Fritz Wotruba (1907–1975) halálának 50. évfordulója alkalmából a Belvedere 21 átfogó kiállítást szentel az osztrák szobrászművésznek, amely új perspektívákat nyit munkássága előtt. A tisztán monografikus megközelítés helyett a tárlat Wotruba nemzetközi kapcsolatait, kiállítási tevékenységét és szobrainak recepcióját helyezi a középpontba.
Az 1950-es és 1960-as években Wotruba nemcsak az osztrák háború utáni művészet meghatározó alakja volt, hanem része az emberábrázolásról és a modern szobrászat formanyelvéről folytatott nemzetközi párbeszédnek is. Olyan művésznagyságokkal való személyes ismeretsége, mint Henry Moore, Alberto Giacometti, Germaine Richier vagy Marino Marini, valamint további szobrászokkal, mint például Louise Nevelsonnal, Isamu Noguchival és Kenneth Armitage-zsel közös kiállításai szemléltetik jelentőségét az országhatárokon túl is.
Műveinek ezen művészek alkotásaival való összevetése lehetővé teszi az absztrakció és a testiség viszonyának kritikai reflexióját a háború utáni modernizmusban. Wotruba így nemcsak az osztrák plasztika központi képviselőjeként jelenik meg, hanem a nemzetközi szobrászati diskurzus ösztönzőjeként is.




