Apa és fia, azaz Markus (a háttérben) és Lukas (a színpadon) Mraz a feje tetejére állítják a bécsi kliséket. Az egyik ilyen: egy elegáns éttermet csak drága környéken lehet üzemeltetni, és a bécsiek nem utaznának messzire a jó ételért. Lehet, de akkor majd jönnek a külföldi ínyencek, hiszen az étterem hónapokra előre be van táblázva. Egy másik klisé: a konzervatív bécsi vendég nem lenne nyitott a határokat feszegető kreációkra és a luxusalapanyagok mellőzésére. Körbenézve az étteremben, ritkán látni csalódott arcokat. Épp ellenkezőleg, a vendégek arcára kiül az öröm, hogy itt lehetnek. Ez annak köszönhető, hogy Lukas Mraz zseniális érzékkel nyúl a világ minden tájáról származó ízekhez, amelyeket a családi vállalkozás konyháján egyesít. És Bécs – ha már szóba került a város neve – éppúgy ott van a kezében, mint Korea, Franciaország vagy Skandinávia: a paprikás csirke nokedlivel (bőséges!) és uborkasalátával a régi nagy iskola képviselője. A sajtkocsi egy kinyilatkoztatás, nem gyáváknak való. A Mrazék borospincéje pedig az ország egyik legvonzóbbja. Amit azonban a legjobban szeretünk ebben az étteremben: a hangulat és a hangerő, aminek van egyfajta bulis jellege. Miért kellene evés közben mindig suttogva beszélni?
