Melyek az első lépések, amelyeket minden alapítónak figyelembe kell vennie?
Alapítóként jól kell tudnom értékesíteni a víziómat. Függetlenül attól, hogy társalapítót vagy munkatársat keresek, üzleti partnert vagy befektetőt akarok meggyőzni – csak az lesz sikeres a start-upjával, aki képes jól eladni a vízióját.
Szintén fontos, hogy ne a tökéletességre törekedjünk, hanem merjünk kimerészkedni a piacra. Túl sok olyan start-upot látunk, amely évekig a termékfejlesztéssel foglalkozik anélkül, hogy tudná, léteznek-e egyáltalán ügyfelek az adott termékre. Jóval azelőtt, hogy a termék elkészülne, beszélni kell a potenciális ügyfelekkel. Amint megvan a prototípus, a tesztügyfelek visszajelzései alapján kell továbbfejleszteni.
Végül, de nem utolsósorban: az alapítóknak minden elérhető támogatást meg kell szerezniük. Az idő és a pénz mindig szűkös. A tapasztalt mentorok segítenek abban, hogy gyorsabbak legyünk és elkerüljük a gyakori hibákat. Ami a pénzt illeti: Ausztriában sok területen léteznek támogatások, még az alapítás előtt is. Minden tartományban vannak start-up központok, amelyekhez fordulni lehet és érdemes is. Burgenlandban ez a StartUp Burgenland.
Milyen kihívásokkal kell számolni az alapítás fázisában?
A start-upok számos kihívással szembesülnek. Ha az alapítási fázist nézzük, akkor általában a jövőre vonatkozó döntésekről van szó. Melyik társasági forma a megfelelő? Milyen kritériumok alapján választom ki a cégem számára az ideális telephelyet? Milyen vállalkozást jelentek be? Hogyan osztják fel az alapítók között az üzletrészeket? Mi történik, ha a társalapítóm egy év után kiszáll?
Első lépésként a Gazdasági Kamarához (Wirtschaftskammer) vezető utat ajánljuk, hogy tisztázzák az adóhivatali vagy az iparűzési bejelentéssel kapcsolatos témákat. Ha olyan kérdésekről van szó, amelyek minden vállalatnál egyediek, akkor a legjobb szakemberekhez fordulni. Ide tartoznak például az ügyvédek, akik rendszeresen dolgoznak start-upokkal, és tisztában vannak a specifikus témákkal és előírásokkal. Egyébként az ilyen témákat a legtöbb támogatási programban is kezelik, és részben pénzügyileg is támogatják.
Melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket az alapítók elkövetnek? Hogyan lehet ezeket elkerülni?
Tipikus hiba a túl optimista tervezés. Ez különösen az első bevételekig tervezett időre vonatkozik. Sok start-upnál ez a hiba ahhoz vezet, hogy a rendelkezésre álló tőkét túl gyorsan elköltik. Ha a pénzügyek elfogytak, de a fejlesztés csak félig készült el, akkor sok alapító kerül a csőd szélére. Ennek elkerülése érdekében mindig számolni kell nem tervezett késésekkel, másrészt a rendelkezésre álló tőkét a lehető legcélzottabban kell elkölteni – még akkor is, ha például egy finanszírozási kör lezárása után éppen sok áll rendelkezésre.
Egy másik tipikus hiba, hogy az alapítók azt hiszik, egy jó terméknél az ügyfelek maguktól jönnek. A valóságban ez szinte sosem fordul elő. Még a jó termékek sem adják el magukat „maguktól”. Amit a sikeres start-upoknál láttunk, az az, hogy nagyon korán dolgoznak a „go-to-market” stratégiájukon, a prototípusokat már tesztügyfeleknek adják át, és nagyon korán foglalkoznak az értékesítési csatornák fejlesztésével.
Hiba, amelyet sok, még sikeres start-up is elkövet, az az, hogy azt a befektetőt választják, aki a legmagasabb értékelést fizeti. Természetesen sok olyan start-up van, amelynek egyáltalán nincs szüksége befektetőre, vagy nem talál. Mi azonban újra és újra látunk olyan alapítókat, akik megválogathatják a befektetőjüket. Itt az értékelés alapján dönteni olyan, mintha a házastársat a bankszámla alapján választanánk ki. A döntő kérdések: ugyanaz-e a start-up és a befektető elképzelése a jövőt illetően? A pénzinjekción kívül milyen elvárásaim vannak a befektetőmmel szemben? Hogyan képzeljük el az együttműködést?
Sajnos gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk, hogy viták alakulnak ki az alapítók és a befektetők között, ami gyakran ahhoz vezet, hogy az idő és az energia a vitákba folyik a vállalatépítés helyett. Ez a start-up kudarcához vezethet. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy a potenciális befektetőkkel többet beszéljünk a vállalat jövőjéről és a kölcsönös elvárásokról, és kevesebbet a vállalatértékelésről.
Van még tanácsa az alapításhoz?
Egyrészt fontos, hogy ne hagyjuk magunkat könnyen elbátortalanítani. Alapítónak lenni nem könnyű. Ez egy megerőltető út, amelyhez sok kudarc is hozzátartozik. Ez még azokkal a start-upokkal is így van, amelyeket a médiából ismerünk. Úgy tűnik, mintha minden állandó sikeres pályán lenne, de minden fiatal vállalkozás küzd akadályokkal és kudarcokkal. Még akkor is, ha kívülről nem látjuk.
Másrészt nem lehet elvitatni, hogy sok start-up kudarcot vall. Az esélyek maximalizálása érdekében, ahogy említettük, minden segítséget meg kell szerezni, ami rendelkezésre áll. Még mindig vannak olyan alapítók, akiknek kellemetlen támogatást kérni, és mindent egyedül akarnak megoldani. A tapasztalat azonban egyértelműen beszél.
És végül: néha az ember „mindent jól csinál”, és mégis kudarcot vall. A kudarctól való félelem nem tarthat vissza senkit az alapítástól – sem az első alapítástól, és főleg nem a másodiktól, ha az első start-up kudarcot vallott. Ez a megértés a globális start-up központokban természetes, de Európában még nem mindenhol honosodott meg. A tapasztalatunk itt azonban teljesen egyértelmű: annak az alapítónak, aki már egyszer kudarcot vallott, jobb esélyei vannak a sikerre, mint egy „first-time founder”-nek.
