Amikor Bécs fesztiválzónává változik, eljön a Wiener Festwochen ideje – Európa egyik legjelentősebb művészeti fesztiválja. 2025. május 16. és június 22. között több mint 40 produkció, köztük tizenegy világpremier és tíz saját gyártású előadás hoz friss lendületet a színházi és zenei életbe. Az idei „V is for loVe!” szlogennel a fesztivál a sokszínűség, a szabadság és a művészet összekötő ereje mellett teszi le a voksát.
A nyitány május 16-án egy látványos, ingyenes szabadtéri rendezvény a bécsi Rathausplatzon, ahol ismét kikiáltják a Bécsi Szabad Köztársaságot – ezúttal mint a „Szerelem Köztársaságát”. Rendkívüli fellépőgárda ötvözi a legkülönbözőbb zenei műfajokat: pop találkozik punkkal, fúvós zene a slágerrel, egy kongói tenor egy gyerekkórussal. Részt vesz többek között Laurie Anderson amerikai multimédia-művész és az ESC-legenda, Nicole is. Erőteljes, költői és politikai állásfoglalás a fasizmus, a nacionalizmus és a negatív hangulatok ellen – because V is for loVe!
A központi Brand New Classics sorozat tizenkét klasszikus (zenés) színházi művet állít színpadra teljesen új, radikális értelmezésben. Forradalmi és összetett módon kérdőjelezik meg vezető rendezők, színészek és társulatok a régi darabokat, a jelenünk égető témáira fókuszálva:
- Elfriede Jelinek „Burgtheater”-e – először Bécsben, Milo Rau rendezésében, Ausztria nemzetiszocialista összefonódásait tematizálja.
- „Kurázsi mama” – Lisaboa Houbrechts belga rendezőnő Bertolt Brecht háborúellenes darabjának ad új, megrendítő perspektívát.
- „III. Richárd” – Itay Tiran rendező Shakespeare királydrámáját használja Izrael mai politikai helyzetének tükreként.
- „All About Earthquakes” – Christopher Rüping német rendező Heinrich von Kleistet állítja párbeszédbe bell hooks amerikai feminista gondolkodóval.
- Aiszkhülosz „Perzsák” című műve – Chokri Ben Chikha történész és rendező az ókori tragédiát köti össze a jelenlegi közel-keleti konfliktussal.
- „Ils nous ont oubliés” – Séverine Chavrier francia sztárrendezőnő első ausztriai munkája, Thomas Bernhard „Mészégető” (Das Kalkwerk) című műve alapján.
- Milo Rau „A látnok” (Die Seherin) című darabja – Szophoklész „Philoktétész” című műve által inspirálva Ursina Lardi egy háborús fotóst alakít.
- Kurdwin Ayub „Fehér özvegy” (Weiße Witwe) című darabja – Az Ezeregyéjszaka modern értelmezése a hatalomról és a szenvedélyről.
- „Sirály” (Gaviota) – Guillermo Cacace új mélységet ad Csehov „Sirály” című művének.
- Wu Tsang „Robin Hood”-ja – Látványos élmény gyerekeknek és felnőtteknek.
- „The Grief of Red Granny” – Gorges Ocloo Pergolesi „Stabat Mater”-ét afrikai gyászszertartásokkal ötvözi egyetemes siratóénekké.
- „Musée Duras” – Julien Gosselin Marguerite Duras műveinek egzisztenciális erejét helyezi át a jelenbe.
