A-La-Carte

A legjobb idő most van

Nyáron a túrizmus klasszikus esete, ősszel azonban a Garda-tó a kifinomult utazókat is kiváló éttermekkel csábítja. A nagy konyha alapanyagai közvetlenül a küszöb előtt nőnek és úszkálnak.


A Garda-tó északról délre haladva két félre oszlik. A keleti része Venetóhoz, a nyugati pedig Lombardiához tartozik. A turizmus a Garda-tónál szintén két részre osztható. Egyfelől tömegturizmus és túlzsúfolt kempingek, másfelől nemes paloták és csúcsszállodák. Két világ, amelyeknek alig van közös metszete. Az utcákon, a kompokon és a faluközpontokban néha kerül sor találkozásra. A forgalmi dugók Lazisében és Sirmione környékén hírhedtek. Ősszel elviselhetőbb a helyzet, a nap lágy fénybe vonja a környéket. A fürdőidő szeptember közepéig tart. Esténként hamar hűvös lesz. A jó éttermek október végéig nyitva tartanak, sokan közülük egész évben.

Tiszta luxus
Hogy az északon fekvő Arco és a déli Sirmione között milyen szépen lehet lakni, azt a fasiszták is tudták. A Villa Feltrinelli, Mussolini egykori székhelye a tó partján, ma a tehetős vendégek menedékhelye. Néhány építészeti és kialakítási részlet valóban Bertolucci 1900 című filmjére emlékeztet. Pasolini itt forgatta a Salò, avagy Szodoma 120 napja című filmet, amelyet az olaszok sokáig nem láthattak. Egy amerikai szállodatulajdonos vette át a felújítást. A szobák ára 2000 eurótól kezdődik. Az érkezés, amikor az autó lassan a ropogó kavicson gurul a tópart felé, akusztikai élmény. A látvány leírására nem elég a hely. Viszonylag megfizethető a villa étterme, amely csak este van nyitva, délben egy kis à la carte választékot szolgálnak fel, amely azonban egyértelműen különbözik a vacsorától. A melegebb hónapokban a teraszon lehet étkezni, de a belső tér még inkább elvarázsol. Ilyen éttermet még Olaszországban sem találni mindenhol. A tányéron lévő minőségért Stefano Baiocco felel, akit Olaszországban szupersztárként tartanak számon. Az egyik specialitása egy saláta, amely a villa kertjében növő 150 különböző fűszernövény mindegyikéből egy-egy levélből áll. Baiocco teából és tejből felhőszerű konstrukciót készít, úgy, hogy a felhabosított tejet a sütőben megszárítja, majd spárgával és pirított szezámmal tálalja. A Paccherit marhatatárral tölti meg. A rombuszhalat különböző állagokra és elkészítési módokra bontja, köztük paradicsomból készült zselével, sült haldarabkákkal és rombuszhal-ikrával, nori algával. A rózsaszín shiso sorbet mellé Franciacortát és őszibarackot kínálnak. Ahogy várható volt, a kiszolgálás eleganciája és stílusa felülmúlhatatlan. Emellett – nem meglepő módon – itt a borokhoz is nagyon értenek.

Csodálatos olívaolajok
A történelem első utazási influenszere, Johann Wolfgang von Goethe, rajongott a citromokért. A Garda-tónál külön helységnevet szenteltek nekik – Limone. A település része annak a gyöngysorként felfűzött falvaknak, amelyek a tó nyugati részén simulnak a meredek partokhoz: Gargnano, Gardone és Salò. Gargnano a tó legszebb szállodái közül néhányat, stílusosan kialakított villákat és kis palotákat rejt. A citromok díszítik az ajándéktárgyakat és szuveníreket, konyharuhákat, asztali szetteket és kötényeket, amelyeket a városközpontok kis üzleteiben lehet megvásárolni. Ezek a Garda-tó séfjeinek alapfelszereléséhez tartoznak, csakúgy, mint a csodálatos helyi fajtákból készült olívaolaj, amelyet Arco és Salò között termesztenek. A Casaliva és a Leccine a legnépszerűbb fajták. Az olajok, amelyeket a fű és zöld alma illatáról ismerni fel, és amelyek kicsit kaparják a torkot, nagyon jól passzolnak a tavi halakhoz, párolt vagy nyers zöldségekhez és friss sajtokhoz, de nem a grillezett húsokhoz. Salò festői, szűk utcácskáiban a divatüzletek mellett bájos borbárok és számos kiváló étkezési lehetőség található. A kikötőnél ajánlott a Due Punte Zero étterem. A vendégek az időjárástól függően a tágas teraszon vagy a modern stílusban kialakított belső térben foglalnak helyet. A kezdés egy füstölt padlizsános, paradicsomos, stracciatellás és bazsalikomolajos cannolo, ezt követi a citromos és ricottás, helyi édesvízi halak levében főtt plin agnolotti, pirított kenyér édesköménnyel, a zárás pedig egy csuka polentakrémen, majd egy citromos-csokoládés, Chantilly-krémes és mascarponés desszert. Alberto Bertani séf már régebb óta főz ezen a helyen. Vajon egyszer a tó sztárjai közé fog tartozni? Hűséges rajongói és törzsvendégei mindenesetre már vannak.

A mesés Lido 84
A leghosszabb várólistája kétségtelenül a szomszédos Gardone-ban található Lido 84-nek van. Itt spontán étkezéssel számolni kizárt. Az épület a tóparton fekszik, az ember a vízzel és a hullámokkal egy szinten étkezik. Néha a tó végtelenül nagynak tűnik. Giancarlo és Riccardo Camenini testvérek a Villa Fiordaliso-ban dolgoztak, ami szintén egy elbűvölő hely, mielőtt megragadták volna a lehetőséget, hogy itt önállósodjanak. A Lido 84 a visszafogott luxus és az alulértékeltség keveréke, és az árait tekintve sem sok köze van más 50 Best helyszínekhez. Koppenhága vagy Stockholm messze van. Az egyik étel, amellyel Riccardo Camenini nemzetközi feltűnést keltett, a sertéshólyagban főtt, és ezzel a módszerrel nagyon „al dente” állagú „Cacio e Pepe”. A módszer Lyonban vált népszerűvé – bár ott csirkét használtak tészta helyett –, de állítólag az ókori Rómából származik. A fekete fokhagymás rizottó szintén a ház egyik híres étele. De nem csak a hírességeket érdemes enni, hanem azt, amit Riccardo éppen kitalált magának. Ez lehet egy csodálatos, tűzön sült bárány, egyedülállóan lágy olvadékonysággal, vagy borjúszívmirigy, amelyet mustáros, mézes és bergamottos fűszeres szósz kísér. Nagyon magával ragadó a hosszú ideig főtt, vajpuha borjúnyelv édesköménnyel, naranccsal, kapribogyóvirággal és káposztával, rajta lazán elrendezett sóskalevelekkel és spenóttal. A Torta di Rose egy szemérmetlenül puha, dús desszert Brescia konyhájából, amelynek darabjait zabaglione-ba mártják. Egy édes bűn, amelyet nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy másnap böjtölni kell.

Kreatív kézművesség
Még egyszer Goethe. A rossz idő állítólag arra kényszerítette, hogy Malcesinében álljon meg utazása során. Ezt biztosan nem bánta meg, a városközpont talán már akkor is sétára csábított. Ma kis bárok várnak ápolt aperóval. A tó körüli borkultúra az elmúlt években rohamosan fejlődött. A Vecchia Malcesine a környék legismertebb étterme. A központ felett található, csendes helyen, lenyűgöző kilátással a városra, a tóra és az ellenkező parton meredeken zuhanó sziklákra. Az étel minden figyelmet megérdemel. Leandro Luppi séf és tulajdonos a tó régi sztárjai közé tartozik. „Keep calm. It’s just food” a mottója. Rendben, tegyük ezt. Jó emlékként marad meg egy tányér báránybelsőség paradicsommal és ricottával. A fogasfilét paradicsomos és fűszersalátás jus-vel szolgálja fel. A fehér csokoládé ementáli formájában jelenik meg, rebarbarapürével. Még valami: a naplemente a régi Malcesine teraszáról különösen látványos. Leandro Luppi nem az egyetlen séf a Garda-tónál, akit megfertőzött a kreativitás vírus. Ő viszont nagyon jól csinálja. Aki Sirmionéban áll meg, lehet, hogy asztalt foglal a La Speranzinában, egy étteremben, amelyhez egy kis szálloda is tartozik, mindkettő látványos környezetben. A belső tér majdnem teljesen fehér. Az extra kreatívnak szánt konyha sajnos elég kényszeredetten eredetinek hat. Lehet érdekesnek találni, de nem kötelező szeretni. A vendég a kreatív kézművességtől a turizmustól nem teljesen érintetlen Valeggio sul Mincio településen találhat felüdülést, amely egyfajta észak-olasz Rajna-vízesés, beleértve a festői falut, amely közvetlenül a rohanó folyó mellett fekszik. Itt itt-ott biztosan lehet tisztességesen enni.

Zseniális tészta az Alla Borsában
A szomszédos városközpontban található viszont az Alla Borsa étterem, a tortellini szerelmeseinek zarándokhelye. Alceste és Albina Pasquali családi vállalkozása a lányuknak, Nadiának köszönheti, hogy a ház hagyománya folytatódik. Mert a töltött tészták napi kiszolgálásához szükséges kézi munka nem volt kiszervezhető és megfizethető, még Olaszországban sem, ahol a bérköltségek lényegesen alacsonyabbak, mint a német nyelvterületen. Az Alla Borsában nagyon jól lehet enni, sok vendég a tortellinire koncentrál, és marhahúslevessel kezdi az apró, darált borjúhússal és kapribogyóval töltött táskákkal, ami egy nagy eleganciájú kényeztető étel. A tortellinit ricottával töltik, és tavasszal komlós spárgával szolgálják fel. Néha a tésztába ehető virágokat dolgoznak. Máskor a bazsalikomból készült töltelék világít át a hajszálvékony tésztán. Mantova környékén szokás a tortellit sütőtökkel és amarettivel tölteni, egy kombináció, amit meg lehet szokni. Az Alla Borsában a Cotoletta Milanese is nagyon jól sikerül.

A legendás Dal Pescatore
Az említett sütőtökös tortelli a Garda-tó környékének egyik leghíresebb házának specialitásai közé is tartozik. A Dal Pescatore körülbelül egy órányira van a déli parttól. Itt a Santini család négy évtizede fogadja a vendégeket, az alkalmazottak és vendégek aránya egy az egyhez. A varázslat, amelyet ez az étterem áraszt egy körülbelül 100 lakosú faluban, a semmi közepén, egy lassan kanyargó folyó mellett, hatalmas. A hely történetéből és a Santini család által sugárzott tömény vendéglátói kompetenciából táplálkozik. Nadia Santini már régen nyugdíjban lehetne, de naponta késő éjszakáig dolgozik a konyhában, hogy utána még a teraszon beszélgessen a vendégekkel. Férje, Antonio, egy nagyszerű borlapot őriz, a nyolcvanas években az ő ötlete volt, hogy a Franciaországban képzett Nadiával együtt az éttermet Olaszország csúcsára vigyék. Természetesen ez az egész most egy kicsit kiesett az időből, szerethető módon. A formális kiszolgálás, valamint az, ami a tányérra kerül. A sütőtökös tortelli talán már nem tűnik olyan izgalmasnak, mint régen, cserébe a finom grillezett angolna annál inkább ragyog. Az angolna itt mindig az alapok közé tartozott, már a három Michelin-csillag előtt is. Az előételként tálalt homárterrine-t naponta készítik el délelőtt. Ez olyan ráfordítás, amit minden falatnál érezni lehet. A Santini házaspár két fia már szorosan bekapcsolódott a történésekbe, mind a konyhában, mind a kiszolgálásban. Ennek az étteremlegendának a fennmaradása tehát biztosítottnak tűnik. Aki sallangok nélkül szeretne kiválóan enni és inni, annak feltétlenül el kell indulnia hamarosan Runatéba. —

CÍMEK

Villa Feltrinelli
villafeltrinelli.com

Lido 84
ristorantelido84.com

Due Punte Zero
qbduepuntozero.it

Alla Borsa
ristoranteborsa.it

Dal Pescatore
dalpescatore.com

A Garda-tó legdrágább ágyai a Villa Feltrinelli szobáiban találhatók. Stefano Baiocco séf abból merít ihletet, amit a kertben talál, és magának a háznak a szépségéből.
A Due Punte Zero a festői Salò kisváros egyik legjobb címe. Itt Alberto Bertani séf ötletes Garda-tavi konyhát szolgál fel.
Csodálatos panorámával vár a Vecchia Malcesine az azonos nevű kisváros központja felett. Leandro Luppi séf a Garda-tó kreatív szcénájának régi motorosai közé tartozik.

A gardonei Lido 84 éttermet Giancarlo és Riccardo Camenini testvérek vezetik.
Az egyik specialitásuk: Cacio e Pepe sertéshólyagban
Tömény vendéglátói kompetencia: Antonio, Giovanni, Nadia és Alberto Santini (balról)
Sütőtökös tortelli a Santini család családi vállalkozásában, a joggal legendás Dal Pescatore étteremben

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!