schauvorbei.at: 39 éves, Steinbrunnból származik, és több mint egy hónapja áll a burgenlandi Gazdasági Kamara élén. Ma meghívtuk őt a schauvorbei stúdiójába. Üdvözöljük, Andreas Wirth!
Andreas Wirth: Köszönöm szépen a meghívást!
Az elején rögtön a kérdés: Milyenek voltak az első napok az új tisztségben?
Nagyon stresszes, nagyon izgalmas és nagyon feszült volt. De pontosan erre van szükségem. Igazán jól érzem magam ebben a szerepben, és már várom az új kihívásokat.
Ön maga is vállalkozó, van egy villanyszerelő cége és azt hiszem, egy falusi boltja is. Mi pontosan ez a falusi bolt?
Alapvetően a főtevékenység a villamosipar. Ott összesen 70 alkalmazottat foglalkoztatunk. A falusi bolt tulajdonképpen azután alakult ki, hogy életre akartam kelteni a település központját. Meg is tettem, és sikerült. A falusi bolt immár tíz éve működik. Amit ott szeretnénk, az nem más, mint regionális termékeket árulni. Van egy postaátvevő helyünk is – postapartner.
Ez a regionalitás mélyen a szívemben lakozik, és szeretném továbbadni. Ezért hoztuk létre ezt a falusi boltot egy kis bisztróval együtt, amelyet a feleségem vezet. „Mama kocht” (Anya főz) a neve. Ezzel évek óta kulináris élvezetekkel kényeztetjük az embereket a községközpontban.
Mondhatjuk úgy, hogy az egyik a megélhetést biztosító munka, a másik pedig a szívügy?
Határozottan szívügy. Ezzel ugyanis nemcsak regionalitást teremtünk, hanem regionális munkahelyeket is. Ez számomra nagyon fontos. Erősen kiállok az alkalmazottaim mellett, de ők is kiállnak mellettem. Ezt nagyra értékelik. Ezért is a regionalitás, és számomra a központ felélesztése nagyon fontos.
Milyen tapasztalatokat hoz vállalkozóként és szövetségi szakmai kamarai elnökként, amelyeket most a burgenlandi gazdasági kamarai elnöki szerepében hasznosítani tud?
A cégemet 15 évvel ezelőtt alapítottam. EPU-ként, azaz egyszemélyes vállalkozásként kezdtem. Ott persze az ember megismeri a nehézségeket. Mit jelent, ha beteg vagy? Akkor nem jön be pénz. Mit jelent, ha több ügyfél hív egyszerre? Tehát saját bőrömön tapasztaltam meg az EPU kihívásait. Aztán felépítettem a céget egy gyakornokkal és szerelőkkel.
Időközben, ahogy mondtam, 70 alkalmazottunk van, és az ember rengeteg tapasztalatot szerez. Persze tudja, mit jelent elsején kifizetni a béreket és a fizetéseket. De azt is tudja, mit jelent 15-én befizetni az adókat. És persze azt is tudja, hogy júniusban és novemberben teljesíteni kell a 13. és 14. havi járulékot. Ahhoz pénzt kell félretenni. Ezek a tapasztalatok, valamint azok, amiket szövetségi szinten, politikai és szociális partneri szinten szereztem, most kicsit a kezemre játszanak.
Ön a lehetőségek földjének nevezi Burgenlandot. Hol látja itt a legnagyobb esélyeket és a legnagyobb lehetséges jövőbeli fejlődési területeket?
Székfoglaló beszédemben világosan megemlítettem a tulajdonságaimat: céltudatosság, józan ész, valamint kézfogásos hitelesség, és mindezt szemmagasságban. Azt hiszem, ezek azok a burgenlandi gyökerek, amelyeket tovább is kell adni. A legfontosabb dolog, amivel egy vállalkozónak rendelkeznie kell, az a bátorság. Ezt a bátorságot nem lehet megvenni, vagy megvan benned, vagy nincs. Én mindig azt mondom: aki akarja, az meg tudja tenni. A történet valójában úgy kezdődött, hogy az édesanyám a gyakornoki időm első napján az autóban azt mondta: „Andi, nem kell idegesnek lenned. Aki akarja, az meg tudja tenni, az sikerrel jár.” Ezt mindig mottómnak tekintettem. Mindegy, milyen akadályok, feladatok, ötletek vagy projektek – aki akarja, az meg tudja tenni. Ezzel a mottóval mi is nagy sikereket értünk el. Ezt a sikert bárki elérheti Burgenlandban, aki mer valamit tenni.
Ezzel már a témánál is vagyunk: válságok korát éljük. Ez természetesen a gazdaságot is érinti. Két kulcsszó jut eszembe azonnal: a szakemberhiány és a gyakornokok témája. Hogyan hat egymásra ez a két terület, és milyen stratégiát követ a burgenlandi gazdasági kamara elnökeként?
Három válságévet tudhatunk magunk mögött, amelyek alatt a gazdaság bizonyította és megmutatta, mire is képes valójában. Részben természetesen a tartományi és szövetségi politikával együttműködve. Ilyen volt a koronavírus-járvány, az anyaghiány és az energiaválság. És most természetesen figyelni kell arra, mi jön még. Nagyon magas az infláció, és vannak olyan problémák, mint a kamatszint. Én mindig normál kamatszintet mondok, mert amikor 20 éve házat építettem, akkor 5-6 százalékos hitel normális volt. Ami viszont problémás, az a KIM-rendelet, amely megnehezíti a fiatalok hitelhez jutását. Ezek olyan témák, amelyekkel a jövőben természetesen foglalkoznunk kell.
A szakmunkáshiány témájáról: Én magam is a képzésből jövök. Masszív lépéseket teszünk az oktatás, a toborzás és az imázs területén, hogy fiatalokat tudjunk gyakornokként megnyerni. Itt a tartománnyal közösen dolgozunk ki projekteket a különböző ágazatok számára. A válságok témájáról: Azt hiszem, az energiaválság nagy téma. Ausztria-szerte hálózati problémáink vannak, tehát ez nemcsak Burgenlandot érinti. De ezek az energiaproblémák és az energiaköltségek már a végletekig feszítenek minket. Üzemeink jelenleg már nagyon erősen igénybe vannak véve. Támogatásra van szükségünk a politika, a tartomány és az energiaszolgáltatók részéről.
Első lépésként már sikerült a gázárakat legalább egy bizonyos szintre hozni, de ezzel még nincs vége. Mit kell tennünk? Amióta a Gazdasági Kamarában tisztséget töltök be, létrehoztam egy saját részleget, amely a fenntarthatósággal foglalkozik. A fenntarthatóság nemcsak a klímavédelem miatt fontos, hanem a jövő miatt is. Tegyük alkalmassá vállalkozásainkat a jövőre. Ez azt jelenti: figyelni fogunk az energiára, az energiatakarékosságra és az energiatermelésre. Az első intézkedések megtörténtek. Most aktívan támogatni fogjuk a vállalkozásokat, hogy a jövőben stabil lábakon álljanak.
Maradjunk az energiánál. Olvastam önről: az energiafüggetlenség, tehát összességében 2030-ig, az soha nem fog menni. Ön szerint hogyan áll Burgenland a fenntartható technológiák tekintetében?
Ahogy bevezetőben említettem: két lábbal állok a földön és „őszinte vagyok”. A 2030-as küldetés szép cél, de a helyén kell kezelni a dolgokat. Ha az elektromos hálózatok nem állnak készen, ha nincs tárolási lehetőségünk, akkor nem vagyunk villamosenergia-függetlenek. Építhetünk akárhány szélerőművet vagy napelemparkot. Ha az elektromos hálózat nincs meg, ha a tárolás nem lehetséges, akkor télen egy szélcsendes napon sötétség lesz. És akkor máshonnan kell vásárolnom az áramot.
És azt is el kell mondani, hogy a gázhálózatot nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. Ausztriában 900 000 gázfogyasztónk van, ebből 600 000 Bécsben, 400 000 pedig vállalkozás. Hogyan állítsuk át ezt áramra? Már most is hőszivattyúkra és elektromobilitásra támaszkodunk. Ez önmagában is terheli az elektromos hálózatot. Nem fogunk még többet létrehozni belőle. Azt hiszem, szükség van egy mestertervre, egy jó stratégiára. A fenntarthatósági menedzserünkkel, akit most Burgenlandban állítottunk munkába, rá akarunk mutatni ezekre a problémákra, és megoldási javaslatokat akarunk kidolgozni, hogy a gazdaság stabil maradjon, és munkahelyeket tudjunk stabilizálni és teremteni.
Ön kezdeményezte a villanyszerelő gyakorlati képzést. Ez már a stratégiájának egy pontja arra, hogy a munkaerő oldaláról jövőbiztossá váljunk?
Ez központi téma volt nálam a szövetségi és tartományi szakmai kamarai elnöki tisztségemben. A cél az volt, hogy az ágazatot alkalmassá tegyük arra, hogy olyan problémákat küzdjünk le, mint a szakemberhiány. Természetesen létezik a képzés, vannak kész szerelők, vannak mesterek stb. De ami nálunk igazán hiányzott, azok a kisegítők voltak. A villanyszerelő gyakorlati szakember pedig nem más, mint egy képzett kisegítő olyan feladatokhoz, amelyekre jelenleg tényleg szükség van. Ebben természetesen a fotovoltaika áll az élen.
A képzés igazi „sikerágazat” volt. Ausztria-szerte mintegy 800 alkalmazottat szereztünk. A Wifi-kkel és az AMS-szel együttműködve képeztük őket. Burgenlandban sajnos felmerült az a probléma, hogy túl kevés álláskereső volt, aki jelentkezett volna erre a jövőorientált képzésre. De most újra belevágunk. A tartománnyal közösen úgy döntöttünk, hogy ez a projekt megér ennyit, és tennünk kell valamit. Most januárban újraindítjuk, és remélem, hogy Burgenlandban elég érdeklődő jelentkezik, és ők lesznek az energiaátmenet hősei.
Még egyszer vissza kell térnem a szakemberhiányra. Sokat lehet tervezni, de egyszerűen vannak olyan folyamatok, amelyeket nagyon nehéz befolyásolni, például a demográfiai változás. Nem lesz túl kevés fiatal, aki ezekben az ágazatokban utódként jönne? És mi lesz szükséges ahhoz, hogy a képzés témája a fiatalok körében ismét vonzó legyen? Azt hiszem, a digitalizáció önnek is nagyon fontos ahhoz, hogy a Gazdasági Kamarát egy kicsit leporolja.
Igen, ez határozottan téma. A fenntarthatóság fogalma alatt a digitalizáció témáját is kezeljük. Különböző platformokon keresztül fogunk a fiatalokhoz, de a szülőkhöz is szólni. A képzést nem kell vonzóbbá tenni, mert a szakma alapvetően aranyat ér. A világ irigyel minket a képzésért és a duális oktatásért, ahogy az nálunk Ausztriában működik. Sok nemzet képviselője jön és kérdezi: „Hogy csináljátok?” A duális képzés, a tanoncképzés, a klasszikus vállalati út, a szakiskolai gyakorlati rész, az elméleti rész – nálunk ez mind össze van kapcsolva. Azt hiszem, ez egy mérföldkő, amivel már rendelkezünk, és amely mögött a szociális partnerek és mi, mint szervezet, kiállunk. Csak egy dolgot tudok üzenni a fiataloknak: ha ma valaki elvégez egy képzést, egy duális oktatást, akkor világszerte munkahelyi garanciája van. És azt hiszem, ennek értékkel kell bírnia!
Ahogy korábban említette: nagy feladatok megoldásakor fontos lesz az összefogás minden érdekelt féllel. Ön szerint egyeseknél még szükséges, hogy leesjen a tantusz?
Számomra határozottan fontos, hogy a politikai döntéshozókkal, valamint az érdekképviseletekkel közösen lépjünk fel. Társadalmi megbízatásunk van. Ez a megbízatás az, hogy alkalmazottainknak legyen munkájuk, és hogy alacsony legyen a munkanélküliségi ráta. És azt hiszem, ezt csak közösen lehet megoldani. Ehhez az összefogáshoz nyújtott kézzel állok – legyen szó tartományi politikáról, szövetségi politikáról vagy szociális partnerségről. Az érdekképviseleti feladatom nem az, hogy politikai ellenzéket játsszak. Az én feladatom az, hogy olyan keretfeltételeket teremtsek, amelyekre vállalkozásainknak a stabil munkahelyekhez szükségük van.
Végül tettekben és sikerekben mérnek majd mindenkit. Egy kis pillantás a jövőbe: Mikor tekinti sikeresnek a munkáját? Milyen célokat tűzött ki magának a hivatali ideje alatt?
Már sokat beszéltünk arról, mit akarunk tenni. Ehhez jó együttműködésre van szükség, és ezzel a tisztségviselőtársaimra és a Gazdasági Kamara munkatársaira is gondolok. Fontos számomra, hogy a vállalkozásokat a fenntarthatóság irányába tereljem, és ellensúlyozzam a szakemberhiányt. Emellett szeretném a vállalkozásokat a lehető legjobban átvezetni ezen a nehéz időszakon, és növekedést elérni. A növekedés fontos. Erre a növekedésre nemcsak Gazdasági Kamaraként van szükségünk, szükségünk van rá az önkormányzatokban is. Az önkormányzati adók, illetve a vállalkozások betelepülése alapvető szempont. Mindent meg fogok tenni, és új ötletekkel fogok előállni.
Andreas Wirth, Gazdasági Kamarai elnök úr, köszönöm a látogatást a schauvorbei stúdiójában, és minden jót kívánok!
