Kezdésnek egy kalandos fogadás: Tegyük fel, hogy valakit (működő ejtőernyővel!) kidobnak egy repülőgépből Toszkána felett; akkor bárhol is landoljon, mindig valami különlegesen szép dolog közelében lesz – legyen szó építészetről, művészettörténetről, tájról, kulináriáról vagy életérzésről. Mindig! Bárhol! Fogadunk? A közvetlen bizonyítékot különböző okok miatt (költség, idő, a szerző tériszonya) mellőznünk kell. De csak a repülőgépes résznél! Egyébként a fogadást könnyű megnyerni. Elég, ha az ember mutatóujja körbejár egy toszkán térképen, és csukott szemmel rábök egy tetszőleges pontra.
Történelmi filmdíszlet
Lehet, hogy az ejtőernyő vagy a mutatóujj éppen a híres városok valamelyikének közelében landol. Nagy a valószínűsége, van belőlük néhány. Firenze, Pisa és Siena a leghíresebbek. De ott van még San Gimignano, Volterra, Lucca, Arezzo is. Mindegyiküknek van egy filmbeillő, történelmi óvárosa, rengeteg érdekes templommal és múzeummal, pompás villákkal és palotákkal, festői ódon utcácskákkal, kis üzletekkel, hívogató terekkel, amelyeket bárok, fagylaltozók és éttermek szegélyeznek, ahol kellemes leülni, nézelődni és lakmározni (a toszkán konyha házias és ízletes).
És mindegyik más
Ha ez most úgy hangzik, mintha „ha egyet láttál, mindet láttad” lenne – épp ellenkezőleg! A megnevezett városok mindegyike képes arra a bravúrra, hogy összetéveszthetetlen legyen, és a látogatóknak mindenféle egyediséget kínáljon. Firenze például: Összehasonlíthatatlan, ahogyan a házak tengeréből a sok kilátópont mindegyikéről összetéveszthetetlenül kiemelkedik a dóm hatalmas kupolájával. Ez a kupola, amely még közel 600 év után sem dőlt össze, bár annak idején éppen ettől való félelmében senki sem merte megépíteni, egészen addig, amíg a zseniális Filippo Brunelleschi meg nem érkezett. Firenze további egyedülálló jellegzetességei a robusztus Palazzo Vecchio és az Uffizi Képtár, amely méltán tarthat igényt arra, hogy a világ egyik leghíresebb képtára legyen, olyan művésznagyságok eredeti alkotásaival, mint Giotto, Botticelli vagy Caravaggio. Vagy Michelangelo Dávid-szobra, a legendás öttonnás márványszobor a Galleria dell’Accademia-ban. És még sok minden más is. De nem csak Firenzéről kell szólnia.
Elég ferde
A diákos, laza egyetemi város, Pisa védjegye az a torony, amely hírnevét annak a tervezetlen malőrnek köszönheti, hogy a homokos altalaj miatt már az építése közben ferdévé vált. Ez része a dóm, a torony, a keresztelőkápolna és a temető rendkívül sikeres, impozáns épületegyüttesének: ragyogó fehér, elegánsan megmunkált carrara-márvány a széles, zöld gyepen a Piazza del Duomón, amelyet szeretettel Piazza dei Miracolinak, azaz a Csodák terének neveznek. Ez egy nyüzsgő csodák tere, mert turisták hada ugrál itt a gyepen, és kölcsönösen fényképezik egymást, ahogy látszólag megakadályozzák a ferde torony eldőlését.
Siena különlegessége a hatalmas Piazza del Campo, amely elég nagy ahhoz, hogy közel 400 éve évente kétszer megrendezzék rajta a Palio nevű lovas látványosságot. És aki már ott jár, feltétlenül keresse fel a dómot is, és hagyja, hogy lenyűgözze annak puszta gótikus szépsége. San Gimignano arculatát a lakótornyok, Luccáét pedig a kényelmesen széles, árnyas-zöld városfal határozza meg, amely inkább hívogató park és sétány, mintsem erődített bástya. Arezzo egyik különlegessége a romantikusan gazdag antikvárius piac minden első hétvégén a Piazza Grandén. És így tovább.
Ismeretlen felfedezése
Be kell vallani, ha az ember Toszkána kulturális városaira koncentrál, a fogadás gyerekjáték. Ugyanígy, ha az ember ezen időtlenül szép festői tájak egyikében találja magát, a Chiantiban vagy a Val d’Orciában, a lágy vonalú, fenyőfákkal szegélyezett, parasztházakkal tarkított dombokkal. De mi van, ha az ember valahol messze a világ végén landol? Mi van például a Firenze és Arezzo feletti erdős területekkel, az Emilia-Romagna irányába? A északnyugati part feletti hegyvidéki hátországgal egészen addig, ahol Toszkána Liguriával találkozik? A ritkábban lakott régiókkal mélyen délen, Umbria határán? Nos, akkor szerencsésen landolt Casentinóban, Lunigianában vagy a Maremma vidékén.
Azért szerencsésen, mert itt nincs tömegturizmus, nincsenek sorok a látnivalók előtt, nincsenek túlzsúfolt éttermek. Ez nem azért van, mintha nem lenne mit felfedezni. Hanem főleg azért, mert máshol annyi – és összehasonlíthatatlanul híresebb – látnivaló van, és mindenki oda megy. Toszkána kevésbé ismert régióiban a csúcspontok ritkábban szóródnak. Cserébe viszont olyan felfedezések várnak, amelyeket az útikönyvek csak bizonyos oldalszám után említenek meg egyáltalán.
Például Casentino ősi erdőiben, ahol sziklakolostorok bújnak meg, mint például a 800 éves Santuario della Verna. Pontremoliban, Lunigianában a Museo delle Stele a titokzatos sztélé-figurákról mesél, amelyek rejtélyes leletek az őskorból. Maremma vidékén a Pitigliano szinte bizarr látványa állítja meg az ember lélegzetét, amely úgy tűnik, mintha közvetlenül a tufa kőzetből nőtt volna ki. A Monte Amiata, egy kialudt vulkán körül mindenféle geotermikus fürdőzési élmény vár, például a szabadon látogatható természetes medencékben Bagno Vignoni termálfürdő alatt és San Filippo falucska közelében.
A legismertebb Saturnia, ahol a nagy termálfürdő mellett ott vannak az erősen kénes Cascate del Mulino vízesések is, a teraszosan kialakult mésztufamedencék elbűvölő együttese. Maremma vidékén eldugva található az Abbazia di San Galgano, a barátságos, tető nélküli templomrom, amely szintén egy különösen megindító építészeti csúcspont.
A part varázsa
Végezetül Toszkána a tengerparton is fekszik. És hogyan is lehetne másképp: ez a tengerparti fekvés a közel 400 kilométeres partszakaszon La Speziától Orbetellóig rendkívül változatos. Ott vannak például Versilia széles, turisztikai jellegű homokos strandjai, ahol La Speziától Viareggióig strand fürdő hátán fürdő sorakozik, Maremma eredeti strandjai, Livorno közelében a Calafuria zord sziklái, a búvárparadicsom Elba a sok öblével, vagy, vagy…
Fogadás megnyerve.
