Philip Rachinger kifogyhatatlan energiával bír. Neufeldenben egy falusi vendéglőt visz, és újra meg újra eseményeket szervez a mára üdülőhellyé érett Mühltalhof területén: a pizzasütéstől kezdve a csúcsséfekkel közösen tartott négykezes vacsorákig, akik a fiatal konyhafőnök barátai közé tartoznak. Bár Philip már nem számíthat az ifjúsági bónuszra, hiszen apa és minden hájjal megkent topséf. Olyan ember, aki már annyi mindent látott és kipróbált, hogy bátran és vidáman kísérletezhet, és a vendég, aki nem először jár itt, jól tudja: ami csak kikerül Rachinger kezei alól, az sikerülni fog. A májusi őzbakból például tatakit készít, consomméval és kaviárral kombinálva, a borjúmirigy lassan és érzékenyen pirítva érkezik tökmagolajjal, sárgarépával, mustármaggal és füstölt ricottával. A harcsát a konyha savanyú pecsenye (Sauerbraten) módjára készíti el, ribizlilevélben grillezve. A desszert, a körte és szürkemák felhasználásával készült „Mühlviertler Granit” után pedig Rachinger szívesen kínál egy nagymama receptje szerinti túrós rétest. Ami a bort illeti, a Mühltalhofnak már nem lehet újat mondani: a sommelier, Daniel Schicker a burgunditól a Pet Natig mindent ismer, és ha épp úgy tartja kedve, besegít a recepción vagy a reggelinél. Egyébként: az Ois-tól csak néhány lépésre található Helmut Rachinger „Fernruf”-ja, így inkább két napot tervezzen a Mühltalhofban, bőven van mit nézni és enni.