Mi is ez a karácsony előtti, úgynevezett meghitt időszak? A lecke és a dolgozatok száma megsokasodik, az adventi, mikulás- és karácsonyi ünnepségek megtöltik a naptárat, az adventi vásárba is el kell menni. A karácsonyi ajándékokhoz fogy az ötlet vagy a pénz, a télikabátok és csizmák pedig kicsik lettek. Mintha elátkozták volna! Pedig az ember csak otthon szeretne kényelemben lenni, valamennyire díszíteni, és talán még sütni is. De a minőségi időnek nyoma sincs. Ami marad, az a rossz érzés, hogy túl kevés idő jut a gyerekre vagy gyerekekre, nem is beszélve magunkról.
„Sok család számára ez már nem is lehetséges, mert a munka, az iskola és az anyagi gondok túl nagy terhet rónak rájuk. A mobiltelefonok és a közösségi média ekkor elveszik a még megmaradt rövid szüneteket is” – írja le a helyzetet Leila Ahmadi-Rinnerhofer, a Wiener Kinderfreunde nevelési tanácsadója és fejlődéskísérője. „A média és az információk által uralt mindennapokban nagyon meg kell erőltetnie magát az embernek ahhoz, hogy olyan időablakokat teremtsen, amelyekben örömét lelheti az együttlétben. De ez az erőfeszítés igazán kifizetődő, és hatalmas mértékben erősíti a gyermekekkel való kapcsolatot. Időt szánni egymásra biztonságot ad, lehetővé teszi a közös élményeket, az öröm, a szórakozás és a gondtalanság megosztását. Ha ez sikerül, megerősödik a belső otthon, az az érzés, hogy értékesek vagyunk, és szeretnek, megbecsülnek minket” – tudja a tapasztalt családsegítő. Ezek a minőségi időtöltések (quality time) azok a pillanatok, amelyekre a felnőttek gyermekkoruk boldog emlékeiként tekintenek vissza.
Az első lépés ehhez az, hogy tíz percre letegyük a mobiltelefont. Akár a metrón, akár otthon. Csak nézzünk ki a fejünkből, vagy figyeljük a többi embert. Otthon kapcsoljuk ki a tévét, talán kapcsoljuk be a rádiót, és lóbáljuk a lábunkat a zenére. Üljünk fel az asztalra, lógassuk a lábunkat – egy próbát megér, az ember akaratlanul is elmosolyodik. Valójában ezek az egyszerűen hangzó „gyakorlatok” némi leküzdést és erőfeszítést igényelnek, hogy ne keressünk azonnal valami elterelést.
Még ha családként időt is akarunk szakítani egymásra, az nem azt jelenti, hogy a lehető legtöbb dolgot kell csinálni, és egyik tevékenységből a másikba zuhanni. Sokkal inkább arról van szó, hogy kapcsolatba lépjünk egymással. Gyakran nem is olyan egyszerű szóba állni egymással. Főleg, ha a gyerekek már egy kicsit nagyobbak. Az örökös, ugyanazokat a kérdéseket, hogy mi volt az óvodában vagy az iskolában, nem ritkán csak egy „jó volt” vagy „ok” válasszal intézik el.
„Mindegy, milyen témáról van szó: a legfontosabb, hogy ne járjon egyszerre öt másik dolog a fejünkben, amit még el kellene intézni. A gyerekek ezt azonnal megérzik. A gyerekekkel beszélni annyit tesz, mint odafordulni hozzájuk és érdeklődni. Ez feltételezi, hogy stresszmentes, nyugodt teret teremtsek – magamban is” – magyarázza Ahmadi-Rinnerhofer. A fent említett „gyakorlatok” nyugodtan tekinthetők hasznos előkészületnek. És a karácsony jöhet is...
