Mivel a HR-eseknek gyakran kevés idejük van a megfelelő munkatárs megtalálására, érvényes a szabály: az önéletrajzra vetett első pillantás döntő. Ennek komoly megjelenésűnek és könnyen olvashatónak kell lennie. Ezért ne használjunk díszes betűtípusokat vagy grafikákat. Ideális esetben az önéletrajz legfeljebb kétoldalas, táblázatos formátumú, és tartalmazza a személyes elérhetőségeket – ezzel biztosan nem nyúlunk mellé.
Fordított időrendi sorrendben a legfrissebb szakmai tapasztalattal kell kezdeni, egészen a karrier kezdetéig és az iskolai tanulmányokig. A „hol, mennyi ideig és mit” információkat minden esetben meg kell adni. Konkrétan ez azt jelenti: melyik cégnél, mikortól meddig, milyen feladatokat és tevékenységeket végeztünk? Az iskolákat, szakmai képzéseket és egyetemi tanulmányokat fel kell tüntetni, a rövid továbbképzéseket csak akkor, ha relevánsak az új pozíció szempontjából. A minimális adatok közé tartozik a nyelvtudás, az informatikai készségek és a jogosítvány is. A professzionális jelentkezési fotó nem kötelező, csak opcionális. Szelfiket azonban semmiképpen ne használjunk az önéletrajzban.
A kísérőlevél – vagy más néven motivációs levél – szintén fontos eleme a „kerek” pályázati anyagnak. Ahhoz, hogy felkeltsük az érdeklődést, fontos előzetesen tájékozódni a vállalatról és a kapcsolattartó személyről. A levélnek személyes, név szerinti megszólítással kell kezdődnie a felelős HR-es felé, és tartalmaznia kell a konkrét pozícióval kapcsolatos személyes motivációt. Kerüljük a sablonos kifejezéseket, mint például a „Ezúton jelentkezem a…” – inkább adjunk meg egyedi indoklást, miért törekszünk pontosan arra a váltásra. A nyelvtani hibák vagy elgépelések kizáró okot jelentenek, ezért feltétlenül figyeljünk a helyesírásra és olvassuk át a szöveget.
Extra tipp: Kerüljük a feltételes módot, tehát: „Várom megtisztelő válaszukat…” a „Örülnék, ha…” helyett. Végtére is, nem akarunk kétséget ébreszteni a rátermettségünkkel kapcsolatban azzal, hogy feltételes módot használunk.
