Kikelek az ágyból, a levegő selyemruhaként simul a bőrömhöz, madárcsicsergés hallatszik a fülembe, és átsétálok a nyitott verandaajtón a kókuszpálmák alá, amelyek között cölöpökön áll kis thai bungalónk. Az ég kékje átszűrődik a pálmaleveleken, a dzsungelből a természet trópusi sürgölődése hallatszik. Sárkánygyümölcs, mangó és kókuszdió reggelire, aztán irány a meleg, sekély tenger, amelyben olyan csodálatos elmerülni és megfeledkezni az egész világról: ez a sziget egy egyedülálló képeskönyv.
Ahol a természet bulizik
Délután elmegyünk a piacra, hogy halat, csokornyi thai bazsalikomot, friss zöld borsot és ropogós zöldségeket vegyünk. A sziget fővárosának, Thong Salának a piaca nyüzsgő, szinte csak helyiek vásárolnak itt. A zöldséges a bejárat feletti sárga táblával és a gondosan felhalmozott koriander- és csilihegyekkel a legjobb. Gyönyörű óriásgarnélát és sügért a fiatal halasnál kapni három bódéval arrébb. A vacsora biztosítva, a naplemente lila fénybe vonja az eget és a tengert, egy reggae zenekar hangjai pedig átsodródnak a tengerparton. Később este a gekkók adják ki hátborzongató hangjukat, és friss, hűvös levegő szivárog be az erdőből a hálószobába.
Az első néhány éjszaka alig tudok aludni, mert úgy tűnik, a természet kint éjjel-nappal bulizik. De aztán, napról napra, megérkezem. Az érzékek kinyílnak, a forróság behatol a testbe és ellazítja. Az ember elkezdi átadni magát az egyik óráról a másikra, egyik napról a másikra való sodródásnak. Csodálatosan lelassult ritmus alakul ki, a tiszta kikapcsolódás. És ha közben mégis megjönne az étvágy valami többre, csak nyúlnia kell érte, mert a sziget csupa kalandot kínál.
Irány a dzsungel
Ami Koh Phangant – a közismertebb „testvérszigettől”, Koh Samuitól körülbelül tíz kilométerre északra, a Thai-öbölben – különlegessé teszi, az a kiterjedt őserdő. A Than Sadet Nemzeti Park a sziget csaknem 70 százalékát borítja, és teljesen érintetlen dzsungelt, partvidéket, folyókat és vízeséseket foglal magában. Óriási trópusi fák díszítik a hegyek sziluettjét, liánok, páfrányok, zuzmók és orchideák nőnek be minden ágat és törzset.
Aki egy kis idővel a tarsolyában bemerészkedik a zöld paradicsom közepébe, annak páratlan természeti élményben lesz része. A Khao Ra vízesés a nemzeti park szélén ömlik le számos kisebb-nagyobb zuhatagban. Számtalan medence, zuhatag és kaszkád sorakozik egymás mellett a Khao Ra-hegy oldalában. A csúcsa körülbelül 600 méterrel a tengerszint felett található, és a folyó vízgyűjtő területén összegyűlő esővíz az egész sziget ivóvízforrása. Nagy, kerek sziklákon mászunk fel a folyó medrében, liánok segítségével húzzuk előre magunkat, és gázolunk át a frissítően hűvös vízen. Gyorsan találunk egy meghitt kis helyet, kifeszítünk egy függőágyat két fa közé. A sima, napmelegítette kő kellemes a talp alatt. Tenyérnyi pillangók táncolnak a fák között, itt-ott egy madár röppen fel izgatottan a bozótból.
Néhány órán át nem csinálunk mást, csak fürdünk, napozunk, bámuljuk a lombkoronákat és ringatózunk a függőágyban. A délután édessé és nyúlóssá válik, mint a karamellizált kókusztej. A dzsungel igazi paradicsom – egészen addig, amíg a kabócák el nem kezdik a kórusukat. Ciripelésük olyan fülsiketítő lehet, mint egy mikrofon gerjedése.
Ágy tengeri panorámával
Egyszerű orvosság ezen akusztikai kártevők ellen: irány a tenger. Lehetőleg a sziget keleti partja, mert ott a Thai-öböl gyakran vadabb, a víz pedig mélyebb, mint a szárazföld felőli oldalon. Így a hullámok csodálatos zajszintet biztosítanak, aminél köztudottan nincs jobb a kikapcsolódáshoz. A Than Sadet strandon a sziklákon lévő maroknyi bungalón kívül nincs is semmi, ami zavarhatná ezt a pihenést. A testi jóllétről a kókuszdió-árusok és a bungalóüzemeltetők két étterme gondoskodik, amelyek több mint látványos kilátást kínálnak.
Amint beköszönt az este, a napközbeni turisták elindulnak, a strand pedig a bungalólakók kiváltsága marad. Itt tölteni egy éjszakát, amikor a tenger zúg, és a telihold sápadt fényét a hullámok tarajára veti, felejthetetlen élmény. Az egyszerű faházak falain keresztül akadálytalanul szűrődik be a hullámok morajlása, és akinek különösen nagy szerencséje van a bungalójával, az a baldachinos ágy mögötti zsalugátereket közvetlenül a tenger, a strand és a sziklák zavartalan, 180 fokos panorámájára nyithatja ki. Legfeljebb az ablak előtt festőien lógó lián zavarhatja ezt a kilátást.
Csemegék elefántoknak
A „Chang” az egyetlen thai szó, amely megmarad az emlékezetemben – a Phangan Elephant Sanctuary három elefánt hölgyének köszönhetően. Mielőtt közelebbről is megismerkednénk a szürke óriásokkal, a reggeli vezetésen készíthetünk vesztegetésre alkalmas finomságokat. Az elefántcsemege hozzávalói már ott sorakoznak: rizsből, banánból és apróra vágott elefántfűből gyúrunk kézre álló golyókat. „Grandmother Elephant” Jaidi, aki már büszke 70 évet élt meg, közelről figyeli konyhai tudományunkat. A dzsungelbéli séta, amelyre az első, rizsgolyókkal támogatott kapcsolatfelvétel után indulhatunk, teljesen az elefánttehén kívánsága szerint zajlik. Hol előttünk megy, hol a csoport mögött, hol elhalad mellettünk, és óvatosan, centikre tőlünk teszi le hatalmas lábait az erdei talajra.
„Az elefántgelovaglás Thaiföldön nem tilos. De sok lovaglóelefánttal sajnos rosszul bánnak, némelyik agresszívvá válik, sok pedig rossz egészségi állapotban van” – magyarázza vezetőnk. Itt, a rezervátumban az elefántokat nem kötik meg, nem lovagolják, és nem fürdetik akarata ellenére. Ehelyett erdős terület és itatóhelyek állnak rendelkezésükre a sétához és a testápoláshoz. A szürke óriások iránti lelkesedés gyorsan kialakul: a kényelmes társalgóból, ahová a vezetés végén friss gyümölcsöt és italokat is felszolgálnak elefántos kilátással, alig tudok elszakadni.
Búcsú thai módra
Koh Phanganon sok templom van, minden ízlésnek megvan a megfelelő. Ott van a remete „erdei szerzetesek” rejtett Wat Khao Thamja, vagy a nagy Wat Ruese Pa Saeng Tham arany Buddha-sziklájával. A központi Wat Sala Thong ugyan nem olyan idilli, mint az első kettő, de nagy templomi fesztiváljain könnyen elvegyülhetünk az ünneplők között.
Ekkor a városi templom parkja néhány napra nyüzsgő búcsúvá változik, körhintákkal és piaci bódékkal. Aligha van jobb alkalom mindenféle szokatlan étel kipróbálására – a sült rovarok széles választéka csak a kezdet. Nem szabad kihagyni a fesztivál kulináris csúcspontját: hosszú asztaloknál ülünk együtt, amelyek közepén saláták, babcsíra, zöldségek és friss fűszernövények állnak szabadon fogyaszthatóan, hozzá szószok és italok. Óriási edényekben főnek a levesek, a levegőt illatos gőz és az ünnepi forgatag tölti meg.
Nappaltól éjszakáig tart az ünneplés és az evés, miközben a imacsarnok előtt zajlanak a buddhista rituálék. Gyertyákat gyújtanak, áldozatokat mutatnak be, a narancssárga öltözékű szerzetesek nyugodtan követik az eseményeket. Aki kedvet érez, az megtalálhatja a „saját” Buddháját – azt, amelyik a saját születésnapja napjához tartozik – a nyolc figurából álló sorban, és áldozhat neki egy érmét.
A legnagyobb utazási élvezet
Mivel a hozzátartozó templom észrevétlen, a varázslatos Chedi Wat Nait is könnyen elkerülni. A 19. századi történelmi pagoda két hatalmas bódhifa alatt áll, kőfelületét lenyűgöző domborművek, figurák és porcelándíszek borítják. A cseldi mindenesetre nem tűnik turistaattrakciónak, ugyanúgy, ahogy egy egészen más szentély sem, amely nem messze tőle, egy útkereszteződésnél áll: a 400 éves Yang Na Yai, a legnagyobb ilyen fafajta egész Thaiföldön.
53 méteres magasságával és több mint 14 méteres kerületével ez a „gyantafa” (Dipterocarpus alatus) több mint lenyűgöző. Esti látogatásomkor egyedül vagyok vele. A szemközti kis büfé előtt egy idős férfi ül egy padon és őrzi a kereszteződést. Egyszer megáll egy kisteherautó, három férfi száll ki telefonnal a kezében néhány másodpercre, aztán már tovább is állnak. Én maradok. Anélkül, hogy pontosan meg tudnám mondani, miért, a fa a bűvkörébe von. Felfelé nézek a törzs mentén az égbe, az idő mintha megállt volna.
Egy kutya, amely nem messze tőlem telepedett le, hangosan szuszog és rám pislog. Vajon mit mondana? Talán ezt: úton lenni, anélkül, hogy bármit tennénk, anélkül, hogy valahol lennünk kellene, az utazás legnagyobb élvezete. A pihenést nem lehet megtervezni, az magától történik. Néha egészen hirtelen egy nagy, öreg fa alatt, egy elhagyatott útkereszteződésnél, egy elvarázsolt thai szigeten.