Ennél találóbb becenevet el sem lehetne képzelni: az „örök tavasz szigetének” nevezik Tenerifét, a Kanári-szigetek legnagyobb szigetét. Bécsben még szürkeség fogad, de a Tenerife Sur repülőtéren való leszálláskor olyan napsugarak köszöntenek, amelyek meleget ígérnek a bőrnek és a léleknek. A jó 2000 km2 területű sziget délnyugati része az üdülőparadicsomok netovábbja. Az olyan strandokon, mint a Playa de Abama vagy a Playa de San Juan, szálloda szálloda hátán sorakozik, a sétányok hívogatnak egy kis andalgásra, a kikötőkből pedig hajók indulnak bálnaleső túrákra. A horizonton a szomszédos La Gomera szigete köszön be, és hívogat egy kirándulásra. Bár a szigetek közötti utazgatás (island hopping) gondolata csábító, az én A-tervem más.
A vulkán még alszik
Mert Tenerife közepén található egész Spanyolország legmagasabb hegye. Innen gyakorlatilag nulláról indulva juthatunk fel a 3715 méter magas Teidére, a tengerpartról az továbbra is aktív vulkán csúcsára. Nincs olyan hely a szigeten, ahonnan ne lehetne látni ezt az óriást. És a tengerparttól a kirándulóbusszal vagy bérautóval egy óra sem kell ahhoz, hogy elmerüljünk a kihűlt láva másvilágában. A Teide utoljára 1909-ben tört ki. A rendszeres földrengések azonban arra utalnak, hogy a vulkán csak szunnyad.
Ha a tengertől indulunk a Teide felé, először banánültetvényeken haladunk keresztül. Aztán megkezdődnek az első szerpentinek az erdőkön át, mielőtt a kilátás szabaddá válna. Ha hátranézünk, a tenger csillogó kékben ragyog, ha előre tekintünk, az óriás kilométerről kilométerre hatalmasabbnak tűnik. A táj egyre valószerűtlenebbé válik, és sci-fi filmeket idéz.
Holdbéli tájak
Kezdetben az utat balról és jobbról kihűlt lávafolyamok maradványai veszik körül, néhány száz méterrel feljebb pedig egy olyan valószerűtlen tájon találjuk magunkat, amely inkább emlékeztet a Holdra, mint a Földre. Az olyan kilátókból, mint a Mirador del Tabonal Negro vagy a közvetlenül a felvonó hegyi állomásánál lévő Mirador la Rambleta, a lábunk előtt hever ez a csodavilág, amely Európában egyedül Izlandon található meg. Egy nagy különbséggel: Tenerifén először úszhatunk a meleg Atlanti-óceánban, majd röviddel utána lehűlhetünk a magaslatokon.
Méterről méterre hűvösebb lesz, és aki egészen a csúcsra akar jutni, annak még a csúcsnyárban is érdemes kabátot vinnie. Aki gyalog akar felmászni, annak engedélyre van szüksége. Naponta legfeljebb 200 engedélyt adnak ki. A legtöbb, évente milliós nagyságrendű látogató azonban az 1971-ben épült felvonót választja, amely alig tíz perc alatt teszi meg az 1199 méteres szintkülönbséget. A hegyi állomás 3555 méteren fekszik, innen a csúcskereszt már szinte elérhető közelségben van.
Felejthetetlen panoráma tárul elénk Spanyolország tetejéről. A Kanári-szigetek összes szigete a lábunk előtt hever, La Palmától Hierrón és La Gomerán át egészen Gran Canariáig, Fuerteventuráig és Lanzarote-ig. Aztán a tekintetünk a horizontról Tenerifére siklik, a barna és a zöld színek elsöprő kavalkádja. Ez igazán meghozza a kedvet a következő naphoz.
Roadtrip a tengerpart mentén
Mindjárt másnap reggel elindultam a sziget körbejárására. Ez egy olyan túra, amely egyik látnivalótól a másikhoz vezet, amiből Tenerifének bőven kijutott. Ott vannak például a nyugati Los Gigantes sziklái vagy a keleti Güímar titokzatos piramisai. Végül is Tenerife két lenyűgöző fővárossal is büszkélkedhet: míg Santa Cruz de Tenerife több mint 200 000 lakosával élménydús szigeti nagyvárossá fejlődött, az egykori főváros, San Cristóbal de La Laguna nyugodtabb hangulatú, óvárosa az UNESCO világörökség része. Az egyik városból a másikba legegyszerűbben villamossal lehet eljutni.
Végezetül a szigeti tartózkodásunkat megkoronázhatjuk a Loro Parque meglátogatásával, amelyet a TripAdvisor Európa legjobb állatkertjévé választott. Itt a német Wolfgang Kiessling igazi paradicsomot teremtett, ahol olyan tudósok is dolgoznak, akik világszerte állatvédelmi projekteket támogatnak.
Személyes szigeti összegzésem: Kétségtelen, hogy minden Kanári-szigetnek van mit kínálnia, de Tenerife vitathatatlanul a változatosság bajnoka.
