A csigák inváziója
Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Luzia Ellert
Az IT-tanácsadó Andreas Gugumuck Bajorországból gurul végig az autópályán Bécs felé. Nagybátyja zöldségszállító furgonjában 300 kilogrammnyi rakományt szállít: számtalan egymás mellett és felett elhelyezett ládát, amelyekben zörög és cuppog valami. A szellőzőnyílásokon apró, üveges csápok villannak meg, amelyek a dobozok nyálkás belső tartalmához tartoznak. A Rothneusiedl-i gazdaságba érve Gugumuck kihelyezi új lakótársait a lóherével, mángolddal és repcével beültetett parcellákra: 18 000 Helix Pomatia (éticsiga) bevándorlóról van szó. Andreas Gugumuck főállásban gyors életet él. Világa virtuális. Másfél évvel ezelőtt a 34 éves férfi úgy döntött, hogy mellékállásban éticsigákat is tenyészt – mintegy lassított felvételként, ellensúlyozva a nagy sebességű munkáját. „Valami olyat akartam csinálni, amit meg is lehet fogni – valami valóságosat. Lenyűgözött az a gondolat, hogy újra teremtsek keresletet valami iránt, ami már egyetlen étlapon sem szerepel, bár Bécsben egykoron nagy hagyománya volt a csigafogyasztásnak. Ami Franciaországban és Olaszországban mindennapos, az nálunk feledésbe merült.” Gugumuck nagybátyja hét hektáros zöldségföldjéből lecsípett 1200 négyzetmétert, a Boden-tónál élő Swen Roth csigatenyésztőtől elsajátította a szükséges tudást, elemeztette a talaj pH-értékét, és internetes kutatásba kezdett arról, hogyan is néz ki egy csigák számára optimális élettér. Míg Olaszországban hálókkal akadályozzák meg a csúszómászók elszökését, addig Franciaországban a hullámlemezre esküsznek, amelyet olaj, szappanlúg és só keverékével kennek be. „Én mindkettőt akartam csinálni – csak egy kicsit másképp: beszereztem az olasz hálót, félbevágtam és kifeszítettem egy favázra. Aztán vettem étolajat és 50 kilogramm sót, szappanlúggal összekevertem és felkentem a hálókra.” Kiegészítő védelemként a hálófalat tetővel és egy 10 centiméter hosszú függönnyel látta el. „A csigák számára szinte lehetetlen a saját súlyukkal a függöny körül kúszni. És a francia keverék” – nevet Gugumuck – „az egyáltalán nem jön be nekik.” Összességében a csigafarm négy, egyenként 180 négyzetméteres parcellából áll, amelyek köré a kezdő csigatenyésztő egy hullámlemezből készült külső kerítést épített. „Őrült munka volt – a lemezt kézzel ástam 30 centiméter mélyen a földbe, hogy ne juthassanak be sünök vagy egerek. Négykézláb, egy talajmaróval több mint 300 folyóméternyi földet vájtam ki, hogy a lemez igazán egyenesen álljon benne. Minden hétvégém ráment. Szinte pihentető volt hétfőn újra dolgozni.” Március elején a repce, a lóhere, a kakukkfű, a mángold és az édeskömény mellé további növényeket ültettek. Az első 2008-as tavaszi virágzással a csigák áttelepítése is megtörtént Bajorországból Bécsbe. „A lóhere két nap alatt elfogyott. A csigák mindent megettek, csak a mángold nem akart kikelni. Újra és újra vetettem, csak júniustól kezdett el úgy burjánzani, hogy a kialakult mángold-dzsungel messze meghaladta a csúszómászók táplálékszükségletét. Már meg akartam kérdezni a szakácsokat, hogy szükségük van-e rá. Másrészt viszont a levelek megvédik a csigákat a tűző naptól.”
A puhatestűek szürkülettől napfelkeltéig aktívak. Napközben a csigák visszahúzódnak a házukba és száraz nyugalmi állapotba kerülnek, ami az alvással egyenértékű. „Minden testi funkció a minimumra csökken. Ebben az állapotban addig várakoznak, amíg újra nedvesre nem fordul az idő.” Annak érdekében, hogy a meleg évszakban optimális páratartalmat biztosítson számukra, a farmot minden reggel és este ködpermettel nedvesítik. „Egy hagyományos locsolórendszer a halálukat jelentené. A csigák általában megérzik az eső érkezését, és elmenekülnek a földből felszálló gőzök elől. Ha az ember permetezné a farmot, az ösztön nem érvényesülne, és a csigák a száraz nyugalmi állapotban maradnának. Így a cseppek egyenesen a légzőnyílásukba kerülhetnének, és az állatok megfulladnának.”
Ha az olyan feltételek, mint a mészben gazdag talaj, a zöldségekből és fűszernövényekből álló kiegyensúlyozott táplálkozás, valamint a jól adagolt nedvesség teljesülnek, a csigák addig nőnek, amíg el nem érik a kétéves kort. „Ezt arról lehet felismerni, hogy a ház nyílásán egy kis perem kezd növekedni.” Összességében a csigák akár tíz évig is élhetnek. A húsuk íze és állaga ettől függetlenül nem változik.
Kedvenc elfoglaltságuk, az evés mellett a csigák a párzási játékban is különösen aktívak. A hímnős állatok tavasszal párosodnak – nem ritka, hogy az aktus akár „gyors” hármasban történik –, majd lábuk és házuk segítségével lyukakat ásnak a földbe, amelyekbe 20-30 tojást raknak. „Sajnos gyakran a parcellákon kívül, mert eközben egyedül akarnak lenni. Szerencsére a tempójukkal nem jutnak messzire, de azért össze kell szednem őket.”
Néhány héttel később kikelnek az falánk csigautódok, egy fél ujjbegy méretben, és három-négy hónap alatt testsúlyuk dupláját eszik meg. Főleg a hétvégi etetéskor hemzseg a farm a csigáktól. „20 kilogramm sárgarépa, répa és paszternák fogy el a következő napokban. A csigák számára ez a teljes változatosság – oda vannak érte. Különösen a kicsik. A reszelőnyelvükkel szó szerint beleeszik magukat a sárgarépába, úgyhogy csak a répa bőre marad meg, és úgy néz ki, mint egy 3D-s modell.”
A bécsi éticsigák körüli újjáéledt hype a csúcsgasztronómiát sem kerüli el: olyan topéttermeknek adják el őket, mint a „Hanner”, a „Le Ciel”, a „Mraz & Sohn”, a „RieGi” és a „Schwarzes Kameel”, valamint szenvedélyes szakácsoknak közvetlenül a gazdaságból – 60 csiga 30 euróért, ami egy meglepően megfizethető luxustermék. Az élő példányok iránti kereslet marginális – erre Heinz Reitbauer junior („Steirereck”) és Denis König („Le Salzgries”) jelentkezett. A legtöbben előkészítve rendelik a puhatestűeket.
„Az első csigákat tavaly a párzás után szedtem össze és szellőzőnyílásokkal ellátott, üres ládákban levegőztettem. Ez egy olyan folyamat, amit tisztításnak is neveznek, mivel a csigák kiürítik a beleiket. Mivel nem etetem őket, száraz nyugalmi állapotba kerülnek. Ebben az állapotban blansírozzuk őket” – magyarázza Gugumuck, és hozzáteszi: „Ez nagyon gyorsan megy és teljesen ártalmatlan, mivel a puhatestűek alszanak és nagyon egyszerű idegrendszerük van. Ezután kézzel kihúzom a húst a házból, lecsippentem a belsőségzacskót, sós, folyó víz alatt megtisztítom a nyálkától az izomhúst, majd másfél liter fehérborral, zöldséggel, kakukkfűvel és babérlevéllel három órán át puhára főzöm. Ehhez vettem egy indukciós tűzhelyet, amelyben egy 17 literes fazékban négy kilogrammot tudok egyszerre feldolgozni.”
Még sokkal jobban ízlenek az éticsigák, ha télen szedik össze őket. Ebben az időben téli álmot alusznak a föld alatt. Ehhez a puhatestűek széles lyukat fúrnak a földbe, hogy a házukat is a felszín alá tudják húzni. Hogy ne fagyjanak meg, már ősszel egy akár egy milliméter vastag mészréteget termelnek. „Nyálkahártyát képeznek, és belülről köpik rá. A csiga húsa kiszárad, alig tud megfagyni, és ebben az időszakban nem tartalmaz meszet, ami miatt sokkal finomabb az íze.”
A bécsi példánynál, amelyet finoman mohás íze jellemez, mellesleg nem áll meg a dolog. A csigatenyésztő egy parcellát egy francia fajtának tart fenn, amely egyes ínyencek szerint kissé visszafogottabb aromával rendelkezik. Májusban hozzák el hazájából. „Ezúttal kis csigákról van szó. Néhány pizzásdobozban is elférnének” – viccelődik Gugumuck. A Franciaországból származó puhatestűeket csak a fagyosszentek után szabad kihelyezni. „Nagyon érzékenyek és nem télállóak” – árulja el. „Cserébe gyorsabban nőnek és több tojást raknak. Októberben össze tudom őket gyűjteni, és hűtőházban, hat fokon tárolni. Így egész évben élőben eladható termékem van.”
Nem elég ennyi, a csigasuttogó egy új terméken is dolgozik: a csigakaviáron. Részleteket Gugumuck nem akar elárulni, csak azt, milyen az íze: „Szenzációs!”
www.wienerschnecke.at
Rosiwalgasse 44, 1100 Wien
Tel.: 0650/61 85 749