Wander Bertoni Szabadtéri Múzeum: „A szobrászat kézzelfoghatóvá tétele”

Amikor Wander Bertoni 1925-ben az olaszországi Codisottóban megszületett, a művészi pálya korántsem volt előre elrendelve számára. 1943-ban a nemzetiszocialista rezsim Bécsbe hurcolta, ahol kényszermunkásként kellett robotolnia a hadiiparban. Maria Biljan-Bilger szobrásznő és Vilmo Gibello festőművész támogatta – ezek a találkozások érlelték meg benne az elhatározást, hogy a művészetnek szentelje magát.

A háború után Wander Bertoni a Bécsi Képzőművészeti Akadémián kezdte meg szobrászati tanulmányait Fritz Wotruba irányítása alatt. Korai munkái még figuratívak maradtak, de az 1950-es években rátalált arra az absztrakt, szimbolikusan telített formanyelvre, amely művészetét örökre összetéveszthetetlenné tette. Wander Bertonit nemcsak az olyan ciklusok tették híressé, mint az „Oszlop-metamorfózisok”, az „Imaginárius ábécé” és az „Indiai napló”, hanem számos megbízásos munka is, például a bécsi repülőtér számára készült „Ikarosz” vagy a „Napimádó”, amelyet az 1964-es New York-i világkiállításra terveztek.

1965-ben Wander Bertoni megteremtette saját birodalmát: megvásárolta az észak-burgenlandi Winden am See-ben található régi Gritsch-malmot, és a területet szoborparkkal, kiállítási pavilonnal, galériával, tojásmúzeummal és gipszgyűjteménnyel rendelkező szabadtéri múzeummá alakította át. A malompatak, az öreg fák és a vízmedence között egyedülálló hely jött létre, ahol a művészet és a természet harmonikus szimbiózisba kerül.

A területen és több belső térben a látogatók ma több mint 400 szobrot tekinthetnek meg. A nagyplasztikák még távolabbról, a cseresznyevirág-kerékpárútról is láthatók. Dr. Waltraud Bertonival – a szobrász teljes művészi és magánhagyatékának tulajdonosával – Wander Bertoni életművéről beszélgettünk, és bepillantottunk a szabadtéri múzeum jövőjébe.

schauvorbei.at: Wander Bertoni idén lett volna 100 éves. Mi jellemzi a művészetét?
Dr. Waltraud Bertoni: Hihetetlen sokszínűség: a formák sokszínűsége, ami nagyon jól látható az olyan művészi, stiláris ellenpontokon, mint az „Imaginárius ábécé” ciklus és a nagy „Indiai napló” művészcsoport. De az anyagok sokfélesége is. Sokat kísérletezett, minden anyaggal foglalkozott. A fától és kőtől a műgyantán (poliészter) át egészen az acélig és természetesen a bronzig, a bronzöntésig.

Bertoni először rajzolt, vázlatokat készített, majd modellezett. Modellezésnél sok mindent meg lehet valósítani, de nem minden forma alakítható ki minden anyagban. Sok bronzszobránál először egy fémvázat hegesztett, majd agyagban formázta meg az alakot, és csak azután ment át a bronzöntési folyamatba. Bertoni gyakran patinázta a bronzszobrait, és eközben színárnyalatokkal is kísérletezett – a sötét, szinte feketétől egészen a zöld-türkiz patináig.

Azt kívánom Wandernek, hogy őt és művészetét továbbra is olyan csodálat övezze, mint eddig, hogy töretlen maradjon az elismertsége.
Dr. Waltraud Bertoni, Wander Bertoni teljes művészi és magánhagyatékának tulajdonosa

schauvorbei.at: A múzeum bemutatja Wander Bertoni munkásságának művészi fejlődését. Tudna néhány kiemelt példát mondani a látogatóknak?
Dr. Waltraud Bertoni: A Wander Bertoni Szabadtéri Múzeum egy összművészeti alkotás, amely nagyon harmonikusan ötvözi az építészetet a képzőművészettel. Sok évtized alatt fejlődött lassan. A múzeumépületek fokozatosan épültek fel, Johannes Spalt építésszel és baráttal együttműködve. A gipszgyűjteményünk, a gipszmodellek és negatív formák archívuma, üvegkapukat kapott, hogy Bertoni a nagy szobrokon tudjon dolgozni.

A régi malomházhoz egy galériát építettek, amely ma az „Indiai napló” ciklust és Bertoni szakrális műveit tartalmazza. A Spalt-féle kiállítási pavilon csak 2000-ben épült fel, ahol minden a munkásságának első 30 éve, 1945-től kb. 1975/80-ig körül forog. Ott mutatjuk be az összes ciklusát és művészcsoportját, amelyek ebben az időszakban keletkeztek. Bertoni mindig ciklusokban dolgozott, egy témát önmagában dolgozott fel és járt körül. Aztán jött valami új, más.

schauvorbei.at: Van kedvenc darabja?
Dr. Waltraud Bertoni: „A fésülködő” a kedvenc szobrom – egy bronzszobor 1945-ből. Enyém az utolsó példány, a kiadás teljesen elkelt. Ez a férjem egy nagyon korai szobra. Homokkőből is megformázta. A kiállítási pavilonban áll, és látogatóink megcsodálhatják.

schauvorbei.at: Milyen szerepet játszott Burgenland Wander Bertoni munkásságában – mint élettér, visszavonulási hely és az inspiráció forrása?
Dr. Waltraud Bertoni: Bertoni olyan helyet keresett, ahol szétterülhet és nagy szobrain dolgozhat. Burgenland akkoriban sok művészt tárt karokkal fogadott. Szívesen jöttek Burgenlandba, munka- és visszavonulási helyeket kerestek. Bertoni barátja, Johannes Spalt építész volt az, aki érdeklődött nála, és végül talált valami megfelelőt – a Gritsch-malmot, egy 19. század közepéből származó régi vízimalmot, amely Winden am See-től kicsit távolabb, a Lajta-hegység lábánál fekszik. Itt alkothatta meg nagy szobrait – az említett gipszgyűjteményben, egy pajtában.

schauvorbei.at: Hogyan kezelik azt a kihívást, hogy a szobrászatot mint kifejezési formát egyre inkább digitális korban közvetítsék, különösen a fiatalok számára?
Dr. Waltraud Bertoni: Dolgozunk azon, hogy a szobrászat kézművességét kézzelfoghatóvá tegyük azáltal, hogy megmutatjuk, hogyan is készül egy bronzszobor. Anyagok, szemléltetőeszközök, táblák és információs anyagok segítségével akarunk betekintést nyújtani a folyamatba. Az egészet rendezvényekkel szeretnénk kísérni, talán valamikor műhelyfoglalkozásokkal is, hogy megmutassuk az embereknek, beleértve a gyerekeket és fiatalokat is: így jutok el egy első vázlattól vagy rajztól egy kész, polírozott vagy akár patinázott bronzszoborig. Egy másik ötlet az, hogy a múzeumi terekben a szobrokat körbejárható nézetben filmezzük le, és ezt a 3D-s anyagot mobilalkalmazáson keresztül bocsássuk látogatóink rendelkezésére.

schauvorbei.at: Mi várja a látogatókat jelenleg a jubileumi évben?
Dr. Waltraud Bertoni: A 100. születésnap alkalmából nagy ünnepség lesz Wander Bertoni tiszteletére. Az ORF jelenleg dokumentumfilmet forgat róla és munkásságáról, amelyet az ünnepség keretében mutatnak be először. Ezt már nagyon várjuk. Október közepétől mutatjuk be először Bertoni összes színes szobrát, például a poliészterből készült „Szemek” ciklust az „Imaginárius ábécé” – legfontosabb ciklusa, amely nemzetközileg ismertté tette – bronzszobraival összhangban. A szövetségi forrásoknak köszönhetően restauráltathattuk az eredeti faszobrokat, amelyek csodálatos összhangot alkotnak a bronzszobrokkal. Emellett éppen azon vagyunk, hogy az „Ikaroszt”, egy körülbelül 2,5 méter magas acélszobrot, felállítsuk szabadtéri múzeumunkban. Ez egy megbízásos munka volt a Flughafen Wien AG számára az 1960-as megnyitójuk alkalmából, és most tartós letétként hazatérhet, ide a mi múzeumunkba.

schauvorbei.at: Mit kíván a következő Wander Bertoni-évszázadra – a munkásságnak és a múzeumnak?
Dr. Waltraud Bertoni: Azt kívánom Wandernek, hogy őt és művészetét továbbra is olyan csodálat övezze, mint eddig, hogy töretlen maradjon az elismertsége. Az embereknek, akik eljönnek hozzánk a windeni múzeumba, továbbra is sok örömük teljen az alkotásaiban. Ez az öröm maradjon meg és növekedjen tovább.

schauvorbei.at: Köszönöm a beszélgetést!