Helyes öntözés nyáron: mi a legfontosabb

Amint beköszöntenek az első forró napok, a locsolókannák és öntözőrendszerek teljes fordulatszámon pörögnek. Hogy ez mennyit ér valójában, az kevésbé a víz mennyiségén, mint inkább néhány egyszerű alapszabályon múlik.

Aki napközben látja, hogy a növények lekonyulnak, gyakran csak munka után nyúl a locsolókannához. Érthető, de nem mindig ideális. Valójában a növények a kora reggeli órákban történő öntözésből profitálnak a legjobban. Ilyenkor a talaj még hűvös, a párolgás csekély, és a víz mélyen behatolhat a földbe.

„Döntő fontosságú a megfelelő mennyiség, a megfelelő időzítés és az öntözés módja. Ideális az esővíz, mivel hőmérséklete megfelelő, alacsony az ásványianyag-tartalma, kíméli az erőforrásokat, és alig befolyásolja a talaj pH-értékét, valamint tápanyagtartalmát.”

Bettina Bayer-Grilz, bellaflora növényszakértő

Különösen célravezető közvetlenül a gyökérzónát öntözni. A leveleknek és virágoknak lehetőleg szárazon kell maradniuk, mivel a vízcseppek elősegíthetik a gombás betegségeket, és plusz terhet róhatnak az érzékeny növényekre.

A napi, felszíni öntözés nem sokat ér, árulta el a szakértő. Aki ritkábban, de alaposabban öntöz, az mélyebb gyökérzet képzésére ösztönzi a növényeit, amelyek így jobban átvészelik a szárazabb időszakokat. Ugyanilyen fontos, meddig tartható meg a nedvesség a talajban. Egy mulcsréteg, például fűnyesedékből, kéregmulcsból vagy miscanthusból, védi a földet a közvetlen napsugárzástól és jelentősen csökkenti a párolgást. A humuszban gazdag, komposzttal dúsított talajok szintén hosszabb ideig tárolják a vizet, és ezzel egyidejűleg tápanyagot is szolgáltatnak. Egy gyakorlati tipp: ültessük a növényeket sűrűbben, hogy a levelek árnyékot adjanak egymásnak, és a talaj kevésbé száradjon ki gyorsan.

Nem minden növény igénye egyforma. Különösen a virágzási és termésérési szakaszban a paradicsom, az uborka, a cukkini vagy a tök igényel sok vizet. Ha az ellátás rendszertelen, növekedési problémák és kisebb hozam fenyeget. Az erkélyen és a teraszon a probléma még súlyosabb, mivel a cserepek és virágládák gyorsabban kiszáradnak, mint a kerti ágyások. Ugyanakkor a szakértő figyelmeztet az ellenkezőjére is: az alátétekben összegyűlt pangó vizet rendszeresen ki kell önteni, hogy a gyökerek ne álljanak tartósan vízben. Szobanövényeknél egyébként is gyakran a túl sok víz a probléma, nem a túl kevés, ezért minden öntözés előtt érdemes egy gyors ujjpróbát végezni a földben.

Aki pár napra elutazik, annak érdemes időben felkészítenie a növényeit, nem közvetlenül indulás előtt. Az ágyásoknak jót tesz egy alapos utolsó öntözés és egy friss mulcsréteg, a cserepes növényeket pedig félárnyékos, szélvédett helyre lehet tenni, és szorosan egymás mellé rendezni, ami nedvesebb mikroklímát teremt.

Tekintettel a jövőbeli, valószínűleg még forróbb nyarakra, olyan növények választása ajánlott, amelyek természetüknél fogva jobban tűrik a szárazságot: ilyen például a levendula, a varjúháj, a macskamenta, a cickafark, a kasvirág, a kövirózsa, a gólyaorr, a zsálya, a kakukkfű, a rozmaring vagy a különböző díszfüvek. A robusztus cserjék és fás szárú növények, mint a cserszömörce, a kerti hibiszkusz, a barátcserje, a mezei juhar vagy a húsos som szintén jobban megbirkóznak a hőhullámokkal. De: Bayer-Grilz szerint még ezeknek a robusztusabb fajoknak is szükségük van elegendő vízre a begyökeresedési szakaszban, csak utána boldogulnak jelentősen kevesebb gondozással.