Szöveg: Alexander Rabl · Fotók: Michael Reidinger
Ősz. A Rajna-völgyben a táj ködben úszik. Európa legnagyobb folyódeltájának lakói számára a depresszióból nem a gyógyszerész jelenti a megváltást, hanem egy kirándulás az Appenzell-vidékre, Meersburgba vagy a fußachi kikötőbe. A Bregenzerwaldot sem hagyjuk ki, de most máshol járunk. Ez a történet
a háromhatár-pontról szól, ahol három különböző élet- és étkezési kultúra találkozik. Amikor aztán a nap végül áttöri a felhőket, és a fény megcsillantja a tavat, az embereknek a legkézenfekvőbb dolog jut az eszükbe. Hal. De honnan vegyük?
„Természetesen nehezebb, mint régen” – mondja Markus Gruler a Seehalde étteremből, nem messze Meersburgtól. „A halak száma ugyanolyan mértékben csökkent, mint a halászoké.” Markus Gruler konyhafőnök, fivére, Thomas vezeti az éttermet és a hozzá tartozó szállodát. Itt „lábunkkal a vízben” eszünk és iszunk. „Les pieds dans l’eau”, ahogy Franciaországban mondják, ami már alig két órányira fekszik Meersburgtól, és ez a kifejezés meghatározza az alig öt percre lévő Meersburg számos látogatójának szóhasználatát. Markus Gruler kiváló kapcsolatokat ápol néhány halásszal, és maga is tudja, hol és mikor garantált a jó fogás. A legjobb, ha az ő ajánlására hagyatkozunk, és akkor olyan ritka halfajták is a tányérra kerülhetnek, mint a bodorka, könnyedén kisütve, mintha „Steckerlfisch” lenne, egy zseniális savanyú és friss uborkás keverékkel kísérve. Ilyen jó süllőt, ilyen szaftosat és ízleteset a szerző még sosem evett. Mellé egy kis galuska és a süllőmáj, az egészet durván passzírozott spenóttal és pár tésztagombóccal tálalják. És aztán ott a tavi pisztráng, a kis halak, Kretzerle vagy más néven sügér. Mellé körte, szalonna és zöldbab. Csodálatos hely, festőien körülölelve kempingekkel, távol a tömegturizmustól, amelytől a szép Meersburg, Murnau szigete és Konstanz kisvárosa szenved.
Nyárutó. „Most jött a zöldségtermelő, és ezt hozta” – mondja Andrea Schwarzenbacher, és mini uborkát szolgál fel, amelyet juhsajttal lágyan melegítettek át a sütőben. Mellé a vendég egy kis adag, porlasztóban bemutatott gint kap a kezére. Egy kis show belefér. A néhány fogással korábban tálalt előétel, amely különböző paradicsomokból, paradicsomsorbetből, filézett nyers tavi pisztrángból és főtt fußachi édesvízi rákból állt, már előrevetítette, mi adja a Lochau-i Mangoldban Mike Schwarzenbacher konyhájának minőségét: a szállítókkal, gazdákkal, kertészekkel, valamint a Bodeni-tó halászaival ápolt bensőséges, szinte szívélyes viszonya. Egy látogatás Feldkirchben. Ott a Gebhard család negyven éve épített fel figyelemre méltó egzisztenciát bioüzemként, abban az időben, amikor az élelmiszeripar bio-marketingakcióiról még szó sem volt. Mellékesen a család egy biokisboltot is működtet, ahol a görbe zöldségek, a másodosztályú áruk köszöntik a vevőket már a bejáratnál. „Bolondnak néztek minket” – magyarázza Peter Gebhard. Felesége, Gertrud pedig rövid idővel később hozzáteszi: „Azért csináljuk, mert nem tudunk mást tenni.” A Gebhardék istenítik a zöldségeket és gyümölcsöket, a család oltárokat emel nekik a legjobb komposztból, amit az ember el tud képzelni.
Peter Gebhardnak biztos professzora lenne a Boku-n (Bécsi Agrártudományi Egyetem), ha elkezdeni beszélni a humuszról, a mikroorganizmusokról, a nitrogénről és a növekedés helyes üteméről. És akkor a laikus is megérti, miről van szó: hogy a biogazdálkodás valóban segíti a minőséget, hogy csak az egészséges, jó talaj hoz tökéletes eredményeket, például azokat az uborkákat vagy paradicsomokat, amiket a vendég Mike Schwarzenbachernál ehet. Vagy azokat a kis zöldségeket, amelyek a Mike Schwarzenbacher által olyan zseniálisan készített Bodeni-tavi hallevesben úsznak. Vagy a mángold és a fűszernövények, amelyeket a kis, csak sóban párolt süllő mellé tálal. Talán gyerekgyilkosság a süllő dolog, de olyan zsenge, mint amilyen egyedülállóan jó. Mindenekelőtt egyedülálló.
A fußachi öbölben van hal. Itt ebből élnek. A halász, Martin Gugele minden nap egyszer reggel, egyszer este kimegy a tóra, bármilyen időjárásban, kivéve a téli hónapokat, amikor a Bodeni-tavi halaknak tilalmi idejük van. Akkor a nagy harcsákkal és rákokkal foglalkozik, amelyek az öbölben nagy varsákban és még nagyobb hálókban laknak. Az egyik harcsa immár tízéves. Egy több négyzetméteres hálóban lakik, az ő „birodalmában”, ahol élő bodorkákkal alkot közös háztartást, amelyek időnként eleségként szolgálnak neki, amit a buta bodorkák csak az utolsó másodpercekben fognak fel. „Tökéletes állat” – mondja Martin Gugele –, „csak gyomorból és bélből áll, a többi hús.”
A harcsa majd egyszer egy nagy medencében, forrásvízben fog úszni az utolsó hetekben, mielőtt levágják, és remélhetőleg egy csúcsszakács készíti el. Talán olyan, mint a felső-lechi Thorsten Probost, aki felfedezte magának Gugele halászt. Együtt kimegyünk a tóra. „Egyre kevesebben vagyunk halászok” – mondja Gugele –, „a lányom már nem fogja továbbvinni az üzemet. Ez nem nőknek való. És az üzlet is nehezebbé vált.” A piac, vagyis a kereslet nem reagált a tavi halak évről évre szűkülő kínálatára. Az a pár euróval több kilónként, amiből a halászok kicsit jobban élhetnének, azt a vevő nem adja meg. És aztán ott vannak a természet szeszélyei, amelyek nem könnyítik meg a munkát. Gugele azt mondja: „Az utóbbi években alig volt sügér. Most, pár hete újra fogunk párat. Ha azt kérdezed, miért, nem tudom.”
A tavon tegeződnek, ahogy a hegyekben is. Mielőtt a tó mélyülne, Gugele vízbe ereszti a hálókat a sügérre, más néven tavi sügérre vagy Kretzerre. Ehhez egy GPS-szel ellátott mélységmérőt használ, és azzal járja be a zátonyt, miközben a halászháló lágyan csúszik a tóba. A háló hajszálvékony, nagyon sérülékeny, például a sodródó fadaraboktól, de ideális a sügérfogáshoz. Amikor a háló kint van, Gugele a kis halászcsónakjával, amelyben csak egy jéggel teli edény és pár vödör van a fogásnak, tovább megy a tóra, amely aztán valamikor több mint száz méter mély lesz.
Martin Gugele olyan gázlóruhát visel, amelytől bármelyik New York-i rapper zöld lenne az irigységtől, és mezítláb áll a csónakban, amely újra meg újra pár centiméter mélyen megtelik vízzel. Gugele csak negyvenévesen ismerte meg hivatása előnyeit. „A szabadság, hogy azt teszed, amit akarsz.” Most a durvább szövésű hálók csúsznak a vízbe, ezek a tavi pisztráng (más néven Reinanke vagy Renke), a Bodeni-tó legnépszerűbb hala fogására szolgálnak. Minden hal, tanulja meg a kis halászcsónak utasa, másképp fogható, mások a fogási idejei, más mélységekben és tórégiókban él. „20 tavi pisztráng és 80 sügér a fedezeti pontom” – mondja Gugele. „A kárókatonák sokszorosan többet fognak.” A falánk vízi madarak a Bodeni-tavi halászok természetes ellenségei, ők – nem a halászok – állnak természetvédelem alatt, és tilos rájuk vadászni.
Átlagosan négyévesek a tavi pisztrángok, amelyek az éjszaka folyamán a halászhálókban találják magukat körülbelül 25 vagy több méteres mélységben. Másnap reggel jön értük. Ahogy visszatérünk a fußachi öbölbe, már keringenek a sirályok a sügérhálók felett. „Fehér halakban reménykednek” – mondja Gugele. De ezen az estén nem lesz semmi az ennivalóból a sirályoknak. A hálóban kizárólag sügérek vannak, amelyeket zúzott jégágyon hoznak a szárazföldre, és ott azonnal tovább feldolgozzák, azaz filézik. A sügért általában nem egészben tálalják, sörtésztában csodálatosan ízlik, a Bregenz-i öböl hagyományos étele, és nem csak ott. Mike Schwarzenbacher köretként tálalja a bouillabaisse-hez, minden falat egy zsenge csemege a tó ízével és a tészta enyhén zsíros édességével.
Aki a helyi ízekből, a friss tavi halakból és zöldségekből változatosságra vágyik, az átugrik egy rövid időre a svájci oldalra, Sankt Gallen kantonba. A Michelin által két csillaggal kitüntetett Einstein, a svájci partvidék gasztronómiai ínyenchelyeinek üstököse, meglepő módon egy péntek estén nincs teljesen teltházas. Szerviz és borválaszték tekintetében kiválóan felszerelt étterem, amilyet olyan országokban találni, ahol a vendégek megfelelő költségvetéssel rendelkeznek.
Az étterem visszafogott fa borítású, ahogy azt a svájci finomabb házakban gyakran látni, mégis modern és lebilincselő. Sebastian Zier séf Sylt szigetén szerzett nevet magának, konyhafőnöke, Moses Ceylan többek között Amadornál vagy Wisslernél dolgozott vezető pozíciókban. Mindketten az orientális és a modern nyugati izgalmas keverékét főzik. Bár a molekuláris konyha vagy a „Nordic Cuisine” egyes idézetei – az asztalnál terjengő füst –, amelyek immár éppoly szerethetően retrók, mint Paul Bocuse vajmártásai, kezdetben kissé elterelik a figyelmet a konyha lényegéről. Pedig ízletes. Tetszik a pezsgő mellé tálalt ízletes Ayran és a mini-döner. Lehet, hogy a pácolt szaibling (tavi pisztráng) uborkával és cseresznyével (!) alkotott kombinációja még kissé konvencionális gourmet-konyha, de pontról pontra tökéletesen van fűszerezve, és lenyűgöző anyag- és munkaerő-ráfordítással van tálalva. Aztán jön az ütés: egy alkoholmentes szósz, amely tele van aromákkal (citromfű, chili), kíséri a finom, al dente tintahaltésztát, amelyet liszt nélkül készítettek, mellé papaya és kék garnéla. Megkeverni, örülni annak a ténynek, hogy egy ilyen tányér utat talál a high-end gasztronómiába, kanállal villánként élvezni.
Teljesen növényi alapokon főzni egy konyhafőnök számára teljes gondolkodásmódbeli átállást jelent, és a vendég ezt az igyekezetet többnyire ignoranciával hálálja meg, mert az eredmény nem ízlik. Itt igen, és még mennyire! Egy több órán át főzött sárga lencséből készült szósz kíséri a grillezett, BBQ-fűszerekkel kombinált cukkinit, falatról falatra élvezet, amihez (majdnem) gombostűfejnyi falafelt és kuszkuszt tálalnak.
A mexikói hangulatban tálalt Luma-sertésdarab meggyőző bizonyítéka a svájci tenyésztő ajánlatának és árszínvonalának. És ahogy már említettük, a menühöz ajánlott borok svájci színvonalúak: nagyon jók, ha nem is éppen olcsók.
A helyszín lélegzetelállító. Egy kis hegyi út kanyarog fel Sankt Gallenből, egyre szűkül. Hamarosan
magunk mögött hagyjuk az utolsó településeket, majd hirtelen juhok és szarvasmarhák bukkannak fel az út menti legelőkön, amelyek rá sem hederítenek az autósra. Pedig lenne mit nézni, amint azt az 1000 méteres magasságban fekvő ház parkolója elárulja, ahol az európai autóipar prémium márkái úgy sorakoznak, mint egy polcon.
A Gupf egy impozáns hegyi fogadó, amely az istállók és legelők gyönyörűen elrendezett együttesébe ágyazódik, ahol tehenek és sertések élnek. „A saját szarvasmarháinkból készült tatárt egyszerűen meg kell kóstolnia” – mondja a ház hihetetlenül lebilincselően kedves vezetője, Manuela Klose, aki férjével, Walterrel együtt majdnem húsz éve vezeti a Gupfot. A saját tenyésztésű marhahúsból készült tatár tökéletes, inkább enyhén fűszerezett, ami segíti az Angus természetes ízének kibontakozását. Mellé sült borjúmirigy. A lazac minősége Kelet-Svájcban mindig is figyelemre méltó volt, így itt is: a tatár éppoly kiváló, mint az enyhén füstölt lazacszelet, mindkettőt bundázott garnéla kíséri. Ilyen luxus és nyugodt lehet a jó konyha.
Az ok, amiért a Gupf különösen szombaton délben olyan szívesen teltházas, többek között a ház szarvasmarháiból készült főtt húsban rejlik, amelyet saját levében, zöldséggel, burgonyával és velőscsonttal szolgálnak fel. A világ legjobb főtt borjúnyelve és egy finoman rezgős borjúfej kísér egy rusztikusan vágott darab „Tafelspitz”-et (fartő), az egész együtt fantasztikusan ízlik, még ha a leves maga kaphatott is egy kicsit túl sok lestyánt.
Közben a sommelier behív minket birodalmába, a terület tulajdonosa által költségeket nem kímélve berendezett borpincébe. Itt tárolják a világ csúcsborainak szinte teljes gyűjteményét, ahogy azok az elmúlt száz évben megjelentek. Nem egy felvágós pince, egyszerűen egy connoisseur gyűjteménye, aki örömét leli egy 1938-tól felfelé mutató, komplett Mouton-Rothschild sorban, a valószínűleg létező legnagyobb Kracher-TBA palackon át (majdnem két méter magas), egészen a Svájcból vagy Ausztriából származó szép leletekig. Az árak? „Zürich és minden kelet-svájci vendégünk számára inkább olcsóak vagyunk, a többiek számára természetesen inkább magasabb árkategóriájúak.”
Ami sertés és szarvasmarha itt él, az mind felhasználásra kerül. „Régen egy nagy vágóhídra vittük az állatokat, de az nem tetszett” – meséli Walter Klose. Most egy környékbeli kis vágóhíd végzi a munkát. Egy kis lövés, az állatok szinte semmit sem vesznek észre. A húst a Gupf előkészítő konyhájában dolgozzák fel. „Minden alkatrészünk szerepel az étlapon” – mondja Walter Klose, akinek korábban, bajorországi inasévei alatt mindig disznófüllel és árpával készült levest kellett főznie az akkori főnökének. Itt nincs „fine dining”, itt a vendégek óriási sertésbordát, Appenzell-módra készült Cordon bleu-t vagy akár homárral és más tengeri élőlényekkel készült több fogásos menüt esznek. „Ó igen” – mondja Klose –, „halak a tóból is vannak mindig újra. A sügérfilék egy ebéd alatt elfogynak. A maradékot pedig este felszolgálom az embereimnek – ha egyáltalán van maradék.”
Stratégiailag kedvező helyen, gyümölcsültetvények és szőlőskertek közepén, nem messze Lindau szigetétől a Villino kétségkívül a Bodeni-tó régiójának legjobb szállodája. Szinte privát atmoszférában laknak és élnek itt a vendégek a mindössze húsz és szinte mindig teltházas szobában, amelyek közül a legtöbb különböző berendezésű. Déli tájolású vidéki stílus jellemzi a szálloda hangulatát, amely egy kicsit úgy néz ki, mint a Venetóban vagy a Côte d’Azur hátországában lévő szép házak, mielőtt befektetők felvásárolták és egy kicsit „kicsinosították” volna őket, ami után a szobaárak a háromszorosukra emelkedtek. A Villino-ban azonban nincs mit kicsinosítani, főleg nem a kertet a tavaival és szökőkútjaival, és egészen biztosan nem az események központjában fekvő éttermet. A konyhának személyisége van. Mint mindennek.
A kis párolt hagymával tálalt rombuszhalhoz Neumann konyhafőnök csodálatos, pörkölt zöldségekből és vörösborból készült szószt kínált – a nagy, klasszikus iskola. Hasonló szósz volt később a sült Bresse-csirkéhez sóban eltett citrommal, de ez nem baj, mert nagyon jó volt. De az étkezés csúcspontjának a ház „signature dish”-e, a szarvasgombás lasagne bizonyult, csodálatos lélekmelengető, télen-nyáron. Másnap érkezett egy szállítmány a halásztól: a sült tavi pisztráng, már kifilézve, csodálatos salátával és petrezselymes burgonyával kísérve, vigasztalja a vendéget, aki a következő nap egy nagyszerű reggeli után búcsút vesz a Bodeni-tótól. „A halat tegnap még örömömre megkaptam a halboltban” – fogja mesélni Neumann konyhafőnök másnap reggel. És elárulja: „Ha jó Bodeni-tavi halat akar enni, jöjjön januárban vagy februárban. Akkor kap menyhalat, süllőt, hatalmas sügért és tavi pisztrángot tömegével.”
Pfänderstraße 3, 6911 Lochau
Tel.: 05574/424 31
www.restaurant-mangold.at
Andrea és Mike Schwarzenbacher, valamint egy kiválóan összeszokott csapat vezeti lendülettel és leleményességgel a Bregenz-i öböl legjobb éttermét. Kövessük a konyhafőnök ajánlásait.
Fischerstüble
In der Schanz 30, 6972 Fußach
Tel.: 05578/75750
www.fischerstueble.at
A Fischerstüble csodálatosan fekszik a fußachi kis kikötőnél. Friss halak kaphatók itt a sült krumplis rántott hús mellett. Nagyon népszerű a közeli és távolabbi környékről érkező vendégek körében. Télen az étterem zárva tart, olyankor a tulajdonos a lechi síiskolában dolgozik.
Wegwarte
Kiesweg 7, 6842 Koblach
Tel.: 05523/548 16
www.wegwarte.at
A Gebhard család filozófiáját egyszer meg kell érteni, és a bioboltjukat egyszer meg kell látogatni. Az ember utána már nem akar mást.
Berufsfischer Martin Gugele
Auweg 7, 6972 Fußach
Tel.: 05578/744 82
Martin Gugele naponta kétszer megy ki a tóra halászni. Akkor egy tapasztalt Bodeni-tavi halász csúcsminősége kapható, előrendelés esetén esetleg végfelhasználóknak is.
Seehalde
Birnau-Maurach 1, D-88690 Uhldingen
Tel.: +49/7556/922 10
www.seehalde.de
Markus és Thomas Gruler a tó német oldalának egyik legjobb éttermét vezetik visszafogottsággal. Bodeni-tavi halak kaphatók a fogástól függően, szakértelemmel készítik őket.
Villino
Mittenbuch 6, D-88131 Bodolz
Tel.: +49/8382/934 50
www.villino.de
Sonja és Alicia Fischer alkotják a tó legszebb és legjobb szállodájának csúcsát. Kiválóan képzett szerviz, nagyon egyedi ínyenckonyha, remek borpince.
Haus am See
D-88149 Nonnenhorn
Tel.: +49/8382/98 85 10
www.hausamsee-nonnenhorn.de
Gyönyörűen, Nonnenhornban fekvő szálloda étteremmel, ahol a nagyszerű kilátás mellett óvatosan kreatívan kivitelezett konyhát szolgálnak fel. A ház fia több mesternél is dolgozott, többek között a müncheni Hans Haas-nál.
Einstein
Berneggstrasse 2, CH-9000 St. Gallen
Tel.: +41/71 227 55 55
www.einstein.ch
Az új állócsillag a Bodeni-tónál, talán a legizgalmasabb konyhával és egy nem kevésbé izgalmas borlappal.
Gasthaus zum Gupf
CH-9038 Rehetobel
Tel.: +41/71 877 11 10
www.gupf.ch
Majdnem húsz éve vezeti Manuela és Walter Klose ezt a parasztfogadó és ínyenchely közötti keveréket. A hús a saját szarvasmarháiktól származik, a borpince pedig egyszerűen nagyszerű.