Eva Maria Marold az évek során sokoldalú karriert épített ki. Zenés szórakoztató színházat és klasszikus éneket tanult a Bécsi Konzervatóriumban, Los Angelesben Eric Morrisnál és David Hallnál színészi képzésben részesült, és azóta több mint 40 produkcióban állt színpadra.
A televízióban is régóta nem ismeretlen személyiség. A burgenlandi születésű művésznő olyan ORF-sorozatokban szerepelt, mint a „Schnell ermittelt”, a „Cop Stories” vagy a „Vorstadtweiber”, látható volt a „Dancing Stars”-ban, és a kezdetek óta állandó tagja a „Was gibt es Neues?” műsornak. Amikor a legizgalmasabb szerepeiről kérdezik, nem kell sokat gondolkodnia: „A kedvenc munkáim eddig: a ,Vámpírok bálja‘ és a ,Jekyll és Hyde‘. Miért? Akkoriban nagyszerű társulat voltunk a Vereinigte Bühnen Wiennél, és érdekes szerepeim voltak csodálatos dalokkal.”
Eva Maria Marold ma Bécsben él, két fiú egyedülálló édesanyja. És amikor azt mondja, hogy a gyermekei nevettetik meg a legjobban, az nem csak szólam, hanem egy szerelmi vallomás.
Legújabb, „Frauen und Kinder zuerst” című műsorával Marold október óta már a negyedik önálló estjét viszi színpadra. A helyszín: egy „Costa Dekadenzia” nevű, sokatmondó elnevezésű tengerjáró hajó. Az ötlet mögötte? „Nos, azt gondoltam, hogy a koronavírusos évek alatt az emberek tanulnak majd valamit. Ehelyett még vadabb dolgok történnek, mint előtte. Több repülőutas, tömegrendezvények – és a ,legnagyszerűbb‘: a hajóutak!”
A hangnem a fedélzeten nyers, az utasok „arcátlanul emberiek”, ahogy ő nevezi őket, és a különbség az éneklés és a süllyedés között? Kicsi, de döntő. „Ez természetesen utalás a művészi karrier hullámvölgyeire” – mondja. „Néha az ember teljesen fent van, aztán nagyon gyorsan újra lent találhatja magát.” De aki cinizmusra számít, az hamar rájön, hogy tévedett. Marold a társadalomkritika ellenére is mindig közvetlen és elbűvölő marad. „Remélem, hogy egy szórakoztató, megindító és izgalmas este lesz. Olyan, amelyen lehet nevetni, gondolkodni – és talán még valamit magunkkal is vihetünk.”
A műsor azonban nem leszámolás, hanem okos játék a szerepmodellekkel, életutakkal és korunk abszurditásaival. A cím is egy kacsintással született: „A humor ugye köztudottan az, amikor az ember ennek ellenére is nevet. Ez természetesen egyúttal fricska is a woke-társadalomnak” – magyarázza az 56 éves művésznő.
Munkájához az inspirációt abból meríti, amit ismer: a hétköznapokból, megfigyelésekből, abból, ami őt magát is foglalkoztatja. „Nézek, hallgatok – és írok” – mondja. Mindig nála van egy kis jegyzetfüzet és kihegyezett ceruzák. „Ha nem jegyzem fel azonnal, elszáll.”
Ez a megfigyelőképesség egyébként végigvonul egész művészi pályafutásán. Kabaréprogramjai mellett három CD-t, valamint a „Zu wahr, um schön zu sein” (Túl igaz ahhoz, hogy szép legyen) című könyvet is megjelentette. Nem éppen önéletrajzi regényében száraz humorral és sok öniróniával írja le a színpad és a hétköznapok, az öndefiníció és az alkalmazkodás közötti egyensúlyozást.
Számos színpadi állomás után Marold ma már földhözragadtan és megfontoltan tekint vissza: „Ha adhatnék egy tanácsot a 25 éves énemnek, az ez lenne: Szánj elég időt arra, hogy magad gondolkodj – vagy arra, hogy néha egyáltalán ne gondolj semmire. Ha megengeded magadnak, hogy egyszerűen ne gondolj semmire, akkor paradox módon gyakran a legjobb dolgok születnek. És még valami: távol a közösségi médiától!”
Tervek a jövőre? Azokat rábízza magára az életre. „Leszoktam arról, hogy hosszú távra tervezzek a jövőbe. Talán jön egy új könyv, talán egy új szerep. De az is lehet, hogy egyszerűen csak egy kis szünet.”
Az új kabaréprogramom: kaland
A kabaré számomra: a szakmám része
Ha éppen nem lépek fel, akkor: lusta vagyok
A humorom: rendíthetetlen
A kedvenc helyem Burgenlandban: Bad Tatzmannsdorf
