A-La-Carte

Sápadt titkok (2006/4)

A fehérkolbász a világ egyik kevés ehető jelképének egyike. A müncheniek legkedveltebb „gyomorkönnyítője” bár fiatalabb, mint hinnénk, fogyasztása a mai napig erősen ritualizált.


Sápadt titkok

Szöveg: Florian Holzer Fotók: Luzia Ellert

Itt az ősz, és az ősszel jön az Oktoberfest, az Oktoberfesttel pedig a fehérkolbász jut az ember eszébe. Meg a sok szabály, titok, legenda, feltétel, rituálé, amelyet ezzel a kolbásszal kapcsolatban emlegetnek – ugyanis a világon egyetlen más kolbász sem ennyire ritualizált, és egyáltalán, a kulináris univerzum nagyon kevés étele az, főleg vallási felhangok nélkül. Egyetlen városhoz/régióhoz viszont vélhetően egyetlen más kolbász sincs annyira hozzákötve, mint az „Eredeti müncheni fehérkolbász” az eredeti Münchenhez (a nürnbergi grillkolbászok és a berlini currywurst kedvelői most hiába is tiltakoznának).
A leginkább ismert szabály vélhetően ez: „A fehérkolbásznak nem szabad megérnie a déli harangszót.” Nos, a bajor nemzeti kolbászt végül 1857-ben találta fel Sepp Moser, az „Örök Fény” (Zum ewigen Licht) vendéglő gazdája, épp a müncheni Marienplatzon. 1857-ben pedig a hűtés – különösen egy nyers friss kolbász esetében – bizonytalan vállalkozás volt. Az egészségügyi problémákat úgy kerülték el a legjobban, ha a kolbászt az elkészülte után a lehető leghamarabb elfogyasztották. A fehérkolbászhoz – a gyakran variált legenda szerint – egyébként húshagyó hétfőn jutottak, amikor Sepp Mosernek elfogytak a juhbelei a friss grillkolbászhoz, és gyorsan elküldött egy segédet, hogy hozzon pótlásnak valót. Az viszont sertésbéllel tért vissza – ami sokkal szívósabb, feszesebb, és alig lehet elrágni. Hogy Moser miért kezdte el épp akkor megváltoztatni a receptet, és miért főzte vízben a kolbászt a sütés helyett, az a kolbásztörténelem homályába vész. Ma már a hűtéstechnika mindenképpen annyira fejlett, hogy a déli harangszóról szóló népszerű mondásnak semmi alapja nincs, és a fehérkolbászt a nap bármely szakában lehet enni, ezt még a müncheniek is beismerik.
De nemcsak ez a szigorú szabály tette a fehérkolbászt egyfajta kolbász-különlegességgé, a fűszerezése is kiemelte a legtöbb hétköznapi töltött bél közül: a fehérkolbászt hagyományosan szerecsendió-virággal, citrommal, esetenként gyömbérrel és kardamommal fűszerezik – ezek mind olyan hozzávalók, amelyek a fehérkolbász feltalálásának idején rendkívül drágák voltak, és szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a fehérkolbász kultikus misztériummá váljon. Főleg a citrom kölcsönzi a kolbásznak a friss petrezselyemmel párosítva – ami nemcsak optikailag kellemes kontrasztot biztosít a kolbászbőr alatt – azt a különlegesen friss aromát, amilyennel más kolbászoknál alig találkozhatunk.
És a többi? Eredetileg a müncheni fehérkolbászokat borjúhúsból, sertéshátszalonnából, valamint főtt, finomra vágott sertésbőrből készítik, ahol a víz – jég formájában – szintén rendkívül fontos szerepet játszik: először is azért, hogy a kolbász szép laza és puha maradjon, ahogy Tim Kleinecke, az alsó-bajorországi Stanglmeier kolbászgyártó cég munkatársa magyarázza, másodszor pedig azért, hogy hűtse a masszát a húsdarálóban, „mert különben elkezd kenni”. Nem tartalmaz szemet, lábat, fület és tőgyet, amit a müncheniek szemére természetesen észak-németországban, az úgynevezett fehérkolbász-egyenlítőn túl, vagy akár Ausztriában is szívesen vetnek. De ez a bizonytalanság bizonyos mértékig érthető, hiszen a fehérkolbásznak olyan kirívóan más a színe, mint a legtöbb más kolbásznak, amelyek rózsaszínűek, vörösek vagy vörösesbarnák, és így pusztán színük alapján nyers, egészséges húsra emlékeztetnek.
De mint tudjuk, egy kolbász színe csak korlátozott mértékben függ a tartalmától, sokkal inkább a nitrites pácsó mennyiségétől. Ez színezi a kolbászt, sonkát és szalonnát vörösre, és ez a fehérkolbászban nem található meg. „Mert egy vörös kolbászt csak nem nevezhetünk fehérkolbásznak”, ahogy Tim Kleinecke mondja lefegyverző logikával. Szintén nem tartalmaz a fehérkolbász füstöt, mert a füstölés nemcsak az ízét, de a színét is enyhén barnásra változtatja – bár mind a füstölésnek, mind a nitrites pácsónak van tartósító hatása, ezért a fehérkolbásznál ma is rendkívül gyorsan és hűvösen kell dolgozni, magyarázza Kleinecke. „Minél jobb a hozzávaló, annál jobb a kolbász” – válaszolja a jó fehérkolbász okairól szóló kérdésre, és még ha régen nem lennének titkok a fehérkolbász készítése körül, teszi hozzá a minőségbiztosító, akkor sem árulja el, hogyan csinálják a Stanglmeiernél, „itt mindenkinek megvannak a saját trükkjei, amelyekről azt hiszi, hogy azok teszik a legjobbá a fehérkolbászát”. A kergemarhakór óta a tiszta sertéshúsból készült fehérkolbászok aránya jelentősen nőtt, magyarázza, közben a hagyományos vegyes kolbász már újra terjedőben van.
Racionális magyarázat nélkül marad azonban az a tény, miért éppen az intenzív, mézédes fehérkolbász-mustárral kell fogyasztani ezt a rendkívül finom aromájú és szubtilis kolbászt, miért kell perecnek lennie hozzá, amikor egy friss bagett sokkal jobban illik hozzá, és miért élvezi a fehér- vagy búzasör azt a kiváltságot, hogy az egyetlen tolerált italként létezhessen a fehérkolbász mellé, amikor kimutathatóan a fehérborok közül egy (lehetőleg száraz) frank szilváni vagy egy zöld veltelini sokkal nagyobb ízbeli harmóniát kínál a fűszerekkel és a finom borjúhússal. Lehet, hogy generációk óta öröklődő regionális sovinizmusokról van szó, amelyeknek az ember érdeklődő fogyasztóként természetesen büntetlenül ellene szegülhetne.
Teljesen az irracionális irányba sodródnak természetesen azok a parancsolatok, hogyan kell a fehérkolbászt elfogyasztani, és nemcsak ez, a források egymásnak is ellentmondanak: Ősi és sosem hibás módszerként mindig a „szívogatást” (Zutzeln) említik, ahol a kolbászt – amelyet egyébként mindig darabonként és nem párban rendelnek. Miért? Hogy ne legyen túl egyszerű – kézzel a szájhoz vezetik, egy falatnyi masszát kiharapnak a bőréből és mustár nélkül eszik; csak azután szabad a már egyre ernyedtebb bőrt a mustárba mártani és a tartalmát a fogakkal a sertésbélből kinyomni – étvágygerjesztőnek persze nem az, és a kolbász ízére sincs vélhetően semmilyen hatással. De gyakorlatot igényel, és a bonyolult procedúrában csak mérsékelten jártas „Saupreiss”-t büntetlenül lehet gúnyolni. Nem egyértelműek a források abban, hogy a bár „sznobnak” titulált módszer, vagyis a kolbász hosszában való bevágása a bőrig, majd kifordítása és a félbevágott massza késsel történő lekaparása a bőrről, hivatalosan elfogadottnak számít-e vagy sem – egyes szabálygyűjtemények ebben az esetben „barbárságról” beszélnek. A piros lapot mindenesetre a darabokra vágás, a kolbász teljes bőrözése, a bőrrel együtt való fogyasztás, a törés és minden más fajta elkészítési mód érdemli ki, a forró vízben való áztatáson kívül. Bár itt is két gondolkodóiskola létezik – azért mégis –: az egyik módszer a kolbászok tízperces melegítése 75–80°C-os vízben, vagy az, amikor a kolbászokat két percre forrásban lévő vízbe teszik, a lábost leveszik a lángról és nyolc percig állni hagyják. Heinz Neininger, a bécsi egyetlen frank-bajor specialitásokat kínáló étterem társtulajdonosa azonban azon a véleményen van, hogy a vízben főtt fehérkolbász amúgy sem ízlik semmire, ezért azt javasolja, hogy húslevest használjanak a kényes áru melegítésére – teljesen elképzelhető, hogy az illető nem önként hagyta el Németországot.
De Ausztria hentesspecialistái is régóta próbálkoznak a müncheni kolbásszal, elvégre számos söröző és a fehérkolbász azon tulajdonsága, hogy különleges event-karaktert áraszt, mindenképpen érdekes eladásokat garantál. A fehér főtt kolbászok hazai gyártásának központja a felső-ausztriai Salzkammergut, az Innviertel és Salzburg, itt tettek szert különösen a Gollingban található Döllerer hentesüzlet termékei szuverén legenda-státuszra. De Bécsben is – ami önmagában inkább az erősen füstölt vagy sózott kolbászok hazája – rendkívül jó példányokat készítenek: Kolbászuknak a törvényileg előírt 5% helyett mintegy 35%-os borjúhús-tartalma van, magyarázza Johannes Lingenhel a Naschmarkton található Pöhl üzletből, és ezt a borjúhúst ráadásul egy hietzingi specialistától veszik. Nincs sertésbőr, és egy rendkívül költséges, lassú cutter-eljárás biztosítja a puhaságot, mélyhűtött áru nem kerül a kolbászba, mert a kristályosodás különösen a borjúhús struktúráját változtatja meg nagyon negatívan. Egy külön összeállított fűszerkeverék és a mindig friss szállítás – „a fehérkolbászokat hetente két-háromszor töltjük, hogy optimálisan frissek legyenek, néha csak tíz kilót” – vélhetően szintén nem marad hatás nélkül.
Lehet a bajorokhoz viszonyulni bárhogyan, de jobb tízórait, mint két darab zamatos, fehér fehérkolbász, vélhetően nincs az egész világon. Ahogy a tízórainak is általában újra sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni.

A kóstoló

Fehérkolbász, innen és túl
Csak kevés kolbász létezik, amelyet pontosabban definiálnak, ellenőriznek és mindenekelőtt regionálisan besorolnak: A fehérkolbászt egyenértékűnek tekintik München (vagy Felső-Bajorország, attól függően) kulináris identitásával, a fehérkolbász az Oktoberfest elengedhetetlen része, minden müncheni/bajor rendelkezik egy sziklaszilárd véleménnyel erről a főtt kolbászról, senkinek sem közömbös.
A borjú- és sertéshúsból, szalonnából és főtt bőrből készült fehér kolbász (ideális esetben) friss fűszernövényekkel természetesen nemcsak Münchenben készül, hanem Ausztriában is régóta örvend nagy népszerűségnek.
Az A la Carte zsűrije – ezúttal a sommelier és a Wegro boros marketingügynökség partnere, Dagmar Groß, a Kameel konyhafőnöke, Christian Domschitz, Alexander Rabl szerző és ínyenc, valamint Christian Grünwald főszerkesztő és Florian Holzer, az A la Carte szerkesztőségéből – tesztelte a müncheni, alsó-bajorországi, bécsi, alsó-ausztriai, burgenlandi, felső-ausztriai, salzburgi és tiroli kolbászokat. A kolbászokat tízperces, 80°C-os vízben való áztatás után (természetesen húslevesben elkészítve finomabbak, ami az ízbeli sajátosságokat viszont elfedte volna) tisztán és édes fehérkolbász-mustárral, a gollingi Döllerer cégtől kóstolták meg. Mivel az étvágy és az első kolbász iránti várakozás (a kóstoló minden résztvevője szereti a fehérkolbászt) meghamisíthatta volna az eredményt, az első kolbászokat kétszer kóstolták meg.

1) Pöhl am Naschmarkt 8,4
A meglepetésgyőzelem tiszta esete: A csemege-specialista fehérkolbásza túlzott formátumával és lenyűgöző rugalmasságával lepte meg a kóstolókat. Magas zsírtartalma és a tipikus fűszerek (szerecsendió-virág, citromhéj) nagyon egyértelmű ízjegyei tették a kolbászt érzéki élvezetté, „egy nagyon eleven kolbász, friss”, „szaftos, szép fűszerjegyek”, „könnyű, füstös, finom fűszernövények”, „jó konzisztencia, nem teljesen finomra darált, magam is megvenném”, „ösztönző”.
Naschmarkt 167–168 stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04

2) Original Döllerer 8
Kvázi a hazai fehérkolbász megtestesítője, és ez annak ellenére, hogy az eredeti „Friss” a Döllerertől valójában nem is fehérkolbász: A borjúhús-arány ebben a kolbászban valamivel magasabb, friss fűszernövények és bőrszalonna nem kerül bele, a masszát vékony juhbélbe töltik, amely együtt fogyasztható. A zsűri ennél a kolbásznál két csoportra szakadt – az egyik oldalon a kolbász odaadó rajongótábora, a másik oldalon a józan empirikusok. „Nagyszerű szín, tökéletes konzisztencia, nagyon finom és szubtilis”, „tökéletes, magas függőségi veszély”, „kevés saját íz”, „nagyon jó, de atipikus”, „tisztán”, „mustár nélkül inkább unalmas”.
Markt 56, 5440 Golling, Tel.: 06244/422 00, www.doellerer.at

3) Stanglmeier 7,2
Az egyik nagy termelő Alsó-Bajorországban. 1830 óta folyik a kolbászkészítés a Stanglmeiernél, 2001 óta heti 40 tonnát gyártanak 4000 m2-en. A Stanglmeier a 70-es évek óta dobozos fehérkolbászokkal gondoskodott a bajor specialitás terjedéséről. „Vastag és nagy, kvázi egy Robusto-formátum, habos konzisztencia, krémes, nagyon frissnek hat, sok fűszernövény”, „durva struktúra, jó harapni”, „harapnivaló, de zsíros is”, „aromás mix májból, gyömbérből és citrusból”.
D-94447 Plattling, www.stanglmeier.com, a Meinl am Grabenben, Graben 19, 1010 Bécs

4) Teufner 6,8
Egy bennfentes tipp a bécsi fehérkolbász-specialisták között (a Teufner csak a vendéglátást látja el, például a Café Engländert). „Homogén, finom harapni, sok szerecsendió-virág, nagyon tipikus, klasszikus fehérkolbász”, „jó ipari standard”, „friss-fűszeres illat, kompakt massza”, „nagyon jó, könnyű fűszeres íz”, „szimpatikus kolbász!”, „fehér bors, klasszikus, tovább enni való”.
Industriestraße 5, 3454 Reidling, Tel.: 02276/66 66-0, www.teufner.at

5) Hofmann 6,7
A Weinviertler kolbászspecialista nem utolsósorban (többek között) Mario Plachutta „Grünspan”-jában található fehérkolbászaival hívta fel magára a figyelmet, „klasszikus formátum, selymes csillogás, sok citrom, szerecsendió-virág és fehér bors”, „valahogy király, nagyon müncheni hatású”, „húsos”, „erős, rusztikus”, „intenzíven májillatú, valamivel rusztikusabb típus”.
Sparkassegasse 26–28, 2020 Hollabrunn, Tel.: 02952/ 21 63, www.fleischerei-hofmann.at

6) Radatz „friss” 6,6
Az erlaai kolbászgyár nemcsak a szupermarketek polcait látja el csomagolt áruval, hanem a fióküzletek és különleges alkalmak számára friss fehérkolbászokat is tölt, amelyek többek között egy valamivel nagyobb formátummal különböznek a szupermarketbeli árutól. „Nagy, rugalmas, feszességű kolbász”, „nagyon szaftos, intenzív aromák, erős íz, nagyszerű kolbász”, „húsos konzisztencia”, „könnyen zsíros”, „illetlen durvaság! Túl sok zsír, ezért jó konzisztencia, szokványos”, „ösztönző fűszerkeverék”.
Radatz, Erlaaer Straße 187, 1230 Bécs, Tel.: 01/66 11 00

7) Radatz 5,8
Vélhetően a legelterjedtebb osztrák eredetű fehérkolbász az országban, kis, kézreálló formátum, „friss, habos konzisztencia, citrusjegyek, kissé előtérben”, „sok petrezselyem és bors, durva massza”, „kicsit dús, mamut-petrezselyem”, „oké”, „de nagyon zsíros és dús”.
A Merkurnál

8) Nikolaus Fuchs 5,7
A Kitzbüheli Vorderstadt neves hentesüzletéből származó fehérkolbász a versenyben a legkisebb hústartalmú (56%), ami ennek megfelelően puhává teszi, „pihe-puha, sok fehér bors”, „majdnem kicsit csípős”, „egy fehérkolbász-habcsókra emlékeztet”.
Nikolaus Fuchs, Vorderstadt 33, 6379 Kitzbühel, Tel.: 05356/624 36,
kapható még az Urbaneknél, 1040 Bécs, Naschmarkt 46, Tel.: 01/587 20 80

9) Döllerer müncheni fehérkolbásza 5,5
A gollingi kolbászmester müncheni változata: A zseniális „Friss” masszájához még petrezselyem, snidling és finomra vágott, főtt bőr kerül, „inkább közömbös az íze, nagyon feszes harapni”, „bőséges petrezselyem”, „nem szimpatikus, szép massza, finom konzisztencia, kellemes”, „levegős és laza a vágásnál, a bőr dominálja az aromát”.
Markt 56, 5440 Golling, Tel.: 06244/422 00 www.doellerer.at

10) Eredeti müncheni fehérkolbászok,
Vinzenz Murr 4,7
Egy „eredeti müncheni” példány, nemcsak klasszikus bajor összetétellel, hanem zellerrel, mint aromaadóval. „Nagyon finom és szubtilis, nagyon kevés só, frissnek és finomnak hat”, „édeskés-vizes”, „ezt nem kell birtokolni”, „levegős, nagyon könnyű, szétesik a szájban, egyszerű”.
Hofmannstraße 9, D-81379 München, www.vinzenzmurr.de,
a Merkurnál

10) Hans Schwarz 4,7
A podersdorfi hentes. A finom véres hurka és a mély Zweigelt mestere, fehérkolbászt is készít. Hans Schwarz egyébként a fehér kolbászt grillezésre is ajánlja, amit Bajorországban ugyan börtönnel büntetnek, de Schwarz szerint Burgenlandban már ezerszer bizonyított. „Inkább szürke, mint fehér, nagyon kompakt, a konzisztenciáját tekintve egy kemény szalvétagombócra emlékeztet”, „nagyon sok friss petrezselyem”, „a petrezselyem dominál”, „egy kolbász, amely nem ad esélyt az éhségnek”.
Hans Schwarz, Neusiedler Straße 32, 7141 Podersdorf am See, Tel.: 02177/200 30

12) Gottlieb Zauner 3,7
Egy már optikailag is lenyűgöző fehérkolbász a hallstatti hagyományos Zauner hentesüzletből, „feszességű kolbász, nagyon sok citrom, általánosságban kissé túlfűszerezettnek hat”, „furcsa harapni, Corned Beefre emlékeztet”, „idegen fűszerjegyek – gyömbér? – hatása kicsit tématévesztésnek tűnik”, „elég feszes”, „inkább sötétebb színű, nagyon feszes és száraz”.
Oberer Marktpl. 35, 4830 Hallstatt, Tel.: 06134/82 91

13) Franz Ablinger 3,6
Franz Ablinger fehérkolbászai is a Metroban való listázásnak köszönhetően széles körben elterjedtek Ausztria vendéglátásában és kereskedelmében, Bécs egyetlen bajor-frank specialitásétterme is bizalmat szavaz ennek a kolbásznak. „Finom, puha, nagyon homogén, közömbös, a frissesség asszociációja hiányzik”, „mérsékelten fűszeres, a petrezselyem inkább barna, mint zöld”, „alig finom, banális”, „májgombóc-aroma, tömegíz”.
Franz Xaver Grimm-Straße 3, 5110 Oberndorf bei Salzburg, Tel.: 06272/62 12, www.ablinger.co.at

14) Alfred Richter 2,5
A karizmatikus hentes, Alfred Richter két dologról ismert: finomra vágott, Shabu-Shabu-nak megfelelő marhahúsáról és (osztrák) fehérkolbászairól, amelyek forrása azonban mindmáig titok marad. „Enyhén gyógyszeres glutamát-tónus, rusztikus és durva”, „túl intenzív sertéshús-íz, túl durva”, „nem jó szag”, „rendkívül zsíros, égetett szesz sürgősen szükséges”.
Fleischmarkt 17, 1010 Bécs, Tel.: 01/533 12 10

15) Ringl 1,2
A Gumpendorfban található elvarázsolt, kis hentesüzlet, amely évtizedek óta változatlan, és őrült, ferde és néha elég kreatív májas hurka eredeteként ismert, fehérkolbászt is gyárt. „Vastag, kemény és vöröses, inkább az augsburgira emlékeztet; nem fehérkolbász”, „semmi köze a fehérkolbászhoz”, „zsíros füstölt leves & májgombóc”, „szokást igénylő”.
Gumpendorfer Str. 105, 1060 Bécs, Tel.: 01/596 32 78

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!