Az új irodában töltött első nap gyakran olyan, mint az első iskolai nap: az ember nem ismeri az íratlan szabályokat, a kávéfőző egy technikai rejtély, és a kollégák belső poénjait sem érti még. De óvatosságra van szükség: aki félénken a monitora mögé bújik, az már vesztett is. Hiszen pontosan itt dől el gyakran, mennyire érzi magát hosszú távon jól az ember a cégnél. A schauvorbei.at átrágta magát tanácsadókon és szakértői tippeken, és megmutatja, mi számít igazán az új munkahelyen való sikeres kezdésnél.
Sokan alábecsülik, milyen erős az első benyomás már az irodaházba való belépéskor. A pontosság az egyik legegyszerűbb, de leghatásosabb jelzés. Aki nem percre pontosan érkezik az irodába, hanem néhány perccel korábban, az egy kis előnyre tesz szert. Ez az idő segít tájékozódni, megismerni a munkahelyet és mentálisan akklimatizálódni.
Az öltözködés is szerepet játszik. Az első hetekben tanácsos kétség esetén inkább formálisabban öltözködni, mint lazán. Ezzel biztonságban van az ember, amíg ki nem derül, milyen a tényleges vállalati kultúra. Megfigyelni, hogyan öltözködnek a kollégák a mindennapokban, segít fokozatosan hozzáigazítani a saját stílusunkat.
Sok újonc az első hetekben kizárólag a feladataira koncentrál. De aki csak a munkára fókuszál és kevés kapcsolatot keres, az hamar távolságtartónak tűnik. Pedig az őszinte érdeklődés a kulcs a csapatba való beilleszkedéshez. Kérdéseket feltenni, például projektekről, munkafolyamatokról vagy a kollégák tapasztalatairól, nyitottságot és tiszteletet jelez. Ugyanakkor így gyorsabban tanulja meg, hogyan működik valójában a cég. Egy apró, de mindenképpen hatásos tipp: jegyezze meg a neveket. Aki a következő találkozáskor közvetlenül a nevén szólítja a kollégákat, az figyelmességet mutat és azonnal személyesebb légkört teremt.
Minden vállalatnak megvan a saját dinamikája. A hivatalos hierarchiák mellett szinte mindig léteznek informális struktúrák: emberek, akik központi kapcsolattartóknak számítanak, különösen szorosan együttműködő csapatok, vagy rituálék, amelyek évek alatt alakultak ki. Éppen az elején érdemes figyelmesen megfigyelni ezeket a struktúrákat. Ki beszél a legtöbbet a megbeszéléseken? Ki hozza a döntéseket? És ki ismeri legjobban a folyamatokat? Hasznos lehet itt egy úgynevezett „buddy” – egy tapasztalt kolléga, aki hajlandó válaszolni a kérdésekre és támogatni a beilleszkedésben. Ez a személy gyakran ismeri azokat a szabályokat, amelyek egyetlen szervezeti ábrán vagy alkalmazotti kézikönyvben sem szerepelnek.
A csapatok ritkán működnek tökéletesen kevert egységként. Általában az évek során kisebb csoportok alakultak ki, vannak rögzített kávészünetek, összeszokott ebédező társaságok vagy kollégák, akik már évek óta együtt járnak a sarki pékségbe. Aki újonnan érkezik, az kezdetben a rutinok szélén áll, és ez teljesen normális. Éppen az első napokban érdemes tehát figyelmesen megfigyelni a csapaton belüli dinamikát. Ki beszél sokat egymással? Ki dolgozik szorosan együtt? A kis társadalmi struktúrák iránti érzék segít lépésről lépésre beilleszkedni anélkül, hogy az ember azonnal a középpontba tolakodna. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak csendben kellene állni mellettük. Éppen ellenkezőleg: egy barátságos érdeklődést általában pozitívan fogadnak. Egy egyszerű „Csatlakozhatok hozzátok ebédnél?” vagy „Éppen kávéért mentek – tarthatok veletek?” gyakran elég ahhoz, hogy beszélgetésbe elegyedjen az ember.
A kommunikáció azonban nemcsak szavakkal történik. Különösen a mindennapi munka során a testbeszéd gyakran eldönti, mennyire tűnik valaki megközelíthetőnek. Nyitott testtartás, szemkontaktus és barátságos arckifejezés jelzi a beszélgetésre való hajlandóságot. Aki ezzel szemben folyamatosan eltűnik a képernyő mögött, fejhallgatót visel vagy lesüti a szemét, az hamar elszigeteltnek tűnik, még akkor is, ha ez egyáltalán nem volt szándékos. Apró gesztusok, mint egy mosoly vagy egy rövid köszöntés a folyosón, sokat érhetnek.
Sok cégnél az új alkalmazottak nem kapnak automatikusan rendszeres visszajelzést. Ezért még ésszerűbb lehet aktívan kérni azt. Egy rövid eszmecsere a vezetővel vagy a kollégákkal arról, hogy minden rendben van-e, vagy hol lehetségesek még fejlesztések, elkötelezettséget jelez. Ez a hozzáállás azt is mutatja, hogy az ember hajlandó tanulni és felelősséget vállalni a saját fejlődéséért – ez egy olyan tulajdonság, amelyet sok vezető különösen nagyra értékel.
Még ha az ember sok mindent jól is csinál: az új munkahelyen nem válik az ember egyik napról a másikra a csapat szerves részévé. A bizalom lassan növekszik, és ez a munkában sincs másképp, mint más kapcsolatokban. Ezért érdemes egy kis időt adni a dolognak. De: aki nyitottan fordul mások felé, figyelmesen hallgat és tisztelettel bánik a kollégákkal, az általában egészen magától megtalálja a helyét a csapatban.
