Ha a karácsonyra gondolunk, rögtön ismerős képek ugranak be: a feldíszített fa, a süteményillat a házban és a gyertyafény. Ám szerte a világon gyakran egészen más szokásokkal ünnepelnek. Hol egy farönköt „etetnek meg”, hol a hegyekből érkező alakok ugrálnak be a szobákba, máshol pedig jeges vízbe ugranak. Ideje tehát vetni egy pillantást a legkülönösebb rituálékra.
Görögországban a tenger közelsége és szeretete mindenütt jelen van, és ez a karácsonyi időszakban is megmutatkozik. Sok család lemond a klasszikus karácsonyfáról, és helyette egy csónakot díszít fel: a tengerészek jelképe ez, akik az ünnepeket gyakran otthonuktól távol, a hajókon töltötték. A szokás nemcsak az ország szoros tengeri kapcsolatára emlékeztet, hanem arra a sok családra is, akik hiányolták és hiányolják szeretteiket az ünnepek alatt.
Míg nálunk a karácsonyi ünnepek már lecsengenek, Olaszországban az évforduló táján kezdődik az igazi izgalom. Január 5-én és 6-án Befana boszorkány járja az országot – seprűnyélen, púposan, hegyes orral, de szívében barátságosan és jóságosan. A legenda szerint ajándékokat akart vinni az újszülött Jézusnak, de lekéste a csillagot, amely a jászolhoz vezette volna. Azóta késve repül a világban, és osztogatja ajándékait az olasz gyerekeknek. Aki jó volt, édességet és játékot talál a cipőjében, aki rossz volt, annak meg kell elégednie szénnel és hamuval. Sok gyerek számára Befana az ünnep csúcspontja, egyben a szünet végét is jelzi.
Izlandon egyetlen Mikulás nem elég. Ehelyett tizenhárom Jólasveinar (magyarul: karácsonyi legények) érkezik a hegyekből, egyik a másik után, kezdve december 12-én. De az ajándékosztogatás nem feltétlenül szerepel a teendőlistájukon. Némelyikük bekukucskál az ablakon, mások kolbászt csennek vagy gyertyákat lopnak. Mindegyiküknek megvan a maga karaktere, ezzel derűt, de némi káoszt is okoznak a szobákban. Január 6-án visszatérnek a hegyekbe, egészen a következő adventig.
Aligha létezik brit karácsony a híres szilvapuding nélkül. Hasonlít a mi szalvétagombócunkra, de édes, nehéz, és bőségesen meg van bolondítva aszalt gyümölcsökkel és fűszerekkel; az ünnepi étkezés koronájaként minden asztalon ott a helye. Mindezt Father Christmas látogatása kíséri, aki meghozza az ajándékokat. Sok család számára a puding elkészítése önmagában is esemény, gyakran már hetekkel karácsony előtt nekilátnak.
Katalóniában egy egészen különleges figura gondoskodik az ünnepi hangulatról: Caga Tió, egy kis farönk mikulássapkával és festett arccal. December 8-tól kezdve szeretettel „etetik” dióval, gyümölccsel és csokoládéval, és hogy ne fázzon, meleg takaróval takarják be. Szenteste jön el a nagy pillanat: a család összegyűlik, énekel, bottal ütögeti a farönköt, és arra kéri, adja át az ajándékokat. Ekkor Caga Tió „kieszi” magából az édességet, játékokat vagy pénzt.
Írországban sokak számára a karácsony igazi hidegsokkot jelent: az úgynevezett „Christmas Swim” (karácsonyi úszás) alkalmával. Férfiak, nők és gyerekek december 25-én reggel bevetik magukat az Atlanti-óceán jéghideg hullámai közé, gyakran csak fürdőruhában vagy rövidnadrágban. A parton bámészkodók éljeneznek, miközben a bátrak néhány perc után újra kijönnek, és sörrel vagy whiskyvel melegednek át.
Svédországban a szalmából készült Julbocknak (karácsonyi kecskebaknak) hosszú hagyománya van. Valaha Thor mennydörgésisten és ereje jelképe volt, később fiatal férfiak kecskebak-jelmezben ijesztgették az embereket karácsonykor. Ma elsősorban díszes jelkép, karácsonyfadíszként vagy életnagyságú figuraként. Különösen híres a Gävle-i Julbock: egy 13 méter magas szalmakonstrukció, amelyet minden évben felépítenek, és nem ritkán gyújtogatók célpontja. Amióta tűzálló impregnálást kapott, dacol a lángokkal, és a látogatók kedvenc fotótémájává vált.
Míg nálunk a karácsonyhoz a hópihék és a forralt bor társul, Ausztráliában nyár közepén járnak, és tűző napfény uralkodik. Az ünnepet ezért egyszerűen a strandra helyezik át: a családok pikniktakarókat terítenek a homokba, friss halat vagy steaket grilleznek, a gyerekek pedig hóember helyett homokvárat építenek. A Mikulás gyakran egészen rendhagyó módon jelenik meg – nem rénszarvasos szánon, hanem szörfdeszkán, piros sapkában és napszemüvegben.
A sok gömb, csillag és csillogó figura között sok amerikai háztartás karácsonyfáján lóg egy kissé szokatlan dísz: egy uborka. Aki először fedezi fel a karácsonyfán, az plusz ajándékra vagy különösen sok szerencsére számíthat az új évben. Hogy honnan ered ez a szokás, vitatott, de minden évben izgalmat hoz az ajándékbontáskor.
Mexikóban a karácsony az ünnepek ünnepe. Különösen lenyűgözőek a Las Posadas-ok (magyarul: szállás, menedék): december 16-tól 24-ig a gyerekek énekelve járják a házakat, eljátszva Mária és József szálláskeresését. Csak akkor kezdődhet az ünnep, ha valamelyik ház „szállást” ad nekik – zenével, játékokkal, tűzijátékkal és az áhított, édességgel töltött piñatával. A gyerekek számára a Posadas az ünnepek nagy fénypontja.
Aki nagy stílusban szeretné átélni a karácsonyt, annak érdemes ellátogatnia San Fernandóba. A fülöp-szigeteki várost az ország „karácsonyi fővárosának” tartják, nem ok nélkül: a „Ligligan Parul” lámpásfesztivál idején több ezer színes, művészien megtervezett lámpás világítja meg. A fények a betlehemi csillagra emlékeztetnek, és San Fernandót advent idején olyan hellyé teszik, ahol a karácsonyt nemcsak ünneplik, hanem élik.
