Egy „Üdvözöljük Jordániában!” itt, egy „Érezzék jól magukat nálunk!” ott, aztán pedig egy „Örülünk, hogy itt vannak!”. Az osztrákok is lehetnek meglehetősen vendégszeretőek, de figyelemre méltó, milyen gyakran és milyen kedvesen szólítják meg az utcán kis utazócsoportunkat már az első Ammánban töltött napon. Az imádnivaló iskolások csinos egyenruhákban folyamatosan azt akarják tudni, honnan jöttünk, és hogy egyáltalán tetszik-e itt nekünk. „Helló, Jordánia! Azt hiszem, már most egy kicsit beléd zúgtam.”
A sok domb városa
Izrael, Szíria, Irak és Szaúd-Arábia közötti fekvése ellenére Jordánia biztonságos és stabil ország. Az életszínvonal arab viszonylatban? Magas. A kedvünk a következő napokhoz ebben a vidám emberek lakta országban? Szintén. A főváros, Ammán, ahol a repülőnk landol, egykor „Philadelphia” néven a Dekapolisz része volt – a Genezáreti-tótól keletre és délre fekvő, görög-római jellegű városok szövetsége. Itt rögtön belevágunk az események sűrűjébe, és egy főzőtanfolyammal kezdünk. A közös Musakhan-készítés – amely egy itteni hagyományos étel csirkéből, hagymából és fűszerekből, lepénykenyéren tálalva – leleplez, mint ügyetlen hagymaszeletelőt, konyhai képességek nélkül. De ez egyáltalán nem zavar, mert jó hangulatban vagyok, és hatalmas kedvem van a négymilliós metropolisz leghíresebb magaslatához: a már a bronzkorban lakott Citadella-dombhoz. A római, bizánci és omajjád korszakból származó emlékeivel olyan, mint egy szabadtéri múzeum, csodás kilátással a városra. A leghíresebb maradvány minden bizonnyal a Herkules-templom, amelyet Marcus Aurelius császár építtetett a dombra 161 és 166 között. A kérdés, amely az embert ott egyszer csak foglalkoztatja: „Vajon elég-e már az az ötszáz szelfi az oszlopok előtt, vagy csavarodjak még párszor?”
A Citadella lábánál fekvő Római Színház szintén lenyűgöző. A 2. század végén épült, és körülbelül 6000 fő befogadására volt képes. Ha az ember a színpadtól félkörívben felmászik a legfelső sorig, egy kis szerencsével már el is égetett egyet a Jordániában megszokott tíz előétel közül. De erről később még lesz szó.
Séta a történelemben
Jerasz, a római kori nagy romváros, amelyet Gerasának neveztek, szintén a Dekapolisz része volt. Végigsétálunk Hadrianus diadalívén, a hippodromon, valamint az 56 jón oszloppal szegélyezett ovális fórumon, és természetesen a 800 méter hosszú oszlopos utcát sem hagyjuk ki. Itt semmi sincs lezárva, minden szabadon látogatható. Az ember úgy sétál át a történelmen, mintha az a jelen lenne.
Egyébként: Lewis Wallace leghíresebb regényében a szekérverseny, amelyben Judah Ben-Hur lefékezi a „gazember” Messalát, Gerasa hippodromjában zajlik. Az Ammántól mintegy 40 kilométerre fekvő várost a görögök alapították, de a rómaiak vitték virágzásba. Utánuk csökkent a tekintélyük és a jelentőségük, de a szépségük egy része megmaradt. Bár Jeraszban 85 éve folynak az ásatások, a föld alatt még mindig sok felfedeznivaló vár.
Amire nem igazán számítottam, az az, hogy Jordániában zöld övezetben is lehet túrázni. Ammántól mindössze másfél órás autóútra, Adzslúnban egy 13 négyzetkilométeres természetvédelmi területen szentjánoskenyérfák, vadpisztáciák és eper nélküli eperfák között lehet szintkülönbséget leküzdeni. Egy fa alatt pihenünk meg, miközben vezetőnk nyílt tűzön teát főz, és édes finomságokat kínál, amelyeket a felesége sütött.
Magas pulzussal Petra felé
Jordánia egy figyelemre méltó ország, pedig még nem is láttuk Petrát, a Vádí Rúmot és a Holt-tengert. A hegyeken keresztül Vádí Múszába utazunk, ahol a Petra Moon Luxury Hotelben szállunk meg. A Petra-látogatás előtti este feszült vagyok. A nabateus birodalom több mint 2000 éves egykori fővárosa – a kínai nagy fal, a római Colosseum vagy a perui Machu Picchu mellett – az új hét csoda egyike, 1985 óta pedig az UNESCO világörökség része. Ilyenkor megengedett, hogy az ember pulzusa egy kicsit felgyorsuljon.
Apropó: nem tudom pontosan hány fogás volt, de a vacsora, amit Yousef Falhat családja tálalt fel nekünk Vádí Múszában aznap este, nagyon bőséges volt. Én már az előételek után – köztük sült padlizsán szezámkrémmel (Mutabbal) és halloumi sajttal töltött tészta (Sambousek) – elégedett voltam kulináris szempontból. Az étkezést Jordániában ünneplik, és a szeretteink körében, púpozott tányérok mellett töltik. A mottó, ami nekem nagyon tetszik: „Ne hozz semmit, de egyél meg mindent!”
Petrában először Indiana Jonesként kell áttörni az 1200 méter hosszú, kanyargós szurdokon. Valakinek csak meg kellett terveznie ezeket a sziklafalakban lévő kőrétegeket, amelyek a fény és árnyék játékában szinte giccsesnek tűnnek, nem? Amikor a szurdok végén megpillantjuk az úgynevezett Kincstár első részletét – ezt a vörös sziklába vájt, 40 méteres hellenisztikus homlokzatú sírkamrát –, az embernek eláll a lélegzete is. A történet, miszerint a világ egyik leghíresebb látnivalóját több mint 1000 évig elnyelte a föld, és csak 1812-ben fedezte fel a svájci Johann Ludwig Burckhardt, még ma is izgalmas.
A Kincstól az ösvény egyébként tovább vezet a sziklasírokhoz, a római színházhoz és azokhoz a templomokhoz, amelyek az ókori város központjában álltak. Aki még mozogna egy kicsit, felmehet az Ad Deir kolostorhoz vagy a „világ végi kávézóhoz”, és élvezheti a hihetetlen kilátást.
Lawrence nyomában
Petra után a sivatagba megyünk. Ami egy kicsit aszkézisnek és nélkülözésnek hangzik, azt a Vádí Rúmban, Jordánia legnagyobb sivatagi táján igazi kalandként tálalják. Mi például a Sun City Campben jelentkeztünk be. A buboréksátrak mindegyike fürdőszobával, légkondicionálóval, valamint a sivatagra néző panorámaablakkal van felszerelve. A Vádí Rúm világhírnévre akkor tett szert, amikor Arábiai Lawrence (született Thomas Edward Lawrence) innen indította brit szolgálatban hadjáratát a Németországgal és Ausztriával szövetséges oszmánok ellen, és ehhez egyesítette a sivatag törzseit.
Mindenesetre a fiatal Lawrence nyomdokaiban száguldunk dzsippel a Vádí Rúmon keresztül, és megállunk az egykori bázistábornál, sziklahídaknál, homokdűnéknél és kanyonoknál, valamint természetesen a Gomba-sziklánál, egy óriási kőgombánál. Mivel a sivatag kietlenségével szemben kulináris ellenpontot akarunk állítani, egy idilli sziklaszorosban a beduinokkal elfogyasztjuk a nemzeti ételt, a Mansafot. Ebben a bárányhús, a rizs és a dió a „Jameed”-del, egy erjesztett joghurttal alkot nagyon harmonikus egységet. Utána nyolc órát alszom a buborékban, mint a bunda. Másnap reggel 6-kor viszont már várnak a tevék, amelyek még a sivatagtól való búcsú előtt közelebb visznek minket egy fantasztikus napfelkeltéhez.
Mélypont a végén
Egy íratlan törvény szerint kötelező egy kitérőt tenni a Holt-tengerhez, ha az ember Jordániában nyaral. Egy másik szállóige nyomatékosan ajánlja, hogy a sós vízben lebegve olvassunk el egy könyvet vagy újságot – amit mi természetesen be is tartottunk. Minden törvényen kívülinek üzenjük: tegyétek meg akkor is a kiruccanást a Holt-tengerhez, mert 2050-re valószínűleg kiszárad.
Az egyik látványos csúcspont ott az abszolút mélypont, nevezetesen a Föld legalacsonyabb pontja. A keleti parton fekszik, 420 méterrel a tengerszint alatt. Amikor a Holt-tenger végleg halott lesz, a mélypont valószínűleg emlékművé válik. De Jordánia akkor is megéri az utazást. A miénk kétségtelenül egyetlen nagy kaland volt.
Jó tippek Jordániához
- Fairmont Hotel Ammán: Az 5 csillagos szálloda ötvözi a jordániai vendégszeretetet a modern luxussal. A Fifth Circle-nél lévő központi elhelyezkedése az utazóknak kellemesen egyszerű hozzáférést biztosít a város összes forró pontjához. A kültéri medencéből csodálatos panoráma nyílik Ammánra.
- Petra Moon Luxury Hotel: Ez a szálloda központi fekvésével tűnik ki, csak egy kőhajításnyira található a híres sziklaszurdok bejáratától és az ősi nabateus várostól. Előnyei: világos szobák, panoráma étterem, kilátóterasz, úszómedence, jakuzzi, törökfürdő és fitneszközpont.
- Sun City Camp Vádí Rúm: Glamping sátrak saját fürdőszobával és sivatagi panorámával. A tábor kupolasátraiban a látványos sivatagi táj festői látványára ébredhetünk.
- Adonis Restaurant Madabában: Itt a meleg légkör és a hagyományos helyi konyha uralkodik. A templomi katakombákhoz való közvetlen összeköttetésének köszönhetően ráadásul igazi látványosság is.
- Rum Mirage Events: Aki a sivatagban egy kicsit romantikusabb vagy kalandosabb élményre vágyik: a Rum Mirage Events a festői Vádí Rúmban dzsip-szafarikat kínál naplementekor, idilli gyertyafényes vacsorát a csillagos ég alatt és első osztályú ebédet beduinokkal egy sziklahasadékban. Egyéni kívánságok is teljesülhetnek. Instagram: @rum–mirage–events
