Az ember egyszerűen behunyja a szemét, és csak egy dologra gondol: Provence! A képzeletében azonnal megjelennek a lila levendulamezők. Ezeket a képeket pedig egy intenzív, bódító illat kíséri. Aligha van még egy vidék, amely olyan intenzíven hódítja meg az érzékeket, mint Provence. Ezért az olyan emberek a felelősek, mint Brune és Isaure Passini, Thierry és Marina Vaute, Théo Arnulf, Guillaume de Foucault, Nathalie Nestler vagy Didier Gaglewski. Az ő művészetüknek köszönhető, hogy Provence csábítása olyan termékekben ölt testet, mint a szappanok, a bor, a gin, a cukorkák vagy a parfümök, és elvarázsol mindazokat, akik szeretik a déli tájakat.
Szappanok, amelyekért megéri megnyalni a szánkat
„Érzéki körutazásom” Provence-ban Carpentrasban kezdődik, egy 30 000 lelkes városban Avignon közelében. A Rue Duplessis egy jelentéktelen, szűk kis utca; a 68-as számú ház fekete vaskapuja nem árulja el, mi rejtőzik mögötte. Aki belép az udvarra, azt Brune Passini széles mosollyal fogadja. Húgával, Isaure-ral együtt itt működteti a Manufacture du Siècle-t, ahol 40 különböző illatos szappanfajtát állítanak elő. „Mi csak természetes, a környékről származó alapanyagokat használunk, mint például bio narancsot, virágokat, kecsketejet, levendulát vagy tengeri algát” – meséli Brune. És nem csak reklámfogás, amikor azt mondja: „Minden, ami a szappanjainkban van, akár meg is ehető.”
A termelés egy családi ház kis konyhájában zajlik. És mi Brune és Isaure szappanjainak a titka? „Soha nem szabad túl forrón gyártani” – mondja Brune –, „mert csak így őrizhető meg az olaj minősége.” A szappanok alapjaként olíva-, repce- és napraforgóolajat használnak. De különféle testápolókat is készítenek. Ezzel azonban a testvérek kísérletező kedve még korántsem ért véget. Ők például Franciaország első szappankészítői, akik a környéken termő gránátalmából olajat vonnak ki. Képzett építészként Brune Passininek van egy művészi vénája, amelyet például a csomagolástervezésnél kamatoztat. Termékeit egészen a közelmúltig csak a webshopjukban kínálta. A „made in Provence” szappanok és társai egészen Hongkongig eljutnak. November óta a Manufacture du Siècle már Nizzában is saját üzlettel rendelkezik. Aki Carpentrasban jár, annak érdemes egy másik élvezetet is kipróbálnia út közben, hiszen a város az édesszájúak paradicsoma. Már a Maison Jouvaud cukrászdában az ember úgy érzi, a mennyországban jár. A cukrászda és a lakberendezési bolt keveréke pralinékkal, kandírozott gyümölcsökkel, habcsókokkal, calissonokkal és süteményekkel kényeztet. Ezzel az édes csábítással egyszerűen nem lehet betelni – de miért is akarnánk?
A muskotály otthona
Franciaország bor nélkül olyan lenne, mint Róma a Vatikán nélkül! Nem csoda hát, hogy következő állomásom egy borász házaspárhoz vezet. Thierry Vaute és felesége, Marina néhány kilométerre északra Carpentrastól, nem messze Beaumes-de-Venise-től üzemeltetik a Domaine de la Pigeade-et. Felmenőik kisgazdák voltak, és akkoriban még szó sem volt sikeres borászatról. „Az egész környéken az olajbogyó-termesztés volt a fontos. Aztán 1956-ban jött egy szörnyű fagy, és az összes olajfa kipusztult” – meséli Thierry. Ez a katasztrófa volt az újrakezdés kezdőpontja.
Frissen ültetett olajfaligetekkel túl sokat kellett volna várni az első termés betakarításáig. Ezért döntöttek úgy, hogy nagybani szőlőtermesztésbe kezdenek, és az egész világból kértek szakmai segítséget. Thierry Vaute például két évig tanult a kaliforniai Mendocinóban, mielőtt 1994-ben visszatért francia hazájába, és átvette a családi borászatot. Tíz hektárral kezdte, amit a szüleitől kapott. Ma a 38 hektáros Domaine de la Pigeade-en nyolc különböző bort és évente mintegy 200 000 palackot termel. Ennek egyharmada exportra megy: „Mind az öt kontinensre szállítunk, még Új-Zélandra is” – örvendezik a borász, aki a siker ellenére sem veszítette el szerénységét.
A régió híres az édes muskotályáról. „A kedvenc borom” – vallja be Thierry. És hogyan válaszol arra a kérdésre, mi teszi különlegessé a borait? „Itt a síkságon, a horizonton lévő dombokkal, ideális fekvésünk és ideális klímánk van. Mindig fúj a szél, és sosem túl párás az idő.” A borkészítés Thierry számára nem nagy ördöngösség: „Ha az ember a megfelelő időben szüretel, akkor nehéz rossz bort készíteni.” A borok közös kóstolásakor az ember azonnal érzi: mindent jól csináltak!
A heti piactól a ginig
Másnap reggel Beaumes-de-Venise-ből La Roque-Alricon és Le Barroux-n át Crillon-le-Brave felé veszem az irányt. Ha ránézünk erre az árkádiai tájra, megdobban az ember szíve. A Mont Ventoux mögött fekszik Sault. Ide a legjobb szerdán érkezni, mert akkor tartják a heti piacot. Mégpedig 1515 óta, azaz több mint 500 éve! Az utcák megtelnek bódékkal, ahol a helyiek ínyencségekkel, virágokkal és kézműves termékekkel töltik fel készleteiket. Sault egyik különleges hagyományos specialitása a nugát. Természetesen ebben az édességben is van levendula, különben nem lennénk Provence-ban. Van még nugát- vagy levendulaízű sör is.
Vagy inkább valami erősebbre vágyna? Akkor irány Théo Arnulf és a Le Vadrouilleur szeszesital-manufaktúra. Évekig tartó külföldi tartózkodás és tíz különböző ország után tért vissza szülőföldjére. Théo tavaly óta készít gint, de milyet! Az első 3000 palackot kikapták a kezéből a francia éttermek és ínyencboltok. És a következő dobás sem várat magára: Théo Arnulf hamarosan vodkát és whiskyt is kínál. A lepárlóüzemben workshopokon a saját ginünket is elkészíthetjük. „Kiváló összetevők közül lehet válogatni, például levendula, ánizs, bazsalikom, abszint, zsálya, citromfű vagy narancs.” A kísérletező kedvnek tehát semmi sem szab határt.
A levendula fellegvára
Sault Provence egyik levendula-fellegvárának számít, az Aroma’plantes-nél pedig már az ötödik generáció óta mindent gyártanak és árulnak, ami a levendulával kapcsolatos, az olajoktól és illatzsákoktól kezdve a bio tisztítószereken át egészen a kozmetikai termékekig és parfümökig. Már 45 évvel ezelőtt teljesen átálltak a biogazdálkodásra. Aki el akar merülni Provence egyik legnagyobb kincsének történetében, az végigsétálhat a tanösvényen, vagy ellátogathat az Aroma’plantes kis levendulamúzeumába.
Még sokkal többet tudhatunk meg a provence-i illatvilágról Sault-tól egyórányi útra található Manosque városában, ahol a L’Occitane gyárlátogatásokat kínál. A 23 éves Olivier Baussan által 1976-ban alapított cég ma világhatalom a kozmetikumok és illatok terén. A Provence-i növények erejében hívő alapító első termékeit még maga árulta a környék piacain. Ma a L’Occitane 90 országban 3000 üzlettel van jelen. Manosque-ban havonta 3000 raklapnyi, kizárólag biológiai eredetű nyersanyagot dolgoznak fel a környékbeli termelőktől, és 100 tudós dolgozik laboratóriumokban a L’Occitane további fejlesztésén, amely Provence globális nagykövetének tekinti magát.
Karamellcukorkák
Manosque előtt található egyébként Mane falu – egy igazán édes hely, ahol mindenképpen érdemes felkeresni egy cukorkamanufaktúrát. Ahol korábban egy 18. századi régi kőházban selyemgyár működött, ott az idei tavasz óta Guillaume de Foucault a La Caramélerie de Mane-nal speciális csemegéket gyárt. Ezeket természetesen meg kell kóstolni, ez becsületbeli ügy. Olívaolajjal készülnek, ízük finom, és szerencsére nem ragadnak a fogakhoz. Guillaume de Foucault a hagyományos kézművességre épít, és különösen büszke régi, 1952-es vörös gépére. „Olyan, mint egy öreg Ferrari” – mondja büszkén Guillaume, és elmosolyodik.
A cukorkakészítő szívügye a természet és a biológiai sokféleség védelme, ezért dolgozik együtt a Salagoni Kertekkel. Ezek csak egy kőhajításnyira vannak a Caramélerie-jétől, egy középkori szerzetesrend történelmi birtokán. A hathektáros zöld paradicsomban mintegy 1700 különböző növény nő. Isabel és Esmée egy kerti séta során elmesélik, hogy „tavasztól őszig itt mindig virágzik valami, így az ember szemmel és orral is felfedezheti a régiót”.
Salagon többek között egy középkori házikertből és egy világkertből áll, amelyben minden kontinens növényei megtalálhatók. A központban a 12. századi rendházi templom trónol, amelyet egy nagy római villa maradványaira építettek. Itt érezhető a múlt misztikuma, akárcsak a természet szépsége. A látogatók bejárják a kerteket, szagolnak és kóstolnak – csak bizonyos állati „édesszájú” látogatóknak nem örülnek Mane-ban, mégpedig a kíváncsi vaddisznóknak.
A keselyűk szurdokában
Semmi más, csak bámulat vált ki az emberből, amikor más állatok látványa tárul elé, miközben a Côte d’Azur felé vezető úton a Verdon-szurdok mentén halad. „Franciaország Grand Canyonja” ugyanis otthona egy nagy fakókeselyű-kolóniának. Közel háromméteres szárnyfesztávolságukkal ezek a nemes teremtmények fenségesen vitorláznak a levegőben: fenséges látvány. És bővelkedik ilyenekben a nemzeti park, amely egyszerre paradicsom a természetkedvelőknek, a hegymászóknak, a túrázóknak és a raftingrajongóknak.
A vad, türkizszínű Verdon folyót nyugaton gátakkal szelídítették meg. Az így létrehozott tavak békés ellenpontjai a meredek, akár 700 méteres mélységbe zuhanó sziklák világának. Ezek impozáns természeti színjátékot kínálnak a Verdon-szurdok mentén húzódó, 24 kilométer hosszú Route des Crêtes útvonalon. Itt a természet uralkodik. És most egy kétórás autózás következik körutam utolsó állomásáig.
A parfümök világvárosa
Mi lenne Provence parfüm nélkül? Na ugye! A különleges illatok világában a legjobban Grasse városában merülhetünk el. Ez a Cannes hátországában fekvő város az abszolút parfüm-világváros. Minden nagy konszern itt van otthon, a Fragonard-tól a Galimardon át a Molinardig. Nem csoda, hiszen a kellemes klímának köszönhetően a régió nagy növényi sokféleséggel rendelkezik. A rózsa-, jázmin-, ibolya- és egyéb virágmezők kiváló összetevőket kínálnak a világhírű parfümök előállításához. Első betekintést a Musée International de la Parfumerie-ben nyerhetünk, amely Franciaország egyetlen múzeuma, amely kizárólag az illatok végtelen világával foglalkozik. Az ív az ókori Egyiptomtól a görögökön és rómaiakon át a középkorig és a jelenig ível. Itt még azt is megszagolhatjuk, milyen illata van egy mesterséges intelligencia által kreált illatnak.
Didier Gaglewski azonban mélyen emberi érzékkel és természetes kreativitással rendelkezik, ő példája a grasse-i önálló kreatív szcénának. Az óváros egyik szűk kis utcájában működteti apró, stílusos parfümüzletét. „Minden évben kreálok egy új parfümöt” – meséli. Eddig 15-nél jár, amelyek mindegyikén sokat dolgozik. És mindegyikben van egy csipetnyi humor is. „Az első saját parfümöm a ’Kenőolaj’ nevet kapta, mert műhelyszagúnak kellett lennie.” Minden szerelő örömét lelné egy ilyen csodás illatú műhelyben.
Ilyen például a Galimard Studio des Fragrances-e. Naponta három kétórás parfüm-workshopot tartanak itt, alkalmanként legfeljebb 30 fő részére. „Minden tanfolyam teltházas” – meséli Nathalie Nestler stúdióvezető –, „időben kell helyet foglalni.” Tanfolyamai azért annyira népszerűek, mert profik útmutatása mellett alkothatjuk meg saját parfümünket. Ezt a vágyaink és preferenciáink szerint 123 illat közül állíthatjuk össze. A „parfümreceptet” végül elmentik a Galimardnál, így később is újrarendelhetjük az illatunkat. Én az utazásom óta nap mint nap a saját parfümömet viselem. És az érzékeny orrú, igazi szakértők azt mondják, azóta csupa Provence-illatom van.
