Juan Amador megérkezett Bécsbe – minőség tekintetében már régóta, és most már a helyi, átlátható ínyenc- és szakértői körök elfogadottságában is. Elhalkultak azok a vádak, miszerint ez egy nemzetközi konyha, amelynek kevés köze van a bécsi lokálpatriotizmushoz (mintha az ilyen vádak nem minden korban a provinciális gondolkodásmód bizonyítékai lettek volna). A bécsiek tudják, mit ér nekik Amador. A Michelin-csillagok emellett biztosítják a nemzetközi vendégek folyamatosan jó kihasználtságát. Mindenféle nyelvet hallani, ha az elegánsan berendezett pinceboltozatban tér be az ember, amely az étteremnek otthont ad. Amador a saját stílusában főz, a legjobb forrásokból származó válogatott alapanyagokat részesíti előnyben a helyi beszállítókkal szemben. Az ízesítésben szinte senki sem ér a nyomába. Minden részlet a helyén van és értelmet nyer. Néhány snack, mint például az „erdei séta”, már régóta része annak a nyolc miniatűrnek, amellyel az étkezés kezdődik, de Amador nem lenne Amador, ha nem változtatna újra és újra apró részleteken a klasszikusain. A mártások, amelyek néha kissé nehezek és édesek, a nagy klasszikus konyha monumentális völgyei. Természetesen változatlanul jó a galamb curryvel, ezt legalább egyszer az életben meg kell kóstolni. Egy második alkalom sem árt.