Csúcsteljesítmény a tányéron. Amszterdam, Antwerpen, Berlin vagy Bécs? Ez itt lényegtelen. Nickol olyan stílust fejlesztett ki, amelynek azzal a várossal, ahol dolgozik és él, csak csekély kapcsolódási pontjai vannak. Konyhája az enyhe alulértékelés és az akkurátusan megtervezett precizitás keveréke. Bármilyen jellegű baklövésre itt éppoly kevéssé kell számítani, mint kreatív kilengésekre. A kétgyermekes családapa a harmónia mestere. Kedvenc terméke, a kacsamáj, mindig megbízható helyet foglal el a menü első fogásaként. A fésűkagyló tökéletesen működik a borjúmiriggyel és a Madeirával. A szarvasborjúhoz csicsókát, mandarint és keserű salátákat kínálnak, okosan kombinálva, hogy a hat már felszolgált fogás után frissítsék a vendég ízlelőbimbóit és gyomrát. A mézes, szilvás méhkas sütemény pedig egy igazi régi iskolás édesség. Az, hogy Silvio Nickol és étterme Bécsben soha nem érte el a valódi sztárstátuszt, nem a kínált minőségen vagy a konyhafőnök személyiségén múlik, hanem kétségtelenül inkább a szálloda még mindig elutasító jellegén, amelyben az étterem található. A borospince élményt jelent azoknak a látogatóknak, akik vezetést foglalnak, de azoknak is, akik tudják, hogyan használják a borlapot. Ami ezt illeti, Nickol szintén a helyes utat választja: a harmónia jobb, mint a disszonancia, ha egy drága és ritkán beszerezhető borhoz kínált ételekről van szó.
