Mintegy 100 vendég, köztük ausztriai és szlovákiai szakértők vitatták meg a kismartoni határokon átnyúló rendezvényen a történelmi kertek klímaváltozással kapcsolatos aktuális kihívásait és megoldási javaslatait. „Bár a történelmi parkok egyedülálló kertművészeti alkotások, a felelősök ugyanazokkal a témákkal szembesülnek. Ezért a tudományágakon átívelő és országhatárokon túli szakmai eszmecsere elengedhetetlen” – hangsúlyozta Klaus Szep, az Esterhazy Immobilien vezetője.
A klímaváltozás mérhető és érezhető
Hogy a hatások már régen valósággá váltak, azt Thomas Krennert meteorológus, a GeoSphere Austria munkatársa igazolja: „2024-ben a globális átlaghőmérséklet eltérése már több mint 1,5 °C volt a sokéves átlaghoz képest. Ennek a fejleménynek messzemenő következményei vannak – a szélsőséges időjárási eseményektől kezdve a növényzetben és a tájban tapasztalható érezhető változásokig.”
A pontos klímaadatok összegyűjtése központi alap a kiigazítási és védelmi stratégiák kidolgozásához. Így vált világossá a kismartoni kastélyparkban tett séta során a kiigazítás szükségessége. Megpróbálnak olyan új növényeket ültetni, amelyek megbirkóznak a megváltozott éghajlattal. Ide tartoznak például az olaj- és gránátalmafák. Az alapelv: tanulás a gyakorlaton keresztül. Mert a gyakorlat ott mindig felülmúlja az elméletet. Ami a tankönyvben áll, az nem mindig működik. Erre példa a japánakác, amely ebben az éghajlatban elvileg nem is fejlődhetne, de a parkban teljes pompájában áll.
Történelem és jövő között
Apropó könyv: A régi tervek és kertészeti könyvek mindazonáltal fontosak. Megmutatják, hogyan változott a kert az idők során, és lenyűgöző módon tanúskodnak arról, hogy a hercegek már a 17. század óta gondozták és ápolták ezt az ékkövet. „A kertek koruk tükörképei – a kultúra, a divat és alkotóik látomásainak kifejeződései” – magyarázta Margit Kopp, az Esterházy Magánalapítvány művészettörténésze. „Ma az a feladatunk, hogy megőrizzük ezeket a kerteket, ugyanakkor alkalmazkodjunk az új körülményekhez.”
Ez azt jelenti, hogy a kertet művészetként értelmezik, és olyan megfelelő elemeket, mint a szobrok és a vízszintek, a szem és fül gyönyörködtetésére építenek be. A történelmi vízkörforgás megújítása egy modern szivattyús nyomóvezetékkel elengedhetetlen. A színpompás virágágyások a kert mint művészet szezonális alkotóelemei. De a kertben olyan hidak is találhatók, amelyek szimbolikusan összekötik az időket, és jövőre megnyílnak a látogatók előtt.
Közös tekintet a jövőbe
A tervezés nemcsak rövid, hanem hosszú távú is. Helga Zodl faipari szakértő hozzátette: „Ha fenntartjuk a történelmi kerttervezés elveit, és egyúttal előrelátóan cselekszünk, ezek a létesítmények a következő száz évet is túlélik. Azokat a fákat, amelyeket ma ültetünk, majd csak gyermekeink és unokáink fogják teljes pompájukban megcsodálni.”
Eközben elegendő helyet hagynak az élővilágnak. Mert sok öreg fát, amelyek lassan korhadnak, élőhelyként használnak. Mivel a környező természet kiéheztetett, ott keresnek menedéket. Mivel a park olyan rendezvények helyszínéül is szolgál, mint a „Lovely Days”, a kertészeknek gyakran egyensúlyozniuk kell a szórakoztatás és a hasznosítás között az ültetés során.
Konkrét intézkedések a kismartoni kastélyparkban
Ez ismét megerősíti, mennyire fontos az EU-projekt „ParksFit4Future”. Segít ugyanis a kulturális javak megőrzésének biztosításában. Projektpartnerek osztrák oldalon a Schlosspark Eisenstadt Erhaltungs GmbH és az Osztrák Szövetségi Kertek a schönbrunni kastélyparkkal. A szlovák partnereket – a stupavai és modrai létesítményeket – a Pozsonyi Megyei Önkormányzat képviseli.
Ez nemcsak egy eszmecserére szolgáló platform, amely közelebb hozza egymáshoz az osztrák és szlovák szakértőket, hanem kézzelfogható eredményeket is mutat. A Burgenlandi Alkalmazott Tudományok Egyetemével (FH Burgenland) együttműködve a jövőben létrejöhet egy School for Traditional Gardening – egy képzési központ, amely a történelmi kertészeti ismereteket ötvözi a klímareleváns tudással.
