Események, akciók, nyereményjátékok és a szigorúan limitált Merlot HILL33: így ünnepli Leo Hillinger a 33 éves cégjubileumát. Hogy a multi-vállalkozó, befektető, író és tévésztár hogyan jutott a csúcsra az évek során, azt életrajzi könyvének címe, a „Konsequenz, Konsequenz, Konsequenz!” (Következetesség, következetesség, következetesség!) elég jól összefoglalja.
Ma Leo Hillinger több mint 100 hektáros művelési területtel Ausztria egyik legnagyobb biobor-termelője a prémium minőségű szegmensben. És nem csak ez: „Business Angelként” a Puls4 „2 Minuten – 2 Millionen” című műsorában már számos startupnak – az iBike-Box-tól a Hannersberg faházfaluig – segített beindulni. A Jois-i borászatnál tett látogatásunkkor Leo Hillinger számot vet az elmúlt évekkel, és egy pillantást vet a jövőbe. Eközben nemcsak második otthonáról, Dél-Afrikáról áradozik, hanem fia, Leo „Jack” Hillinger lehetőségeiről is, aki nemrég mutatta be „Angel” borsorozatát.
schau: Ön szerint mik voltak az elmúlt 33 év legnagyobb mérföldkövei?
Leo Hillinger: Tényleg sok volt. Amikor 1990-ben átvettem a családi vállalkozást, rendkívül nehéz volt. Hatmillió schilling adósságunk volt 17 százalékos kamattal, kevesebb mint egy hektár szőlőnk és nem voltak ügyfeleink. Ezért egy fontos első mérföldkő az 1997-ben megszerzett ruszt-i szőlőültetvény volt, amelyből a HILL 1, 2 és 3 borok születtek. 2000-ben jött az első Small HILL, 2007-től pedig a régióbeli fiatal borászokkal közösen készítettem a Flat Lake borokat a Hofer számára. Egy nagy, fontos lépés volt természetesen az átállás a bio-ra 13 évvel ezelőtt. A legfontosabb mérföldkő számomra azonban az volt, hogy a fiam az elmúlt év végén csatlakozott a vállalkozáshoz. Tulajdonképpen ez az, ami jelenleg a legjobban motivál.
Milyen mértékben?
Ha valaki olyan üzemet épít fel, mint én, nagyon sok fizikai és mentális erővel, és nincs utódja, akkor az olyan, mint egy út, amely a semmibe vezet. Azt kívánom, hogy utánam is folytatódjon a dolog, és hogy a fiam, majd talán később a lányom is átvegye az üzemet. Szerencsére a fiam szívvel-lélekkel csinálja, szereti és éli a borász hivatását. Mindig mondtam neki, hogy azt csinál, amit akar – de számára sosem merült fel más lehetőség. Ha talán tíz év múlva átveszi a céget, én továbbra is jelen leszek, amíg szüksége lesz rám.
Lesz akkor Önnek több szabadideje?
Nincs szükségem szabadidőre. Amit itt csinálok, az az életem, a nagy szenvedélyem – és ezzel szinte olyan, mint egy állandó nyaralás. Ha amit csinálok, nem szívvel-lélekkel tenném, rossz helyen lennék. Az egyetlen dolog, ami megvisel, az az irigyek. Különösen a versenytársak között van belőlük sok. Sajnos néha egy kicsit a szívemre veszem, ebben nem vagyok olyan, mint a fiam. Ő mindig azt mondja: „Papa, nem értelek! Vakteszteken bizonyítottuk, milyen jók vagyunk, te meg azon aggódsz, mit mondanak mások.” Úgy gondolom, valakit leszólni energiába kerül, amit inkább a saját üzletedbe kellene fektetni.
Ön 22 évesen vette át a családi vállalkozást. Milyen tanácsot adna mai önmagának?
Gazdasági szempontból nem kellett volna átvennem apám eladósodott borkereskedését. Ilyen mínusszal kezdeni egyszerűen brutális, ezt ma már biztosan nem tenném. Jobb lett volna, ha egy új borászatba fektetek. Elég sok olyan üzem van, amelynek nincs utódja.
Valaha felmerült Önben más is a borászaton kívül?
Nem, ez mindig is a szenvedélyem volt. Németországban végeztem el az államilag elismert közgazdász és borász mesteri képzést, majd külföldön gyűjtöttem további tapasztalatokat, voltam Új-Zélandon, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Kaliforniában. Hazajönni és más ágazatra váltani, ez sosem jutott volna eszembe.
Ön az úttörők közé tartozott a bioborok terén. A fejlődés továbbhaladhat a biodinamika irányába?
Már próbálunk ebbe az irányba gondolkodni, és kideríteni, hogy ez olyasvalami-e, amit meg akarunk valósítani. Alapvetően mindenre nyitottak vagyunk.
Ön szerint milyen általában a burgenlandi borágazat helyzete?
Nagyon jó. Sok elkötelezett fiatal borász van, akik gondoskodnak arról, hogy a jövőben is felfelé íveljen. Amit már 30 éve is mondtam, ma is érvényes: az ágazat továbbra is a kevés, nagy borászat felé fog koncentrálódni, amelyek folyamatosan nőnek.
Mi a legnagyobb kívánsága a következő évekre?
Azt szeretném, ha a fiam meg tudna valósulni itt. Mindig támogatni fogom, de már nem akarok a cég arca lenni. Magamnak pedig nem kívánok sokat: nekem elég, ha biciklizhetek és élvezhetek egy-egy dél-afrikai tartózkodást.
Köszönöm a beszélgetést!
