A vörös fonal története
A sáfrány a világ legdrágább fűszere, ezt mindenki tudja. A sáfrány azonban az a fűszer is, amely a világ szinte minden táján megterem. És ez az a fűszer, amely korlátok nélkül bűvöl el és varázsol el minket.
Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Luzia Ellert
Az alapadatok olyan lenyűgözőek, hogy az ember nem tudja nem élvezettel bemutatni őket: A sáfrány elképesztően drága. Egy gramm átlagosan 14 euróba kerül, ha Európán kívül termesztették, az európai sáfrány grammonként 30-40 euróba, azaz egy kiló 30 000-40 000 euróba kerül – ami szinte pontosan megegyezik azzal az árral, amelyet 2011 októberének végén az aranyért fizettek. Bár a Crocus Sativus bibeszálai árának kialakulása viszonylag könnyen átlátható, és alig befolyásolja spekuláció, kereslet-kínálat, inflációs félelem, buborékellenes stratégia vagy egyéb misztikus pénzügyi rituálék, sokkal inkább a puszta munka mennyisége, ami ennek a lenyűgöző fűszernek a kinyerése mögött áll: Egy kiló sáfrányhoz kb. 150 000-200 000 krókuszvirágot kell leszedni egy kb. 1000 négyzetméteres területről (ezek ideális és maximális értékek, amelyeket az északi termesztési régiókban soha nem érnek el), majd minden virágból ki kell csippenteni a három bibeszálat és megszárítani. Egy jó szedő másfél órán át dolgozik egy grammért – tudja Johannes Pinterits, aki 2006 óta termeszti a Pannon Sáfrányt Klingenbachban. Még több lenyűgöző sáfrányadat: Közel 50 000 euróba kerül egy hektárnyi sáfrányföld beültetése, ez is Johannes Pinterits közvetlen tapasztalataiból származik, és világszerte évente mintegy 200 tonna termelődik ebből a fűszerből, 91%-a Iránban, tudja megint csak Nikola Katic, a www.safran.de sáfrány-információs oldal felelőse.
És ez persze mind nagyon-nagyon lenyűgöző, és bizonyára minden alkalommal ámulatot vált ki. Csak: ezek számok, és a számok sosem tudnak olyan lenyűgözőek lenni, mint maga a sáfrány. A szárított bibeszálak hihetetlen, végtelenül mély, erőtől látszólag vibráló vöröse, amivel az ember nem tud betelni; és az illata. Ez az illat, amely egy kicsit a mézre emlékeztet, a napszárította vörös bogyókra, a szeptemberi meleg napsütésben lévő vargányára, a szellős, éteri hegyi szénával teli pajtára, a harmadik fermentáció utáni nemes dohányra, a zöld teára, az egzotikus, titokzatos, ismeretlen gyümölcsökre...
A sáfrány mágikus, nem véletlenül bűvölte el a költőket, énekeseket, varázslókat és hatalmasságokat a kora ókor óta; gyógyításra használták, ami egyáltalán nem volt és nem is rossz ötlet, mivel a karotin és az illóolajok bizonyítottan pozitív hatással bírnak; potenciafokozóként használták, aminek viszont elsősorban a magas árához lehetett köze; festésre használták, ami ugyan érthető, de a vegyipar feltalálása óta szerencsére olyan anyagokkal érjük el, amelyekkel igazából sokkal szívesebben ízesítjük a fésűkagylót vagy a tőkehalat; végül pedig fűszerezésre használták, többek között az arabok és mórok, akik ezt a fűszert Spanyolországba és Dél-Franciaországba is elhozták, ahol a mai napig virágzik.
Eltekintve attól, hogy természetesen minden sáfrány egyfajta különlegesség, van néhány nagyon speciális sáfrányfajta. Ilyen például a svájci Wallis kantonbeli Mundból származó, ahol 1200 méter magasságban a 14. század óta (mint majdnem mindenhol Európában) termesztettek sáfrányt, ami azonban más régiókkal ellentétben a mai napig fennmaradt – egyrészt a munderi lakosság hagyomány iránti különleges szeretete miatt, másrészt azért, mert itt egy nagyon speciális vegyes kultúrát folytatnak, amely máshol nem ismert: a napos hegyoldalakon a munderi sáfrány megosztozik a rozs-szal, amelyet szeptemberben vetnek és a következő nyáron aratnak le; a sáfránykrókuszokat a munderiek októberben és novemberben szedik le. 1979-re a festői hegyi falu körüli termesztési terület kicsivel több mint 500 négyzetméterre csökkent, mára már újra 16 000, a munderi sáfrány, mint egyetlen svájci sáfrány és egyetlen európai hegyi sáfrány, figyelemre méltó USP-vel rendelkezik, bár néhány szálhoz hozzájutni nagyon nehéz, és igazából csak akkor sikerül, ha az ember elzarándokol Mundba.
Egy másik, nagyon érdekes sáfrány az afganisztáni, nemcsak azért, mert ott is évezredek óta termesztik, hanem azért is, mert az elmúlt években kezdeményezés indult annak érdekében, hogy ösztönözzék az afgán gazdákat az ópium helyett sáfránytermesztésre. A 3000 dolláros helyi kilónkénti ár igencsak vonzó, búzánál a váltás jóval kevésbé attraktív.
És végül Olaszországnak is van nagyon különleges Zafferanoja. Szardínia és az abruzzói Aquila mellett a San Giminiano-i sáfrány is rendelkezik a DOP eredetvédelmi pecséttel, és az olasz DOP-termékek között biztosan az egyik legexotikusabb.
Amivel el is érkeztünk a hazai sáfránykezdeményezésekhez, amelyek közül kettő az elmúlt években médiafigyelmet és új sáfránytudatosságot váltott ki az országban: Bernhard Kaar a wachaui sáfrányával, amelyet részben a Nikolaihof parlagon heverő szőlőültetvényein termesztenek, és egy loibeni saját boltban méz, sör és csokoládé formájában értékesítenek; valamint Johannes Pinterits a Pannon Sáfrányával.
Pinterits akkor került először kapcsolatba a témával, amikor még az ORF Burgenlandnál dolgozott, és kutatásai során meglepve tapasztalta, hogy Kelet-Ausztriában a 11. és a 20. század között nemcsak bőséges sáfránykultúra létezett, hanem ez az osztrák sáfrány kiváló hírnévnek is örvendett – méghozzá azért, mert mindig csak a virágbibe vörös hegyeit használták, nem a sárga szárakat, amelyek bár csinosan néznek ki és tömeget adnak, aromásan nem járulnak hozzá semmivel. Pinterits hű maradt ehhez a hagyományhoz, idén már a hetedik sáfrányszüretét tartja, összesen két hektárt ültetett be Crocus Sativus-szal, ami optimális években három, átlagos években egy jó vagy gyenge kilót eredményez.
Ez természetesen hihetetlenül kevésnek hangzik, de ha egyszer beindul a folyamat, és a sáfránytermelő úgy dönt, hogy nincs túl sok nedvesség a virágokon, ami rontaná a szín- és aroma intenzitását, akkor 70 ember szedi két műszakban. „És ha a szüret idején igazán meleg lesz, akkor minden felrobban, akkor mire mi alul végzünk, fent már minden újra lila.” A szedői lelkesek – árulja el Pinterits –, olyan emberek, akik tudják, hogy az őrült bármikor telefonálhat és vezényelhet virágszedésre; egy helyi rendőr például szabadságot vesz ki a szüret idején, hogy bármikor rendelkezésre állhasson.
Szelekció, szelekció, szelekció, Pinterits precizitását nehéz felülmúlni. De ez csak a Pannon Sáfrány feladata; az extrém lassú és viszonylag „hűvös” (50° Celsius) szárítás a másik fele, ezáltal jobban és tartósabban fejlődik az aroma. A pörkölést, amely sok sáfránynál szokásos és egy nagyon különleges, agresszív aromáért felelős, a burgenlandi elutasítja: „ez olyan, mint a füstölt vagy a levegőn szárított húsnál, az egyiknél elolvadnak a természetes, komplex aromák a nyelven, a másiknál a füst és a korom.”
Azt, hogy a sáfránya drága lenne, Johannes Pinterits egyáltalán nem szereti hallani, nemcsak azért, mert annyi munka van mögötte, hanem azért is, mert a Pannon Sáfrány a hasonló minőségű spanyol vagy francia sáfrányokhoz képest még mindig nagyon kedvező árú. Hogy az ilyen árak ősidők óta nagy vonzerőt jelentenek a hamisítók számára, az is világos, és a sáfránytörténet kezdete óta ismert: régen például sertésvérrel festett gyapjúszálakkal vagy a sáfrányos szeklice porzóival hamisították, ma inkább ételfestékkel, de a leggyakoribb hamisítási forma biztosan a kurkumaporral való hígítás. Ezért – nem utolsósorban ezért – a porított sáfrány vásárlása inkább kerülendő.
Paella, milánói rizottó, bouillabaisse vagy svéd karácsonyi sütemény – ezek a sáfrány hagyományos megjelenési formái a konyhában, de nem utolsósorban a megnövekedett nyilvánosságnak köszönhetően – jegyzi meg Nathalie Pernstich, a Babette’s szakácskönyv- és fűszerbolt tulajdonosa – fokozott érdeklődés tapasztalható a vörös fonal iránt. Az idegen konyhák felé nyitottság növekedésével nőtt az igény az autentikus regionális fűszerekre is – állapítja meg –, és egyes vásárlók akár két-három különböző sáfrányt is visznek – „attól függően, hogy az orruk vagy a pénztárcájuk alapján döntenek-e”. Mellesleg egy gramm sáfrány meglepően sokáig elég.
A sáfrány nemcsak a világ legdrágább fűszere, hanem meglepően sok helyen megterem a világon, ami nemcsak klimatikus aromanüanszokban mutatkozik meg, hanem főként a feldolgozásbeli különbségekben is. Különböző sáfrányfajták összehasonlítását nagy valószínűséggel még kevesen végezték el, így szabványosított módszerre nem támaszkodhattunk. Mivel azonban bizonyított tény, hogy ez a rendkívüli fűszer aromáját folyadékban oldva és zsírral ízhordozóként is nagyon meggyőzően tudja kifejteni, Joachim Gradwohl-lal és Thomas Göls-szel történt egyeztetés után hagytuk ázni könnyű tyúkhúslevesben, valamint majonézzel kevertük össze. Thomas Göls, a Steffl áruház legfelső emeletén éppen újranyitó Sky étterem konyhafőnöke 20-20 szál sáfrányt számolt 250 ml tyúkhúsleveshez és adagonkénti majonézhez – az olaj-emulzióban való jobb érvényesülés érdekében a sáfrányt mozsárban összezúztuk. Vizuális és olfaktorikus értékelés is történt, de ez inkább a tájékozódást szolgálta, csak az íz, a karakter, a tartósság és a frissesség volt értékelve a levesben és a majonézben – a jegy mindkét értékelésből tevődik össze. Kóstoltunk sáfrányt Iránból, Spanyolországból, Marokkóból, Afganisztánból, Olaszországból és Burgenlandból. A kóstolón részt vett Dagmar Groß, bormarketing-szakértő és diplomás sommelier; Karin Schnegdar, a Kronen Zeitung kulináris tudósítója és a Destillata hosszú távú zsűritagja; Nina Kaltenbrunner, a Falter főzőrovatának írója és az A la Carte munkatársa; Konstantin Filippou konyhafőnök, valamint Florian Holzer az A la Carte-tól. A kóstoló valószínűleg a legigényesebb és legkihívóbb volt legalábbis a 2006 tavaszi nagy só-kóstoló óta.
Kóstolás
Pannon Sáfrány
Babette’s
17,50 €/0,5g
Micsoda örömteli eredmény. A Pannon Sáfrány biztosan az utóbbi évek egyik legérdekesebb kulináris kezdeményezése, az extrém gondos munka és a kíméletes szárítás különleges osztályú északi sáfrányt eredményez: ragyogó kárminvörös, makulátlan bibék, sárga szárak nélkül, csodálatos kép, szárított bogyók, nyersbőr, homárleves fantasztikus illata – abszolút csábító. „A levesben diszkrét, hűvös, világos aromák, finoman diós, a majonézben meglepően sűrű, friss és szubtilis. Nem a legerősebb, de finom.” „Szép harmónia, földes, borsos”, „csodálatosan tipikus, citromos, dinamikus; a majonézben az elejétől fogva jelen van – a nagy kivétel”. „Komplex, többrétegű, zsírban: földes, gyümölcsös, csípős”.
Zafferano, Inaudi
Feinkost Böhle
14,20 €/g
Hogy pontosan honnan származik az olasz tészta- és csemegegyártó sáfránya, azt sajnos sem a csomagolásról, sem a honlapról nem lehet megállapítani. A parafadugós üvegcsébe csomagolt sáfrány mindenesetre gyönyörű, makulátlan, de számos sárga szárat tartalmaz. „Fantasztikus, hihetetlenül meghatározó, a tyúkhúslevest sáfránylevessé teszi, sűrű, hosszú, komplex, erőteljes, majonézzel is friss és komplex, finom csípősség”, „finom dohányaroma, mandula, egzotikum nyomai, a levesben erősebb, mint a majonézben”, „tökéletes összhang”, „nagyon intenzív, erős, tökéletes”, „az éteri komponens nagyon erős, távol-keleti fűszerbolt”.
Triselecta Artesano, Schenkel
Meinl am Graben
6,99 €/0,5g
A malagai spanyol Triselecta cég szintén forgalmaz egy nem ISO-tanúsított sáfrányt, amely – amint az apróbetűs részből kiderül, az Azafrán Irani cég által importálva – azt a következtetést vonja maga után, hogy iráni sáfrányról van szó. Ami nem is a legrosszabb. „Sáfrány-aha-élmény, szárazabb és csípősebb, de extrém tipikus; majonézben szárazvirág-aromák, diós”, „harmonikus, finom csípősség, gyümölcsös, majonézben jól integrált, harmonikus, ideális”, „nagyon erős, differenciált aromajáték, majonézben hosszú és tartós”, „borsos, gyenge ízű”, „a majonézbe nagyon jól beleépül, lecsengésében mutatja meg minden aromáját”.
Spanyol sáfrány
Babette’s
13,90 €/g
Hosszú ideig az osztrák konyhák szabvány-sármánya volt, minden csemegekereskedő kínálatában – ha sáfrány, akkor a manchai. Rövid, lapított virágbibék, csak vörös, semmi sárga, gyümölcsös, füstös illat, „kellemes, pörkölt, diós, nagyon jelenlévő, aztán buja és füstös; majonézzel egyszerre friss és diós, nagyon komplex”, „friss, szép, tipikus”, „buja, virágos és pikáns a levesben, a majonéz zsírja ellen nem igazán van esélye”, „kerek és kiegyensúlyozott a levesben, a majonézben csak nagyon finom, játékos jegyek”.
Triselecta, Kat I Iso
Meinl am Graben
11,99 €/g
Ezúttal Triselecta sáfrány üvegben, „Product of Spain” és ISO-tanúsítvánnyal: extrém hosszú szálak, meglehetősen magas sárga szár-arány, orrban száraz, pörkölt bőr- és dohányjegyek. „Citromos, friss, finom, ragyogó sárgára festi a levest, harmonikus; a majonézben csak nagyon későn érezhető, de akkor csábító és nagyon definiált”, „harmonikus, differenciált, friss eukaliptusz-jegyek a levesben, jól elvegyül a majonézzel, nemes, diszkrét”, „egzotikus gyümölcsök, mangó, kiegyensúlyozott a majonézben, szépen kibontakozik”, „friss, citromos”.
Marokkói sáfrány
Babette’s
13,90 €/g
Rövid, sötétvörös virágbibék, sárga szárrész nélkül, a tiszta sáfránynak szinte heves borbolya és szárított édesgyümölcs illata van, nehéz pipadohánnyal aláfestve, „nagy, robusztus, füstös, sötét aromák, a pipadohány és a borbolya a majonézben is nagyon jelen van, extrém erős, erőteljes sáfrány”, „szappanos, széles, közönséges, a majonézben jobb, mint a levesben”, „nagyon intenzív”, „fanyar, dohányos, fás”, „éteri jegy, sötét aromatikus és intenzív, nagyon jelen van a szájpadláson, élvezetes”.
Miasa
www.miasa.de
9,50 €/0,5g
A legmagasabb minőségű iráni sáfrány, a német Miasa sáfrányküldő szolgálattól, elég gyorsan és mindenekelőtt nagyon szépen csomagolva. A bibék szépek, sötétvörösek, alig van sárga rész, bár kissé törékeny. „Erős medvecukor-tónus, levesben csípős, sűrű és komplex, majonézben füstös, gyümölcsös, bogyós és sötét, nagyon érdekes”, „kissé bumfordi, széles, de intenzív, enyhe csípősség; majonézben halk, de harmonikus”, „tipikus, éteri, bájos, szép vonal; majonézben csak lecsengésben, ott is inkább finom”, „nagyon kerek, nagyszerű íz”.
Iráni sáfrány
Babette’s
10,90 €/g
Ez volt a kóstoló első sáfránya, és biztosan neki volt a legnehezebb dolga, mivel még nem voltak összehasonlítási alapok. Képileg fantasztikus, makulátlan, inkább széles, sötétvörös bibék, bár inkább rövidek. „Kissé száraz, szalmás aromák, egydimenziós a levesben, a majonézben inkább alárendelt”, „tipikus illat, enyhe klór-jegy, a majonézben alig tud érvényesülni”, „kissé parfümös, szárított rózsa, mandula, kissé tompa, elveszik a majonézben”.
Zafferano Tartuflanghe
Pöhl am Naschmarkt
9,90 €/0,5g
A piobesi d’Albából származó szarvasgomba-termék gyártója a sáfrányát a Mancha-régióból szerzi be. A rendelkezésünkre álló csomagolás 10/11-es lejárati idejű volt, ami azt jelenti, hogy a sáfrány esetleg bizonyos hátránnyal indult. Hosszú, vékony szálak, meglehetősen sok sárga rész. „Visszafogott a tiszta verzióban, visszafogott a levesben is, visszafogott, finom, nem túl erőteljes a majonézben sem, de az ízvilága szép”, „redukált, kiszáradt, de mégis harmonikus; túl halk”, „telt és sűrű, kissé rusztikus, jól beleépül, nagyon finom jelenlét”.
Sáfrány Kashmar, Selection
Neubauer
19,90 €/g
A francia presztízs-fűszerkereskedő a sáfrányát az iráni Kashmarból, egy 1200 méter magasan fekvő városból szerzi be. A csomagolás lenyűgöző, a 2016-ig tartó eltarthatóság egy kicsit meghökkentő. Világosvörös, kis bibék makulátlanok, az illata viszont kissé „poros” és kissé fakult. „Szép, sötét aromák, kissé kiment az ereje, széna; majonézben alig érezhető”, „minősége felismerhető, de gátoltnak tűnik, levesben és majonézben alig észlelhető”, „érvénytelen”, „szénapor, nagyon diszkrét”, „nincs íze”.
Sáfrány „valódi”, Kotányi
Merkur
1,79 €/0,12g
Iráni sáfrány a szupermarketből, aromavédő csomagolásban, ami természetesen tönkreteszi a finom bibéket. A csomagolásból gyakorlatilag vörös por jön, az alacsony ár ne tévesszen meg senkit, grammra átszámítva ez a sáfrány a középmezőnyben volt. „Szalma, száraz, morzsalékos, aromája nem létezik; majonézben jobban érezhető, nem kellemetlen, de rövid”, „kiment az ereje, de zsírban azért érezhető”, „poros, szénavirág; zsírban legalább érezhető”, „kissé kevésbé fókuszált”.
Afganisztáni sáfrány
Babette’s
13,90 €/g
Rövid, nagyon egyenetlen virágbibék, visszafogott, sötét-száraz aroma. „Alig van aroma, csak szín, ez a sáfrány csak szemmel érzékelhető”, „gyenge és íztelen”, „szinte nem is létezik”, „alig van illata, fanyar íz, legalább sok a színe”, „nem fáj, de sajnos nem is tűnik ki”.