„Bár a szemlélő nem sokat vár a dóm külsejét látva, annál meglepőbb a belépés, mivel minden oldalról olyan tárgyak fogadják, amelyek különös figyelmet érdemelnek, de egyúttal azt a vágyat is felkeltik, hogy bárcsak több fény világítaná meg ezeket a mesterműveket, amelyekre jelenleg csak takarékosan vetül Isten templomának fénye.” (Leírás 1835-ből)
A St. Pölten-i dóm 1785 óta a St. Pölten-i egyházmegye székesegyháza. Az épület a jól megőrzött késő román mag ellenére barokk építmény benyomását kelti, és műemléki védelem alatt áll. Eredete 790 környékére vezethető vissza. 1150 körül épült egy kereszthajó nélküli templom kettős toronnyal, amelyet 1267 és 1280 között egy tűzvész után jelentősen átépítettek. Az 1512-es pusztító városi tűzvész után az északi tornyot lebontották, és többé nem építették újjá.
A dóm jelenlegi külseje a 17. században alakult ki. Az 1621-es tűzvész után a mai püspöki palotát korai barokk stílusban alakították át. A külső homlokzat alaprajza nagyrészt még az 1150 körül épült épületből származik. A templom belsejét Jakob Prandtauer, Joseph Munggenast, Daniel Gran és Bartolomeo Altomonte barokkosította.
A dóm múzeuma 1888-ban alakult egyházmegyei múzeumként. Ma a St. Pölten-i bezárt Ágoston-rendi kanonokrendi apátság első emeletén található, és magában foglalja a kolostori könyvtárat is. A gyűjtemény nagyon változatos, oltárok, szobrok és festmények mellett számos liturgikus textíliát (paramentumokat) és liturgikus edényt (kelyheket, monstranciákat stb.) is tartalmaz. Ezeket a kincstárban és a paramentum-teremben mutatják be. A mai dómtemplom 18. századi barokk átépítéséhez készült tervvázlatok is a múzeum tulajdonában vannak, amelyek tárlatvezetések keretében tekinthetők meg a püspöki oratóriumban.
2010 óta a St. Pölten-i Angolkisasszonyok (Congregatio Jesu) művészeti gyűjteménye is állandó kölcsönként a múzeumban található. Az éves kiállítások során a szakrális művészet legkülönbözőbb témáit dolgozzák fel és mutatják be modern módon. 2020 óta a múzeum a „Museum am Dom” (Múzeum a dómnál) nevet viseli, és a kontempláció, a találkozás és a párbeszéd helyszíne.
Érdemes megemlíteni azokat a zenei együtteseket is, amelyek otthonra leltek a St. Pölten-i dómban. A gyermek- és diákórus, valamint az ifjúsági együttes mellett működik a Dómzenei Egyesület (Dommusikverein), amelynek repertoárja a gregorián zenétől a modern irányzatokig terjed. Továbbá a dómkórus klasszikus miséket, 16–19. századi a cappella zenét, valamint kortárs egyházi zenét énekel. A St. Pölten-i dómkántorság (Domkantorei) mintegy 20 tagja főként 1760 előtti régi zenével foglalkozik. A koral-schola tagjai a St. Pölten-i Teológiai Főiskola hallgatói, akik gregorián koráloknak szentelik magukat. A szólistaegyüttes a dómkórus és a dómkántorság szólistáiból áll. Repertoárjuk főként 17. századi szóló egyházi zenéből áll. A mintegy 25 tagú dómi zenekar a zeneiskolai tanárokból, a Bécsi Zeneművészeti Egyetem hallgatóiból, valamint különböző konzervatóriumok növendékeiből áll.
- a barokk belső tér
- Jakob Prandtauer pompás főoltára
- a Rózsafüzér-kápolna
- a dóm múzeuma az éves kiállításokkal
- a St. Pölten-i dómban rendezett koncertek
- 1150 körül épült egy háromhajós, kereszthajó nélküli templom, amelynek nyugati részén kettős tornyok álltak. Ezt már 1267 és 1280 között, egy tűzvész után jelentősen átépítették.
- 1512-ben pusztító tűzvész volt az egész városban, ezt követően az északi tornyot lebontották, és nem építették újra.
- Az 1621-es tűzvész után a mai püspöki palotát korai barokk stílusban alakították át. Az akkori kolostor építéstörténetének utolsó csúcspontját Johann Michel Führer prépost idején élte át.
- A templom belsejét Jakob Prandtauer, Joseph Munggenast, Daniel Gran és Bartolomeo Altomonte barokkosította.
