Wales a part mentén

Az első randin sosem tudhatod, milyen lesz. Ugyanez igaz egy olyan országra is, ahol még sosem jártál – mint esetemben Wales. És már az elején elárulom: egészen más volt, mint ahogy sokan jósolták. Mi mindent nem meséltek az esőről és a ködről, amelyek állítólag éppolyan állandó kísérői ennek a vidéknek, mint az egész Egyesült Királyságnak. „Ne felejtsd otthon az esernyőt!”, tanácsolták kacsintva. De nagyot tévedtek! Az egyhetes utazásom alatt szinte egyáltalán nem esett az eső – cserébe rengeteg napsütésben volt részem. Így a walesi partvidék összesen 1.200 kilométeres szakaszának jelentős részén tett roadtripem legalábbis látványra mediterrán utazásnak tűnt, annyira lenyűgözőek voltak a végtelen strandok, a bizarr sziklák és felettük a már-már giccsesen kék égbolt. Egyetlen dologban különbözik ez a brit üdülőhely a dél-európaiaktól: a hőmérsékletben. Ha a levegő eléri a 20 fokot, az itt már soknak számít. Ez egy nagy előny, amelynek köszönhetően a klímaváltozás fényében a brit szigetek a jövőben biztosan a turisztikai nyertesek közé fognak tartozni.

Egy dologhoz azonban itt hozzá kell szokni, ez pedig a hűvös tenger. A „kellemesen friss” a mi viszonyainkhoz képest nagyon visszafogott megfogalmazás. Sok walesi számára ez azonban nem jelent problémát, ami megszokott, az megszokott. Amikor a Dunraven-öbölben láttam egy hölgyet fürdőruhában, törülközővel és vizes hajjal a strandról kijönni, kérdő tekintetemre így felelt: „It was lovely!” (Csodálatos volt!) Amikor pedig megkérdeztem a vízhőmérsékletet, mosolyogva válaszolta: „Ó, talán tizenkét fok.” Ennyit a walesiek természetéről. Nincs túl hideg víz, csak rossz hozzáállás.

Beismerem, szeretem a meleget, így inkább a tenger, a hullámok, a tajték mámorító látványát élveztem, lehetőleg egy romantikus világítótoronnyal kiegészítve. Wales rengeteget kínál belőlük, némelyikért érdemes hosszabb kerülőt is tenni. Mint például a South Stack világítótoronyhoz, Anglesey szigetének legszélső pontján, az északnyugati csücsökben, amely a Menai hídon keresztül kapcsolódik a szárazföldhöz. Az 1809-ben épült világítótoronyhoz vezető 25 mérföld minden métere megéri. Míg régen a tengerészeket figyelmeztette a sziklákra, ma elsőrangú nevezetesség. Aki meg szeretné látogatni, annak szüksége lesz egy kis állóképességre. Ugyanis először 400 lépcsőfok vezet le a kis világítótorony-szigetre vezető hídig, majd természetesen ugyanennyi vissza felfelé.

Miközben a verejtékem csorgott ezen az embert próbáló szabadtéri edzésen, nem tudtam mást tenni, mint valami szépre gondolni. Ekkor eszembe jutott valami különleges, amit előző nap éltem át: Bella Italia Walesben. A mesterséges Portmeirion faluról van szó, körülbelül egy órányira délre Anglesey szigetétől, a Tremadog-öbölben. Ezt az egyedülálló turistalátványosságot Sir Bertram Clough Williams-Ellis építész alkotta meg olasz stílusban 1925 és 1975 között. A példaképe Portofino volt, és valóban, Portmeirion színes házaival és zöld parkjaival az ember úgy érzi magát, mint a divatos Földközi-tenger partján. Egy újabb bizonyíték: Walesnek is van erős mediterrán beütése.

De nemcsak az, és ez azonnal megmutatkozott Portmeirion hátországában, a Snowdonia Nemzeti Parkban. A három walesi nemzeti park közül a legnagyobb a magányos tájaival a túrázók és hegymászók paradicsomának számít. A Mount Snowdon 1.085 méteres magasságával az ország legmagasabb hegye, de engem egy másik látványosság vonzott: váltás a tengertől a gleccsertóhoz. A Cadair Idris hegy lábánál fekvő Tal-y-llyn-tóban a pisztrángok jól érzik magukat, az emberi látogatók pedig élvezik a csendet és a békét egy egyedülálló tájon.

Mielőtt Portmeirionba és Snowdoniába értem volna, a walesi nyugati parton vezető utazásomat egyik látnivaló a másik után követte. A délvidéken kezdtem a fővárossal, Cardiffal és párjával, Swanseával, ahol a Gower-félsziget természeti paradicsoma szinte a küszöbön hever. Ezen a vidéken semmiképpen sem szabad kihagyni a festői kikötővárost, Tenbyt. A látogatómágnes színes házaival olyan szépen simul a sziklához, hogy az ember itt is elkerülhetetlenül a délre gondol. A középkori városfal és a gyönyörű homokos strandok, mint például a várrom alatti Castle Beach, Tenbyt Wales egyik legnépszerűbb üdülőhelyévé teszik. Ebből rengeteg van, amint azt a part menti roadtripem során tapasztalhattam.

A sok látnivalóra való tekintettel érdemes két napot szánni a délről északra vezető útra, mert rengeteg a látnivaló. Wales itt a várak országaként mutatkozik be, egyik szebb és impozánsabb, mint a másik. Ott van például az Aberystwyth-i vár, egyike azoknak a váraknak, amelyeket I. Eduárd angol király építtetett 1277-től Wales meghódításának biztosítására.

Két fjordot kényelmesen megkerülve, körülbelül 65 mérföld után érjük el Harlech várának romjait, amely három másik walesi várral együtt az UNESCO világörökség része. Az egyik ilyen Caernarfon, egy hatalmas bástya, kilátással az Anglesey-szigetre és egy jól megőrzött városfallal. A Caernarfon-i vár, amely előtt egy tengeröbölben halászhajók és vitorlások ringatóznak, az első századból származó római erődítményre vezethető vissza. Mellesleg, ebben a 650 éves várban avatták III. Károly királyt Wales hercegévé 1969. július 1-jén.

A nagy múlt tanúiként szolgáló várak mellett a sok bájos kis kikötőváros is hozzájárul Wales és partvidéke hangulatához. Közvetlenül Caernarfon után látogattam meg például a kis Porthmadog várost, amelyet a helyiek röviden csak Portnak hívnak, és gazdag tengerészeti történelemmel rendelkezik. A kikötő korábban fontos szerepet játszott a környező kőbányákból származó pala átrakodóhelyeként is. Innen indulnak a Wales Coast Path mentén vezető túrák.

Valamivel délebbre a Cardigan-öbölben fekvő Barmouth tengerparti város ragadott magával. Messziről már látni a Mawddach-torkolat feletti vasúti hidat. A 820 méter hosszú, egyvágányú fa viadukt Wales egyik legfigyelemreméltóbb építménye. Barmouthban megettem a nemzeti ételt, a Welsh Cawlt, egy húsból, póréhagymából és zöldségekből készült tartalmas levest, mielőtt sétáltam volna a sétányon, és végül végigsétáltam az ötkilométeres homokos parton. Az ember pontosan így képzel el egy tengerparti nyaralást!

Ez az utazás északon ért véget – és itt főleg két város van, amelyet kötelező megnézni. Először is Conwy: a 14 000 lelkes várost az ország egyik legnagyobb vára koronázza meg. A körfal még teljesen ép, és nyolc őrtorony hangsúlyozza az erődítmény hatalmasságát. Teljes ellentétként meglátogattam Nagy-Britannia legkisebb házát, mielőtt továbbmentem volna Llandudno felé – az egyik olyan helységnév, amely két L-lel kezdődik, ami a walesi nyelv sajátossága. Wales legnagyobb fürdőhelye hagyományos viktoriánus pompás házakból álló vízpartjával és az 1878-ból származó, Wales leghosszabb, tengerbe nyúló mólójával hódít, amelyen üzletek és szórakozóhelyek találhatók. Itt álltam, néztem a lágy hullámokat, élveztem a naplementét, gondoltam az átéltekre és arra, mi lesz a program a következő walesi utazás során.

Hasznos tippek

Cae Mor Hotel Llandudno: Közvetlenül a régi fürdőhely sétányán fekszik ez a stílusosan felújított, 23 szobás butikhotel, amely hosszú hagyományokkal rendelkezik. Az 1890-ben épült Cae Mor Hotel ma Llandudno egyik legszebb háza.

Hilton Cardiff: A walesi fővárosban a Hiltonban a legjobb helyen vagyunk, már csak az elhelyezkedése miatt is: a 4 csillagos szálloda a Cardiff Castle-lel és a történelmi központtal, a bevásárlóárkádokkal szemben található. A fárasztó városnézés után a wellnessközpontban – benne egy 18 méteres medencével – vagy a Graze bár-étteremben lehet kipihenni magunkat.

Tyn y Cornel Hotel: Változásra vágysz a tenger és a város után? Akkor irány a Tal-y-llyn-tó a Snowdonia Nemzeti Parkban. Itt a természeten kívül semmi sincs – csak a Tyn y Cornel Hotel. Aki itt nem talál nyugalmat, sehol sem találja meg. Kiegészítésként kajakozásra vagy horgászatra is van lehetőség.

Wild Pheasant Hotel & Spa: Az északkeleti hátországba tett kiránduláshoz kínálkozik a kis piactér, Llangollen. A városközponttól egy rövid sétára, a romantikus Dee folyó mentén található Wild Pheasant Hotel & Spa minden kényelemmel várja az utazókat.