A nagymartoni (Mattersburg) születésű Theresa Kulovitsnak már gyerekkorában világos szakmai célja volt: műsorvezetőnek lenni. Ma az arca olyan ORF-formátumokban látható, mint az „ORF III Aktuell”. Az interjúban nyíltan és őszintén mesél szakmai pályafutásáról és jövőbeli terveiről.
Theresa, te műsorvezető és szerkesztő vagy – mindkettőt szenvedéllyel csinálod. Már korán tudtad, hogy ezt az utat szeretnéd járni?
Theresa Kulovits: Vicces módon igen. Már gyerekként tudtam, hogy az ORF-hez akarok kerülni. Egy barátnőm nemrég előbányászott egy régi barátkönyvet, amelybe a „Mi szeretnél lenni később?” kérdéshez azt írtam: „Az ORF-nél dolgozni.” Édesanyám gyakran vitt magával az ORF Burgenland rendezvényeire, és bekukkanthattam a kulisszák mögé – ez lenyűgözött. Természetesen közben voltak más szakmai elképzeléseim is. Rövid ideig tanárnak tanultam, de rájöttem, hogy az nem nekem való. A Burgenlandi Főiskolán (FH Burgenland) az „Információ, média és kommunikáció” szak keretében újra felfedeztem, hogy az újságírás a megfelelő út számomra. Az ORF-nél végzett szakmai gyakorlatok révén találtam rá a kijelölt ösvényre.
Nehéz volt a belépés a szakmába?
Theresa Kulovits: Igazából nem, viszonylag komplikációmentesen ment. Még ha régebben nem is hittem volna el, el kell ismernem, hogy a „megfelelő időben a megfelelő helyen” lenni gyakran tényleg sokat számít. Így kerültem a műsorvezetéshez is – az akkori főnököm felhívott, és megkérdezte, akarom-e kipróbálni. Természetesen keményen dolgoztam és sok energiát fektettem bele, de a sors jó néhány ajtót megnyitott előttem.
Ma már politikai területen vezetsz műsort. Mi nyűgöz le a politikában?
Theresa Kulovits: A politika a világ működésének alapja. Rendkívül izgalmasnak találom, hogy olyan emberekkel beszélgethetek, akik olyan döntéseket hoznak, amelyek emberek milliárdjait érintik. Fontos, hogy ezeknek a folyamatoknak a mélyére lássunk, és ne fogadjunk el mindent kérdés nélkül. Lenyűgöz, hogy néhány ember meghatározza ilyen sokak életét – mi, újságírók pedig kritikus kérdéseket tehetünk fel közben.
Hallottuk, hogy szívesen lennél válságriporter. Mi vonz ebben a feladatban?
Theresa Kulovits: A válságtudósítás az újságírás hihetetlenül fontos része. Olyan országban élünk, amelynek nagyon jól megy, és a tudatosság ezzel kapcsolatban gyakran eltűnik. Ha valaki a helyszínről tudósít háborúkról és válságokról, az emberek reális képet kaphatnak arról, milyen az élet máshol. Rendkívül veszélyes, de úgy gondolom, ez az újságírás egyik legértékesebb munkája.
Burgenlandból származol, de időközben Bécsben élsz. Milyen jelentősége van még számodra Burgenlandnak?
Theresa Kulovits: Burgenland örökre az otthonom marad. Időközben Bécsben lakom, de rendszeresen visszajárok szülővárosomba, Mattersburgba. Ott megtalálom a nyugalmat és a természetet – olyasmit, ami Bécsben gyakran hiányzik. Bár jól érzem magam Bécsben, a „hazatérés” érzése Burgenlandban egészen különleges.
Mit értékelsz Bécsben, ami Burgenlandban hiányzik, és fordítva?
Theresa Kulovits: Bécsben mindig történik valami. Számtalan lehetőség van kimozdulni vagy programot csinálni. Burgenlandban viszont a nyugalmat és a természetet értékelem – a burgenlandi kertemben teljesen ki tudok kapcsolódni. Ezt a fajta nyugalmat a városban ritkán találom meg.
Karácsonykor is Burgenlandban vagy?
Theresa Kulovits: Igen, abszolút! A nagymamám születésnapja december 24-én van, és a család mindig együtt ünnepli nálunk. Az ajándékozás után gyakran találkozunk barátokkal – ez már egy kisebb hagyománnyá vált.
Gyakran tudósítasz komoly témákról, mint például az ukrajnai háború. Hogyan tudsz érzelmileg eltávolodni ezektől?
Theresa Kulovits: Nem mindig könnyű. Amit mindenképpen megpríválok elkerülni: ne ellenőrizzek híreket közvetlenül lefekvés előtt! Érzelmileg elszigetelődni a munkában is segít – fontosnak tartom, hogy a munkaidőn kívül mással, pozitívabb dolgokkal foglalkozzam. Nekem segít a trash-TV nézése (nevet), a sportolás vagy a barátokkal való programozás. És ott vannak a macskáim, Bibi és Pedro, akiket imádok, és akiket a szüleim gondoznak Burgenlandban.
Voltak olyan pillanatok a szakmádban, amelyek különösen kihívást jelentettek?
Theresa Kulovits: Igen, egyszer, amikor a gázai konfliktus eszkalálódott, és a helyszíni tudósítónk elveszítette a kapcsolatot a csapatával. Akkor egy pillanatra elállt a lélegzetem. De szerencsére sok pozitív élmény is volt, ami mindent felülmúl – például az első nagy interjúim politikusokkal vagy a műsorvezetéseim az EU-vitákon. A „30 év alatti 30” díj és az a lehetőség, hogy az „Évkönyv a politikai tanácsadásról 2023/24” című kiadványban fejezetet írhattam az ORF III számára, szintén nagy sikerek voltak.
Hogyan látod az újságírás jövőjét?
Theresa Kulovits: Az újságírás egyre fontosabb lesz, még ha a formátumok változni fognak is, különösen a közösségi média és az AI miatt. Úgy gondolom, az újságíróknak egyre inkább mindeneseknek kell lenniük – az írás mellett tudni kell vágni, filmezni és gyártani is. A követelmények nőnek, de ez egy izgalmas kihívás is.
Elvégeztél még egy üzleti folyamatmérnöki szakot is. Hogyan látod a saját jövődet az újságírásban?
Theresa Kulovits: A célom az lenne, hogy továbbra is készíthessek interjúkat fontos emberekkel, akik sokak életéről döntenek. Kritikus kérdéseket feltenni és kihívni a politika és a gazdaság felelőseit – ez vonz engem. Remélem, hogy ebben az irányban még sok ajtó megnyílik előttem.
Említetted, hogy Angela Merkel álmaid interjúalanya lenne. Mit kérdeznél tőle?
Theresa Kulovits: Ó, ez nagy megtiszteltetés lenne! Elsősorban arról kérdezném, hogyan tekint ma Európára, és hogyan látja a visszavonulása óta történt fejleményeket. Érdekel, hogyan hozott nyugodt, de erőteljes módon politikai döntéseket, és mit gondol a jelenlegi kihívásokról – különösen az ukrajnai konfliktus és az EU tekintetében. Angela Merkelnek erős és egyben annyira emberi kisugárzása van – abszolút top nő, szerintem.
Apropó top nők: Ki inspirált téged különösen az utadon?
Theresa Kulovits: Sok ilyen van, de két embert különösen kiemelnék: Ingrid Thurnher és Lou Lorenz-Dittlbacher. Mindketten újságíróilag és emberileg is hihetetlenül erősek, mindig támogattak és inspiráltak. Reiner Reitsamer is jó barátom lett és példaképem. Megmutatja, hogyan lehet ötvözni a humort és a professzionalizmust. Az ORF-ben ezenkívül csodálom Susanne Schnabl interjútechnikáját. Mindannyian tanítottak nekem valamit, és motiváltak arra, hogy mindig a legjobbat nyújtsam.
És mit tanácsolnál a pályakezdő újságíróknak?
Theresa Kulovits: Legyetek önmagatok és kövessétek az érdeklődési körötöket! A legfontosabb, hogy égjetek azért, amit csináltok. Az újságírás sok elhivatottságot és kitartást igényel, de megéri. Olvasni, kérdezni, emberekkel beszélni és széles tudásbázist építeni – ez a legjobb alap ehhez a szakmához.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
