A művészet és a kultúra ősidők óta a társadalom tükörképei. „Look At Me” című életrajzi könyvében Ana Milva Gomes arra hív, hogy éppen ebbe tekintsünk bele: a szívélyes, Bécsben élő, zöld-foki szigeteki gyökerekkel rendelkező művésznő megindítóan, kíméletlenül és önkritikusan írja le a mindennapi rasszizmussal kapcsolatos élményeit. A téma súlyossága ellenére hiába keressük a felemelt mutatóujjat. Épp ellenkezőleg: egy reményteli kiáltványt találunk az egyenrangú együttélésért.
„Akár szándékos, akár nem – a diszkrimináció megtörténik” – mondja Ana Milva Gomes. Fekete nőként ő maga is többször szembesült ezzel – magánéletben és a show-businessben egyaránt. A leghuncutabb része: a rasszizmus szívesen álcázza magát humornak. Hogyan reagáljunk rá? „Régebben gyakran átsiklottam felette, elmosolyodtam” – összegzi nyíltan. Azzal a szándékkal, hogy kivegye a fájdalom méregfogát, elfedje a zavarodottságot. Ma már határozottan kiáll magáért.
Az afroamerikai George Floyd halála által megrázva Gomes már nem akart hallgatni. Röviddel azelőtt született meg lánya, Isabella. És ez a világ a kis „Izzy” számára jobb hellyé kell, hogy váljon. „Ő az inspirációm” – mosolyog Gomes: „Olyan jövőt kell megélnie, amelyben fekete lányként a társadalom egyenjogú tagja.” A „Look At Me”-vel a művésznő, aki idén megkapta a Tolerance Awardot az erőszak és rasszizmus elleni elkötelezettségéért, fontos hozzájárulást tett ehhez a jövőhöz.
