Van-e valami Benjamin Parth-tól, amit még nem tudunk? Egy kreáció, amely meghatározta a 2023-as évet, vagy meghatározza majd a 2024-est? A még mindig viszonylag fiatal konyhafőnök úgy tűnik, már rég megtalálta konyhája bölcsességét. Ez nem forradalom, hanem evolúció. A mottó: nemzetközileg beágyazott luxus az egyéni regionalitás helyett. Ám Parth nem lenne a rangsorunkban ezen a helyen, ha mögötte csak esetlegesség állna. Épp ellenkezőleg. A hamachi és a kaviár kezelésében ugyanolyan állhatatos biztonságról tesz tanúbizonyságot, mint a curryvel és csatnival tálalt languszta esetében. A libamáj kötelező ezen a helyen, ízletes, maracujával és borssal érkezik. A vörös márna, ez az érzékeny hal, olyan friss, mintha Ischgl Bretagne-ban vagy a Földközi-tenger partján feküdne. Kagylókkal és egy tökéletesen ízesített Sauce Provencale-lal érkezik. A menü egyetlen húsétele, amelyet különféle fogásokból egyéni hosszúságban állíthatunk össze, a Bresse-i jérce. Bennie Parth sosem szenvedett önbizalomhiányban. Ha pedig desszertként csokoládét választunk, akkor azt a legjobban itt, pisztáciával és lime-mal kombinálva tehetjük. Az étterem meglepően puritán környezete meglepheti azokat a vendégeket, akik hűhóra számítanak ott, ahol egyszerűen csak kiválóan főznek.