A-La-Carte

Otthon a világok között (2023/5)

Johannes Zillinger sokat utazik. A naturborok iránt fogékony
célállomásokon, mint Skandinávia, Japán, Korea,
Észak-Amerika és Délkelet-Ázsia, a 85 százalékos exportaránnyal rendelkező borász nagy névnek számít.


Ha az ember maga mögött hagyja a főváros poros hőségét északkeleti irányban, azonnal megérinti a Weinviertel nyári idillje: mélysárga napraforgószőnyegek sorakoznak az érett gabonaföldek mellett. Minden virágzik, nő és ragyog ezeken a júliusi napokon, amit a kabócák ritmikus ciripelése kísér szüntelenül. Johannes Zillinger szőlőiben is fokozatosan formát öltenek a még borsózöld bogyók.

Már messziről hallani valami ínyenc csámcsogást és röfögést, ami szokatlan háttérzaj egy borászatban. Ez a Zillinger-ház legújabb szerzeménye: kunekune, azaz új-zélandi legelőn tartott sertések. Egy kistermetű, robusztus fajta, rövid orral és sötétbarnától a feketéig foltos sörényes bőrrel. Túrják a földet, de nem változtatják csatatérré. Johannes Zillinger némelyik állatot még Észak-Frízföldről hozta. Itt akarja őket tenyészteni a Weinviertelben, vágásra túl drágák lennének. Azt szeretné, ha a szőlőmunkások csapatát erősítenék. A breton törpejuhok mellett, amelyek már két éve felelősek a legeltetésért és a trágyázásért, valamint a csirkék mellett, amelyek praktikusan a szőlőbeli egereket is megeszik, a kunekune sertéseknek is kordában kell tartaniuk a tőkék közötti növényzetet. A projekt jól átgondolt, Johannes apja ért a disznókhoz. Még egy vegyes gazdaságban nőtt fel. A legtöbb borásznak akkoriban a gabona, zöldség és gyümölcs mellett disznói és csirkéi is voltak, sőt, némelyiknek marhái is. A mezőgazdaság iparosodásával a borászok fokozatosan feladták az állattartást, és teljesen a szőlőre koncentráltak. Fia, Johannes most visszatér az eredeti formához. Természetesen extenzív módon, az állatok szabadban élnek, és maguk gondoskodnak a táplálékukról. Intenzív tartásra nincs idő. A borok továbbra is a főszerepet játsszák – egy holisztikus rendszer részeként.

Az apjának nyugdíjasként amúgy is szüksége van egy hobbira – viccelődik Johannes –, a juhokról és csirkékről pedig tízéves lánya, Miriam gondoskodik, akinek már most remek érzéke van az állatokhoz. Ő vezeti a nyájat a legközelebbi szőlőültetvényre, az üzekedő kost követve, ha az előzővel már végzetek.

A borász sokat utazik, többnyire Stockholm, Bangkok és New York világai között, oda, ahová borainak majdnem mindegyike elkerül, és ahol türelmetlenül várják őket. Az exportarány 85 százalék. A hazai piacra kevés marad. Ez nem volt mindig így. Amikor 2012-ben átvette az üzemet az apjától, ahogy ő mondja, mindent a feje tetejére állított. Még akkor is, ha a szőlők kifogástalanok voltak: Johann Zillinger senior az első hazai biológiai borászok egyike volt. Közel negyven éve állt át. Akkoriban senki nem értette, mi értelme lehet ennek. Bio – az akkoriban csak néhány eltévedt hippinek és reménytelen öko-bolondnak volt való. Ma a helyzet megváltozott, és a borászatnak kincse van: életteli talajok és robusztus szőlőtőkék.

Johannes ennek ellenére új utakat akart járni, másfajta borokat akart készíteni, olyanokat, amelyek ugyanúgy élnek, mint a talaj – izgalmas borokat. „A klasszikus borászat egyszerűen túl unalmas lett volna nekem” – emlékszik vissza. Egyszerűen nem volt benne szubsztanciális fejlődés. „Csak be lehetett menni a gazdaboltba, és megkérdezni, milyen új aromaélesztőt vagy enzimet tartanak raktáron” – mondja szárazon. Egy hajszálon múlt, hogy nem borász, hanem búvároktató lett. Számos thaiföldi utazásának egyikén kezdte el a búvároktatói képzést. Röviddel az utolsó vizsga előtt azonban egy búvárbaleset meghiúsította terveit. Most borász, és boldog ezzel. Mert olyan borokat készít, amilyeneket elképzelt.

Közvetlenül az átvétel után kiterjesztette a biodinamikus gazdálkodásra, a biominősítés önmagában nem volt neki elég. „Szigorúbbat akartam” – mondja –, „két lépést hátra, hogy minőség tekintetében esetleg négyet előre lépjek.”

A pincében is teljes fordulatot hajtott végre: nincs beavatkozás, nincsenek felesleges adalékanyagok, több szabadság. A borok tisztábbak, finomabbak, összetettebbek lettek. Egy olyan irányváltás, amellyel azonnal elveszítette törzsvásárlói felét. Erről bizony viták voltak az apjával. Ausztriában a kereslet kezdetben visszafogott maradt, a legtöbb kereskedő egyszerűen nem mert belevágni – túl mások, túl különlegesek voltak a borai. Borzongva emlékszik vissza az arlbergi kóstolókra, ahol álldogált órákig „a semmiért!”.

„Soha többé nem megyek erre a hegyre” – szögezi le. Nem is kell. 2014-ben utazott először boraival Svédországba és Észak-Amerikába. Amit Ausztriában csak vontatottan adtak el, azt ott elkapkodták. A thaiföldi kapcsolatai is segítettek. Az ünnepelt Gaggan Anandnál Bangkokban, aki négyszer volt az Asia’s 50 Best Restaurants lista élén, szinte családtagnak számít. A lezárások alatt a vezető sommelier, Vladimir Kojic néhány hónapig a borászatnál dolgozik a Weinviertelben. A naturborok iránt fogékony országokban Johannes Zillinger nagy névnek számít. Skandinávia, Japán, Korea, Észak-Amerika és Délkelet-Ázsia. Értékelik az egészen sajátos stílusát, amely minden borán átível – egy markáns kézjegy. Ez az a nyugodt tónus, amely olyan egyszerűnek, szinte erőfeszítés nélkülinek tűnik, mégis komplexnek bizonyul, minél tovább van a bor a pohárban. Nincsenek harsány aromák, sokkal inkább finom árnyalatok, olyan íz, amely a mélyből fejlődik ki. Minden élettelisége mellett mindig érezni benne a nyugalmat is.

Zillinger a Sauvignon blanc egyik nagy mesterének számít. Éppen a Weinviertelben, a Zöld Veltelini önjelölt paradicsomában készít olyan Sauvignonokat, amelyek új identitást adnak a fajtának. Ahogy egy maroknyi stájer üzem, úgy Zillinger is meg akarta szabadítani a szőlőfajtát a szokásos harsány, túlcsorduló aromatikától. Már a Parcellaire blanc & Sauvignon, egy Pinot és Sauvignon blanc házasítás, szép játékot mutat a fiatalos gyümölcsösség és a hűvös, burgundi struktúra között, a gondtalanság és a komolyság között. A Parcellaire-sorozat az dűlőszelektált borok továbbfejlesztésének ötlete. A legtisztább mészkőtalajú, leghűvösebb parcellákból származik. Szokatlan döntés egy olyan borvilágban, amely isteníti az egyedi dűlőket.

Egy olyan döntés, amely valószínűleg a vizsgabizottság helyi gyakorlatából fakadt, amely a mainstreamtől eltérő borokat továbbra is kitartóan elutasítja. Egy döntés, amely azonban nem lemondást jelent, hanem az ellenkezőjét: ezzel egy újabb minőségi csavart húztak meg. Igazán komolyra a Numen-sorozat Sauvignon blanc-ja fordul, amelyet inkább Fumé Blanc-nak nevez, hogy eleve ne keltsen hamis elvárásokat: „A szőlőfajta megszokott ízvilágával az én Fumé Blanc-omnak kevés köze van” – vallja meggyőződéssel. „Hiszen az egész világon terem, és majdnem mindenhol egyformán ízlik.” Az övé halkan, sötéten és mélyen ízlik; megindítóan.

Megvan benne minden, ami egy nagy borhoz kell, anélkül, hogy hivalkodna. A borok különleges, egészen sajátos kifejezésmódjáért nem riad vissza semmilyen fáradtságtól. Ez a hajtások metszésével kezdődik, nem pedig a szőlőével. Kockázat: ha a hajtásmetszés után kései fagy jön, a tőke hozama esetleg elvész. „Tízből kilenc évben azonban jól megy” – nyugtat meg. A szőlő nyári lemetszése, amikor a növény már minden energiáját belefektette, értelmetlennek tűnik neki. A hajtásmetszés egy eszköz a lehető legkorábbi fiziológiai érettség elérésére, egy másik pedig a biodinamikus gazdálkodás. Nincs értelme a szőlőt őszig lógva hagyni, ahogy régebben hirdették: „Szeptemberben ma már majdnem mindig van néhány trópusi éjszakánk, olyankor csak a frissesség és a finomság vész el.”

Más projektek már évek óta futnak. Szőlőültetvényeinek egy hektárját még az apja ültette be gyógynövényekkel. A tőkék alatt kakukkfű, rozmaring, menta, levendula vagy borsfű nő. Ami szép látvány, az a szőlőnek is jót tesz. A gyógynövények illóolajait kivonatként permetezik ki, és a napfény hatására történő párolgás révén oda is eljutnak, ahol pangás van és szívesen penészedik. Így csökkentheti a réz és a kén használatát. Költséges dolog, mert a gyógynövényeket gondozni és feldolgozni kell, ezt a munkát nővére, Andrea végzi. A gyógynövények azonban a szőlőt is aromatizálják, mert az illékony olajok beépülnek a viaszrétegbe. Minden a kérdés körül forog, hogy egy szőlőültetvény csak szőlő-e, vagy a környezet számára is hasznos lehet. Paradicsomváltás: monokultúrából biodiverzitásba.

Igazából csökkenteni akarná a területeit, de egyik szőlőjétől sem tud megválni, mindegyiknek megvan a maga története, különlegessége, minősége. Még a meleg fekvésekre is megoldást akar találni. Egykor keresettek voltak, ma klímafüggően kihívást jelentenek. Hogy onnan is olyan borok kerüljenek ki, amelyek megfelelnek az igényeinek, most egyfajta természetes légkondicionálót kapnak. A déli tájolású szőlőültetvény egy részében nem ültetnek több új tőkét, hanem négy-öt méter magas fákat. Ezzel reggelente lényegesen hosszabb árnyékolást ér el, a reggeli harmat később párolog el, a környezet így kvázi le van hűtve. Feltehetőleg ez a jövő a borászatban, ha nem akarunk számtalan szőlőterületet kivágni, mert ott időközben túl meleg és túl száraz lett. Johannes Zillinger számára ez már a jelen.

A pincében is az a cél, hogy a borok frissességét természetes úton őrizzék meg. A sav hozzáadása szóba sem jöhet számára. „A sav ott lóg a szőlőben, nem kell megvennem” – mondja. Különböző érlelési változatokkal játszik, az egészfürtös préseléstől a héjon áztatáson vagy mérsékelt héjon erjesztésen át az intercelluláris erjesztésig; a nagy fa hordótól az amforákig. Nincsenek dogmák. Csak fajélesztő nem jöhet a pincéjébe; kén csak minimális dózisban; szűrés nincs többé. Johannes Zillingernek szinte csalhatatlan érzéke van ahhoz, hogy melyik bornak milyen kezelésre van szüksége, de mindenekelőtt ahhoz, hogy mennyi fejlődést hagyhat a borra magára.

A Revolution-sorozat az ő játszótere: borok, amelyek tombolhatnak. A Pink Solera például, egy Syrah, Sankt Laurent és Roesler házasítása: különböző évjáratok a Solera-rendszerben, ahogy a sherrynél ismeretes; valahol egy abszolút komoly úton a fehér és vörös között; pehelykönnyű szubsztanciával; friss, lédús és strukturált. Megindító lények, hibridek a világok között. A világok között, ott, ahol Johannes Zillinger is a legjobban érzi magát. —

Johannes Zillinger
Landstraße 70
2245 Velm-Götzendorf
velue.at

A szőlőültetvények egy részében már évek óta gyógynövényeket ültetnek a tőkék alá.
Johannes Zillingernél nincsenek dogmák. Különböző érlelési változatokkal játszik, a héjon erjesztéstől az egészfürtös préselésig.
Legyen szó breton törpejuhokról, legelőn tartott sertésekről vagy csirkékről – az állatok a körforgásos gazdálkodás részét képezik.
Johannes Zillinger lánya, Miriam, ügyességet mutat az állatok terén.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!