Max Stiegl egy olyan szakács, akit mindenki ismer, még azok is, akik soha nem ettek nála. De megéri kipróbálni. A régi épületbe gyönyörűen beillesztett étteremben Stiegl olyan konyhát visz, amelyet leginkább egy dolog jellemez: az egyediség. Ihletet merít Lyonból és a Balkánról is. Csapata színesen összeválogatott társaság, éppoly lelkes és szerethetően makacs, mint maga a főnök. „Minden csimpánz tud steaket sütni” – mondta nem is olyan régen egy TV-interjúban. Ez a lóhús tatárra, amely ízletes és finom, aligha vonatkozik. Ahogy a tajine-ban készült pacalra sem, amely a ház másik jellegzetes étele. A pannóniai halászlé süllővel éppoly mesterien fűszerezett, mint a vaddisznó-tüdőpecsenye briós gombóccal. Stiegl számos vállalkozása közül, amelyek közül a legismertebb a „Sautanz” vándorcirkusz – melyet Kleinwalsertalban vagy Kelet-Tirolban is megtapasztalhatunk –, a hólyagban sült gyöngytyúk (poularde en vessie) azon ételek közé tartozik, amelyek megalapozták hírnevét. Az étkezést a világ minden tájáról származó borok teszik teljessé, különösen a közeli Leithabergből és a házhoz tartozó borászatból.
