Andreas Döllerer aranykezű szakember. Amihez nyúl, abból jó, sőt kiváló dolog lesz. Az ő és a család vállalkozói sikerei éppoly példaértékűek, mint konyhájuk színvonala. Ennek alapfeltétele egy erős csapat, mind a tűzhely mellett, mind az étteremben. Döllerer, aki mindig időt szakít rá, hogy személyesen üdvözölje és búcsúztassa vendégeit, szinte mindig jelen van. És ami nagyon kellemes, hogy bizonyos napokon folyamatos a konyha, a vendégnek délután sem kell éhen maradnia, az üzemhez tartozó fogadó pedig nem véletlenül örvend kultikus státusznak Salzburgban. Amikor Döllerer több mint tíz évvel ezelőtt a „Cuisine Alpine” ötletét megálmodta, még szó sem volt ilyen széleskörű helyi alapanyag-kínálatról. Mára már Salzburg tartományban is terem articsóka. Döllerer belőle készített ételt a provence-i Barigoule mintájára, egy növényi élvezet, amely egyszerre puha és ropogós, keserű és savanyú, tökéletesen kiegyensúlyozott vinaigrette-tel kísérve. Egy vegán főétel egy egykor húsközpontú étteremben. Ám a húsimádók sem maradnak hoppon Andreas Döllerer éttermében. A borjúmirigy mestere – Ausztriában e téren vitathatatlanul az első – hegyes káposztával, füstölt angolnával és burgonyamuszlinnal tálalta nekünk a zsenge mirigyet. Példaértékű belsőségkonyha, amilyet csak Franciaországban ismernek. Döllerer régi harcostársa, Sigi Schatteiner, aki majdnem minden nap hozta a friss szaiblinget és pisztrángot a Bluntautal-völgyi kis tenyészetéből, megérdemelt nyugdíjba vonult. Ez azonban nem befolyásolja a halételek minőségét: a csúcsminőségű, fantasztikus állagú ponty-crudo bükkmakkal, a bükkfa tápláló termésével érkezik. A birsalma savasságot és gyümölcsösséget ad, a gyöngyhagyma karakteres édességet, és mindezt egy apró, grillezett pontyszelet teszi teljessé, erőteljes aromával. Az Alexander Koblinger vezette csapat által beszerzett nagyszerű burgundi borok mellé (amelyeket itt verhetetlen ár-érték arányban kínálnak) Œufs en meurette-et, egy burgundi klasszikust szolgálnak fel. Desszert cukor nélkül? Döllerer konyhája ezt is tudja. A vilmoskörte kísérője cikória és „Sig”, a sajtkészítés maradékából nyert erdei csokoládé. Aki a klasszikus édes ízeket szereti, minden falatban élvezheti a „sült egereket” (gebackene Mäuse), egy igazi osztrák, azaz cseh eredetű tésztafélét, Andreas Döllerer „Bienenstich” változatának kiegészítéseként. A közvetlen hangulat és a szívélyes vendégszeretet, amely a Döllereréknél töltött étkezést kíséri, utánozhatatlan. Ezért is áll ez a ház példaként mindarra, amiért a külföldi utazók és vendégek irigylik az osztrákokat. A salzburgiakat pedig irigyelhetik a már említett fogadó minősége miatt: fantasztikus levesek, kreatív előételek a regionális ízvilág alapjain, a kiváló sült borjúmirigy, a szarvasgombás sajtos galuska és a méltán legendás áfonyás galuska – néha az ember el sem dönti, hogy ez még fogadói vagy már éttermi szintű étkezés-e. A lényeg, hogy ízletes, és az is.
