Joschi Walch ínyenc szállodává alakította át házát, és minden részletében, valamint a ház minden szegletében bebizonyítja, hogy ez nem csupán egy egyszeri kijelentés volt. A Rote Wand zászlóshajója a Chef’s Table, egy nemzetközi példaképek alapján kialakított koncepció, kétségtelenül a legizgalmasabb és legjobb étterem Lechben, és ezzel egész Vorarlbergben. Julian Stieger egy inkább megfontolt konyhafőnök, aki nem keresi a nagy színpadot. De azzal, amit mond, és főleg azzal, ahogyan ő és csapata főz, nem kell aggódnia a vendégei figyelméért. Ahogy már megszokhattuk, először a szeretettel restaurált iskolaépület földszintjén fogyasztják el a kis falatokat és az első korty pezsgőt, majd megtekintik a főmenü alapanyagait, amelyeket Frantzén-szerűen nyersen és elkészítetlenül mutatnak be. Egy rövid előadást követően a vendégek felmennek az első emeletre, hogy közösen élvezzék a menüt, amelyre pontosan kell megérkezniük – ez a Chef’s Table természetéből adódik. Hogy a pontosság, akárcsak a számla előzetes kiegyenlítése, kifizetődik, már az első tányérnál világossá válik a vendégek számára. Ezt követik a további fogások, amelyek közül alig valamelyik marad el a „szenzációs” jelzőtől. Az egyik ilyen a zugi tóból származó, enyhén füstölt, algával ízesített és szenzációsan jó Nage-ben tálalt szaibling. A másik a gyalult, gyömbéres pudinggal töltött és mille-feuille módra elkészített karalábé, tormás beurre-blanc mártásban, ecetes bodzával. A galambot kojival dörzsölik be, sütik, majd a mellet újra grillezik borókával. A ráfordítás jelentős, a high-tech kimarad. A borlap mára tekintélyes méretű, és a Chef’s Table vendégeinek magabiztosan mutatják be. Egy étkezés liturgikus jelleggel, de egy mise komolysága nélkül. Lech egyik legjobb címének számít a Stuben nevű, a szállodába integrált részleg is, a szállóvendégek és a külsős vendégek számára egyaránt. Itt egy motivált csapat dolgozik azon, hogy káposztás tésztával és báránydióval méltó versenytársat állítson a Chef’s Table-nek.
