A-La-Carte

A szalámi-hármastusa (2004/3)

Előállításuk nehéz, hírnevük mégis végtelen: a szalámigyártást a kolbászkészítés legmagasabb művészetének tekintik. Az A la Carte osztrák, olasz és magyar szalámit kóstolt.


A szalámi-hármastusa

Szöveg: Florian Holzer Fotók: Luzia Ellert
A bécs melletti Gerasdorf csarnokai fényárban úsznak, nincs hangos zaj, nyüzsgés ugyan van, de semmiképpen sem hektikus, „mert a kiabálás úgysem érne semmit” – mondja Michael Mühl, a gerasdorfi Stastnik termelésvezetője és termékfejlesztője. Naponta körülbelül három tonna sertéshús érkezik, főleg anyaállatoktól, mert a húsuk szárazabb, „és minél kevesebb a víz a húsban, annál jobb”. Ugyanis a vizet ki kell juttatni, később a kolbászból, és éppen ez a nehézsége. A zsiradékkal valamivel könnyebb a helyzet, azt mérik, ha túl sok van belőle, hozzáadnak egy kis soványabbat, ha túl kevés, szalonnával segítik, „de csak nagyon jó minőségű hússal, mert ha az alapanyag nem megfelelő, akkor az egész kudarcba fullad”. Így a sertés csaknem teljes teste felhasználható – magyarázza Mühl –, „kivéve a hasfal egészen puha zsiradékát, mert az túlságosan keni a cuttert”. Sokkoló fagyasztás -30 °C-ra, majd a speciális cutterbe – azért speciális, mert itt is kerülni kell a zsiradék kenődését, ami később megakadályozná az egyenletes átszáradást –, hús, szalonna, só, fűszerek és indítókultúrák tejsavbaktériumok formájában, kész. A massza hőmérséklete még mindig -5 °C, a több rossz lenne, mert a töltetlen kolbász megromlana, a kevesebb is rossz lenne, mert a massza különben összeállna – „a szalámikészítésben végtelen számú hibaforrás van, ezért is tekintik a királykategóriának”.
A töltésnél is – a Stastniknál úgynevezett „fehérjebeleket” használnak, azaz természetes szövetből készült műbeleket, amelyek a leginkább légáteresztők „és ráadásul mérettartók is” – kerülik a kenődést, még egyszer utoljára, aztán egy hét az előérlelő kamrákban, ahol ellenőrzött páratartalom és hőmérséklet mellett megindul az erjedés, a massza kompakt egésszé áll össze a kívánt magszilárdsággal, a pH-értéket és a hidrogénion-koncentrációt folyamatosan mérik, mert 5,3-as pH alatt a baktériumok és csírák elpusztulnak, és ezt is akarják; ha ez a negyedik napon nem következik be, akkor a kolbász kuka. És ha a magszilárdság nem alakul ki, és a kolbász a szélén jobban szárad, mint a közepén, akkor még inkább, „ez a legnehezebb hiba egyáltalán”.
A térfogat 15%-a közben elpárolgott, aztán megy az érlelőkamrába, a nemespenészt ráfújják – nem romantikus, ez világos, „korábban minden résben ott volt, ami rendkívül bizonytalan volt” – és a kifinomult szellőztetés lép életbe, hogy biztosítsák a penészképződést: 40 másodperc jobbról, 40 másodperc balról, 30 másodperc középről. A penészt egyébként a klasszikus szaláminál nemcsak azért akarják, mert viccesen néz ki és nagy felismerhetőséget biztosít a nyerskolbásznak, hanem elsősorban ízfokozóként és a száradás természetes segítőjeként – ha az éghajlat túl száraz, védőréteget képez, ha túl nedves, kiizzadja a nedvességet.
A Stastniknál mindenesetre semmit sem bíznak a véletlenre, ami a kisebb termelőknél bizony még beleszólhat a dolgokba. Például a stájerországi Johann Raggamnál, aki véletlenül jutott azokhoz az állatokhoz, amelyeket utánozhatatlan kolbászaihoz dolgoz fel: az gyümölcsöst legelőként kellett volna használni az állatoknak, Raggam eredetileg juhokra gondolt, de a szomszédja tiltakozott. A magyar szürkemarha volt a második választás, valahogy aztán mégis a mangalicához jutott, tizenöt évvel ezelőtt még abszolút ritkaság volt, mára régen a különlegességekre vágyó ínyencek célkeresztjébe került. „Amikor először vágott le egy ilyen állatot” – meséli Johann Raggam –, „azt hittem, hanyatt esem, csak zsír, ez tényleg egy zsíros disznó!” A „szalonnás kolbásza” elkészítése tehát logikus volt, az alapanyagnak valahová kerülnie kellett, bár ez az extrém szalámi eleinte nem feltétlenül örvendett a legnagyobb népszerűségnek.
De ez megváltozott, Johann Raggam egész Stájerországban ismert mangalica-különlegességeiről, és ha valahol mangalicát látunk egy étlapon vagy címkén, nagy a valószínűsége, hogy egykor Johann Raggam gyümölcsösében túrt.
Az elején a kolbászos dolog mindenesetre csak mérsékelten működött, „sokáig tartott, és közben sokat kidobtam az erdőben – a rókáknak”. Mára ismeri a páratartalommal, hőmérséklettel és éréssel folytatott finom játékot, mára azt is tudja, hogy a fehér penész ugyan pompásan és gyönyörűen virágzik, de hamarosan jön a zöld penész is, és az is pompásan virágzik, és akkor már megint a rókáknak van vacsorájuk. Ezért füstöli a mangalicakolbászokat, ami optikailag talán kis hátrány, cserébe viszont biztonságot garantál – a füstöléssel a penészgomba gyorsan elpusztul – és az ízének sem tesz rosszat. Johann Raggamnak ma vagy hatvan mangalicája van, tagja a veszélyeztetett háziállatfajták védelmével foglalkozó egyesületnek, és a választást, melyik disznó legyen a következő szalámi, viszonylag egyszerűen hozza meg: „Egyszerűen kiveszem a legnagyobbakat”. 140 kiló kolbászt készít egy darabban, és a várólistára feliratkozni mindenképpen megéri.
Vadkan, szamár, ló, chianinoi marha – Olaszországban a szalámifélék sokféleségéhez valamivel közelebb állnak, mint Ausztriában, ahol – legalábbis a BSE-válságig – éppen csak egy kis marhahúst tettek a nyerskolbászba. Magyarországon pedig csak a sertés számít. Végül is, pulykaszalámit a gerasdorfi Stastniknál is gyártanak, még probiotikusat is, de ez valahogy más történet. A Landartnál, az attersee-i farmon lévő ínyencmanufaktúránál legalább a zergével és az úgynevezett Egelsee-i sertéssel próbálkoznak, ami a vadkan és a régi sváb-halli fajta különleges keresztezése. Alois Allinger, Jörg Wörther egykori sous-chefje, most a delikátesz-farm termelésvezetője, a kolbászkészítési licencért külön elvégezte a hentes szakmát, ahol természetesen nem tanulja meg az ember, hogyan készítsen kolbászt úgy, ahogy ő csinálja: nincs ízfokozó, nincs kötőanyag, nincsenek kész fűszerkeverékek, nincsenek indítókultúrák, cserébe a hús azonnali kicsontozása a vágás után, hogy alacsonyabb pH-értéket érjen el és a hús már kissé előszáradjon, töltés lóbélbe, és nem kevesebb, mint hét hónap érlelés speciális érlelőkamrákban. Vagy ott vannak a kecskék, amelyeket Josef Wagner orvos és homeopata, valamint felesége, Jutta Wagner művész tart a Hengsbergben található, körülbelül ezeréves, festői Schatzmühle-ben. Főleg az állatok tejét és különösen a savóját dolgozzák fel, de uzsonnakolbászokat vagy éppen kecskeszalámit is készítenek, a kolbászok akár egy évig is érlelődnek a kecskehús sajátos, kissé édeskés ízével.
Az egyhangúság korszaka, amikor szalámi terén talán csak több vagy kevesebb paprika között lehetett választani, mindenesetre lejárt. És még ha az orvos tiszta és szigorú szalámi-diétát írt volna is elő, akkor sem kell lemondanunk a változatosságról és a fajgazdagságról.

A kóstoló

A szamár győz: Magyarország, Ausztria, Olaszország, sertés, marha, zerge, kecske, vadkan – a szalámi nevű kolbászok választéka nagy. Mégis két ritka szakértő nyert.
Egy átfogó szalámi-kóstoló, ahol a piacon fellelhető összes nyerskolbászt összehasonlítják, kétségkívül szétfeszítette volna a kereteket. Ezért egy reprezentatív keresztmetszetre szorítkoztunk, amely így nézett ki: nemespenésszel vagy anélkül készült nyerskolbászok, füstöletlenek vagy csak enyhén füstöltek, Magyarországról, Olaszországról és Ausztriából. Mivel a magyar szalámipiacot nyilvánvalóan a Pick és a Hertz gyártók uralják, ami megkönnyítette a választást, az osztrák árunál olcsó, szupermarketbeli standard választékot, valamint kistermelők ritka különlegességeit választottuk; az olasz kolbászoknál egyrészt a Bécsben kapható legjobbat vettük, másrészt a diszkontárut. És mint mindig, megmutatkozott: az ár önmagában ugyan nem mond semmit, de a minőségnek vitathatatlanul megvan az ára. És különösen örvendetes: a különlegességek és a speciális szalámik ízvilággal és differenciáltsággal mindenképpen meggyőzőek tudnak lenni. Legalábbis az A la Carte zsűri számára, amely ezúttal Christina Fieberből, a „Yohm” borszakértőjéből és étteremvezetőjéből, Dagmar Grossból a „Tinto Rosso”-ból, az ecet- és savanyúságvirtuóz Erwin Gegenbauerből, Helmut Ungerből az „Unger und Klein” borbárból, valamint Florian Holzerből és az A la Carte főszerkesztőjéből, Christian Grünwaldból állt.

Szamárszalámi Venetóból 8,9
Észak-Olaszországban a szamár- és lószalamik ugyan nem mindennaposak, hanem ritka és drága csemegeként forgalmazzák őket, de legalább léteznek. A helyi egyszerűen tökéletes volt, fiatalos krémességgel, még nem volt extrém módon kiszáradva, ami a szamárhúsnak nagyon előnyös; vastag bélbe töltve, magas hústartalom, kevés, de nagy szalonnadarabkák, aromás nemespenésszel bevonva, úgymond a szalámi képe: „vad illat”, „nedves, fiatal szalámi”, „hátul enyhén savanykás”, „nagyszerű szalámi-megjelenés, elolvad a nyelven, élvezetet nyújt a végén”, „selymes, nagyon tipikus olasz szalámi-illat”, „nemes”.
42,- €/kg áron az Urbaneknél, Naschmarkt 46. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/587 20 80

Mangalica szalonnás szalámi 8,2
2. hely egyike a legkülönlegesebb kolbászoknak, amelyeket jelenleg Ausztriában gyártanak: a „finom” és a „szalonnás szalámit” Johann Raggam már néhány éve gyártja, bár sejthető, hogy egyre jobb lesz. A kalóriaszámlálók talán megijedhetnek a szalonnás szalámi látványától, mert a stájer borozókban rendkívül népszerű kolbász metszete inkább mutat fehéret, mint vöröset. De milyen komplex, milyen finom! „Őrült látvány, hatalmas zsírdarabok, diós, enyhe füstös jegy”, „rusztikus, nagyon önálló, csodálatos kolbász”, „vörösbor zsírdarabokkal, kiváló”, „archaikus ősszalámi, durva, de harmonikus”.
15,- €/kg áron Johann Raggamnál, Siebing 1, 8481 Weinburg, Tel.: 03472/82 76

Vadkankolbász, Falorni 6,7
Úgymond a greve-i (Chianti) hagyományos kolbász- és sonkaspecialista USP-terméke, akinek az üzlete mára már a kisváros fél főterére kiterjedt, igazi vadkankolbász-élményvásárlási világgá mutálódott. De joggal, a kolbász egyszerűen finom, „nagyon klasszikus, sok bors, intenzív húsíz, nagyon jól elkészítve”, „az íze kissé túl borsos, de van benne spiritusz”, „illata animáló, fűszeres marhahúslevesre emlékeztet sok borssal, nagyon szépen lédús”.
36,90 €/kg áron a Pöhlnél a Naschmarkton, 169. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04

„Toro Chianino”, Falorni 6,6
A greve-i Macelleria Falorni következő csúcsterméke, ezúttal sertéshúst és szalonnát kevertek a legendás, fehér Chianino-ökör húsával, amiből általában a Bistecca Fiorentinát vágják. „Finomszemcsés, lédús, zsenge, nagyon friss szalámi”, „nagyon olasz, finom harapás”, „optikailag nem kinyilatkoztatás, túl sós”, „durván márványozott, magas vörös részarány, a nyelven síkos, húsos”, „tipikus olasz klasszikus, kifejezetten fűszeres”.
36,90 €/kg áron a Pöhlnél a Naschmarkton, 169. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 04 04

„Salame Nobile di Greve in Chianti”, Falorni 6,3
És végül a harmadik képviselő a Falorni háztól, szintén nagyon jól pozícionált, nem csoda, hiszen a „Nobile”-hoz csak a nyakból származó válogatott darabokat dolgozzák fel és keverik Vino Nobile di Montepulcianóval. „Sonkás, finom ceyloni tea jegy”, „nagyon sós, de jó húsjegyek”, „nagyon szépen kiszárítva, nagyszerű metszetkép”, „nagyon kiszáradtnak tűnik”, „szívós, bőrös, abszurd”, „diszkrét, erősen borsos”, „boróka és babér illata, sötétfűszeres a nyelven is, meglehetősen sós”.
49,- €/kg áron az Urbaneknél, Naschmarkt 46. stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/587 20 80

Lesachtaler, S. Lasser 6,3
A hermagori hagyományos sonkafüstölő legfiatalabb terméke: a kissé soványabb „Lesachtaler” enyhébb fűszerezésével és enyhe füstös tónusával megfelel a régió kolbász-ideálképének, a Lesachtaler száz százalékban sertéshúsból áll. „Bors, sok hús, szinte semmi szalonna, nem teljesen klasszikus, szinte carpaccio-szerű”, „szép látvány, boróka előtérben, örömteli vég”, „sonkakolbász kinézete, az ember félrenyel a durva bors miatt”, „animáló illat, nagyon húsos, friss”.
16,50 €/kg áron az S. Lassernél, Eggerstraße 14, 9620 Hermagor, Tel.: 04282/33 70

Vadszalámi kolbász, Kriegler 5,9
A bécsi Neuerlaa vadspecialistájának egy képviselője. Ennek a vadsaláminak a vad-része a vadkan, de jellegét tekintve ez a kolbász nagyon hasonlít az olasz nyerskolbászokra. „Sötét, húsos, vörösboros, vad”, „enyhe füstaroma”, „sötét, vadaroma, boróka, mint a Waldviertler a kolbászosnál”, „intenzív vörös, olyan illata van, mint a frissen füstölt sonkának”, „nagyon laktató történet”.
11,90 €/kg áron a Kriegler Wildspezialitätennél, Perfektastraße 13, 1230 Bécs, Tel.: 01/699 37 53

Toscanello 5,8
Egy rendkívül olcsó kolbász az italo-diszkonttól. Ennek a példánynak nem elhanyagolható részét alkotják természetesen az emulgeátorok, tartósítószerek, stabilizátorok és ízfokozók, nos hát: „nagyon sós, nagyszerű látvány”, „klasszikus íz, vad, heves, hosszan tartó”, „szappanos aroma, rágógumi, egészen harmonikus”, „marhahúsleves, harmonikus, feszes állag és mégis lédús”.
7,95 €/kg áron a D’piunál, Stiftgasse 5–9, 1070 Bécs, Tel.: 01/522 94 99

„Nocello”, Malletti 5,5
A modenai Casinalbo-beli Malletti olasz nagytermelő „kis diócskája” pármai sonkából készül, meglehetősen nagy formátumú és meglehetősen alacsony zsírtartalommal rendelkezik. „Húsos, zsenge és finom, enyhén savanykás, szinte már marcipánszerű állag”, „boros aroma, íze a prosciutto irányába mutat”, „disznóillatú, ízében kiforratlan”, „ízetlen, túl szerény, marha?”
31,40 €/kg áron a Piccininél, Linke Wienzeile 4, 1060 Bécs, Tel.: 01/587 52 54

Karnische, S. Lasser 5,2
A hermagori sonkázó „főkolbásza”, tiszta sertéshúsból, csak levegőn szárított, nem füstölt. „Friss, kellemes, klasszikus szalámiíz, selymes, fiatal, nagy darabok”, „szaláminak kevés, fűszereknek sok”, „illatában van valami olasz, zsír ugyan látható, de a nyelven nem tűnik zsírosnak”, „inkább semleges”.
11,40 €/kg áron az S. Lassernél, Eggerstraße 14, 9620 Hermagor, Tel.: 04282/33 70

Spinata picante, Madeo 5,2
Az egyetlen csípős kolbász a versenyben, a cosenzai (Calabria) szalámi-óriás Madeótól. A spinata egy lapított szalámi, amelynek eredete Rómára vezethető vissza. „Édes, nagyon csípős, de rendkívül jól elkészítve”, „paprikabomba designer öltönyben”, „dizájn tekintetében akár karácsonyfadísz is lehetne, a paprika dominál”, „paprika bőségesen, furcsa színezés”.
33,- €/kg áron a Pasta e più-nél, Rochusmarkt 39, 1030 Bécs, Tel.: 0660/214 13 02

St. Ambrogio, Malletti 5
Egy szalámi a modenai környékbeli stílusban, „nagy, sok hús, csábító sóvezetés”, „húsos, édes”, „stollen-forma, illata mint a borókás sonkáé, kissé savanykás”.
25,- €/kg áron a Piccininél, Linke Wienzeile 4, 1060 Bécs, Tel.: 01/587 52 54

Zergeszalámi 4,5
Az attersee-i ínyencmanufaktúra terméke, ízfokozók, kötőanyagok és indítókultúrák nélkül, viszont friss fűszernövényekkel és fűszerekkel, hét hónapig érlelve speciális érlelőkamrákban. „Fűszeres jegyek dominálnak, állatias jegyek”, „előtérben mediterrán fűszerek”, „kissé füstölt és avas hatású”.
37,50 €/kg áron a Landartnál, Egelsee Straße 44, 4866 Unterach, Tel.: 01/76 65-6011

Cigányékszer 4,4
Egy képviselő Magyarországról, mindazzal, ami az EU-ban tartósítószerek, antioxidánsok és szacharóz tekintetében engedélyezett: „csípős, olajos, sós, nagyon közönséges”, „finom, tipikus aroma, a hideg zsír ellenére nagyon szép”, „egy kicsit síkos, a nyelv kenyeret követel”, „nagyon zsíros”.
kb. 20,- €/kg áron az élelmiszerkereskedelemben

Salami Abbruzzese 4,3
Egy inkább kis formátumú szalámi Malettitől, ezúttal fehérborral keverve, „finom, a só zavarja a nemes megjelenést, disznóillatú”, „rendkívül szoros szövésű, visszafogott”, „inkább ízetlen”.
25,- €/kg áron a Piccininél, Linke Wienzeile 4, 1060 Bécs, Tel.: 01/587 52 54

Pick 3,7
A klasszikus magyar szalámi par excellence, összetéveszthetetlen megjelenésben, ízben és illatban. „Intenzív, olajos, finomszemcsés, ódivatú, szép”, „morzsolódik a nyelven, égető csípősség, zsíros”, „mint az előző napi gulyás”.
21,90 €/kg áron a Merkur-nál

Magyar, Stastnik 3,6
Magyar szalámi, Bécs-Gerasdorfban eredethűen gyártva, „kicsi, finomszemcsés, sós, közömbös”, „szúrós csípősség, rátapadó zsír”, „iskolai szendvics-aroma”.
21,90 €/|kg áron a Radatznál

Hertz 3,6
A második a magyar slágerlistán, „zsíros, avas, teljesen finomítatlan, túlzásba is lehet vinni”, „morzsalékos, jól adagolt csípősség”, „szupermarket-típus”.
21,90 €/kg áron a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, Tel.: 01/532 33 34

Házi szalámi, Stastnik 3,2
Körülbelül ugyanaz a recept, mint a magyar szaláminál, csak más fűszerezéssel, „közömbös”, „klasszikus szalámi, harmonikus, de unalmas is”, „szimpatikus szem”.
14,90 €/kg áron a Radatznál

Szalámi az Egelseer-től 2,9
Szintén a legmagasabb szalámi-kézművesség szerint gyártva, ezúttal az Egelsee-i erdei sertésből, hosszan érlelve, tartósítószerek nélkül. A kóstolásnál talán kissé szerencsétlenül ítélték meg: „szép látvány, az ízt teljesen dominálják a fűszernövények”, „fűszeres szaláminak tűnik, avas”.
37,50 €/kg áron a Landartnál, Egelsee Straße 44, 4866 Unterach, Tel.: 01/76 65-6011

Tiszta kecskeszalámi 1
Siegfried és Jutta Wagner homeopaták és kecsketartók, első osztályú kecskesajtokat, csodálatos kecske-uzsonnakolbászokat és éppen kecskeszalámit is készítenek, amely azonban szokást igényel, és ezért a vakteszten elbukott. „Maggi-íz, nagyon furcsa”, „irritáló, témától eltérő”.
Wagnernél, Schatzmühle, 8411 Hengsberg, Tel.: 03185/25 34

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!