A személyes fejlődésre való törekvés nem csupán jövőképet igényel. Mindenekelőtt világos stratégiákra van szükség ahhoz, hogy ezeket a jövőképeket valósággá váltsuk. Jens Wolff, tapasztalt életvezetési tanácsadó ebben az interjúban osztja meg mélyreható tudását arról, hogyan tehetik az emberek az újévi fogadalmaikat vágyálmok helyett konkrét, elérhető célokká.
Az éves fogadalmak megvalósításával kapcsolatban Jens Wolff hangsúlyozza a világosan meghatározott célok fontosságát: „Először teremtsen tisztánlátást a céljai körül, és teremtsen időt rájuk a mindennapokban.” Ezzel kapcsolatban a SMART-képlet alkalmazását ajánlja. A céloknak specifikusnak, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak és időhöz kötöttnek kell lenniük. Figyelmeztet arra a gyakori hibára, hogy az ember egyszerre túl sokat vállal. A nagy, irreális újévi fogadalmak helyett azt tanácsolja, hogy a célokat bontsuk apró, megvalósítható lépésekre, és építsük be azokat szokásként a mindennapokba. A hangsúly a reális időtervek beillesztésén van, hogy elkerüljük a frusztrációt és a feladást.
A túlzottan ambiciózus célok gyakran frusztrációhoz vezetnek: „Az életmódunkban bekövetkező hosszú távú változásokat csak apró, folyamatos lépésekkel érhetjük el” – hangsúlyozza Wolff. Szükséges hosszú távon tervezni és kisebb mérföldköveket kitűzni. Így elkerülhetők a kudarcok. Ezzel szemben, az irreális célokhoz való ragaszkodás, például egy maraton lefutása csúcsidőben, kínlódáshoz és végső soron a feladáshoz vezethet. Az apró, folyamatos fejlődés minimalizálja a visszaesések kockázatát, és megóv a kudarc érzésétől.
Egy cél eléréséhez nemcsak a csúcs világos víziójára van szükség, hanem egy térképre is. „Mint egy hegyi túránál, az életemen át vezető utazáshoz nemcsak a megfelelő felszerelésre van szükségem, hanem ismernem kell a kiindulópontomat is” – magyarázza az életvezetési tanácsadó. Tehát döntő fontosságú, hogy ne csak a célt ismerjük, hanem a kiindulópontot is megértsük. Az önreflexió ebben központi szerepet játszik. Csak akkor lehet reális útvonalat tervezni, ha tudatában vagyunk annak, hol tartunk az életben, és ezt el is fogadjuk. Az újévi fogadalmak gyakran azért buknak el, mert nem egyeznek a valósággal. Az álmok ugyan fontosak, de csak akkor válnak hasznossá, ha reális éves fogadalmakká alakítjuk őket, és apró lépésekre osztjuk fel. Ezért az önreflexió elengedhetetlen az aktuális helyzet meghatározásához és az élet következő szakaszának megtervezéséhez.
Az éves fogadalmakat a legjobb a hosszú távú, öt- vagy tízéves célok mérföldköveiként kitűzni. Ez csökkenti a napi stresszt, mivel az egyes kudarcok a hosszú távú célokhoz képest nem meghatározóak. „Az emberek többsége túlbecsüli, mit érhet el egy év alatt, és ezzel szemben alulbecsüli, mit érhet el tíz év alatt” – mondja Wolff. A hosszabb időskálára való összpontosítás lehetővé teszi a kudarcok és visszaesések reálisabb megítélését. A lehetséges akadályokra való felkészülés, előre átgondolva, hogyan kezeljük azokat, döntő különbséget jelent a siker és a kudarc között. Wolff az életet egy maratonhoz hasonlítja, hangsúlyozza az akadályokra való felkészülés fontosságát, és kiemeli, hogy a hosszú távú célokhoz való igazodás a siker kulcsa.
Ezenkívül kiemeli, hogy az újévi fogadalmak nagy része február közepére kudarcot vall. Az ember nemcsak örömből megy edzőterembe, hanem a célok elérése utáni pozitív érzésért is. Ez a jó közérzet nemcsak fizikai javulást tartalmaz, hanem annak tudatát is, hogy következetesek és fegyelmezettek voltunk. „Mindig emlékezzen arra, miért akar valamit csinálni, ne arra, hogy akar-e valamit csinálni” – tanácsolja Wolff. A célok mögötti „miért”-nek összhangban kell lennie az önképpel, mivel a sportos személyként való érzékelés döntő fontosságú ahhoz, hogy a sportot hosszú távon beépítsük a mindennapokba.
Nem szabad a napi motivációra várni. Ehelyett fontos tudatosítani, milyen önképpel és jövőképpel rendelkezünk. Így tudjuk, miért dolgozunk naponta ezeken a célokon. Hasznos az elszámoltathatóság (accountability) a célok megosztásával vagy egy edzőpartner keresésével. Ha ez nem lehetséges, ajánlott a napi előrehaladást felírni, és este elgondolkodni a pozitív élményeken. Ez elősegíti az önreflexiót.
Az életvezetési tanácsadó hangsúlyozza a meditáció és a légzéstechnikák jelentőségét, amelyeket ő maga is 27 éve gyakorol. A cél a gondolatok feletti kontroll megszerzése és a negatív gondolkodási minták leküzdése. „Mindig úgy viselkedünk, ahogy önmagunkat érzékeljük, nem pedig úgy, ahogy valójában vagyunk” – mondja Wolff. Ezeket a technikákat ügyfeleivel való munkája során is alkalmazza, hogy az elmét szövetségessé tegye. A légzőgyakorlatok és a figyelemtréning révén erősödik az önészlelés, így a negatív gondolatspirálok felismerhetővé és megszakíthatóvá válnak. A belső párbeszéd megfigyelése döntő szerepet játszik az önbizalomhiány leküzdésében és a pozitív énkép kialakításában. Az önbizalom apró, reális sikerek révén épül fel.
Minden pozitív gondolkodás és élmény ellenére mindannyian ismerjük a személyes ősellenségünket: a kényelmességet. Wolff erről: „Tekintsen a belső kényelmességére úgy, mint egy engedelmes, nyugodt kutyára, amely azt teszi, amit mond, és ne úgy, mint egy harci kutyára, amelytől félnie kellene.” Azokat a helyzeteket, amelyek eltérítenek a céloktól, azonosítani kell. De ne koncentráljunk rájuk túlságosan. Érvényes a szabály: „Where Focus goes, Energy flows” (Ahová a figyelem irányul, oda áramlik az energia).
Nem szabad túl komolyan venni a belső kritikust – ezzel elvesszük az erejét. A fegyelmezett mindennapok tehermentesítik a döntéshozatali képességet. A nagy fegyelemmel rendelkező embereknek gyakran jól átgondolt környezetük és rutinjaik vannak. A szakértő tippje: „Készüljön elő az előző este, blokkoljon fix időpontokat a céljaira az időbeosztásában, és tanuljon meg nemet mondani. A környezetből érkező ellenállás gyakran a személyes fejlődést és változást jelzi.”
