A sörfőzés központjai
Florian Holzer szövege Fotó: Alexi Pelekanos
Valami történik a sör világában. A kis- és közepes méretű sörfőzdék elkezdenek specializálódni, egyre inkább az identitásra és a minőségre helyezik a hangsúlyt. Az apró vendéglői sörfőzdékben már nem csak a zavaros, átlagos világos sört és a tartalmas, de ízetlen barna sört főzik, hanem egyre gyakrabban kísérleti rekord-söröket és kompromisszumok nélküli kísérleti söröket. A sörkiállítások és a sörfőzdei bajnokságok látogatottsága minden korábbinál nagyobb, a gasztronómiai kínálat folyamatosan bővül, és ezzel együtt a fogyasztók szakértelme is.
Ami a kialakuló trendet egyelőre még nem érinti, az a kereskedelem. A nagy választékkal, igényes kóstolási lehetőséggel és esetleg megfelelő kisvendéglői háttérrel rendelkező sörszaküzletek – mint a sörszcéna válasza a borházakra – nem igazán léteznek. A szupermarketek polcain érthető módon elsősorban az van, amire a közönség nagy része a leginkább igényt tart, ezek pedig az ismert nevű és ízvilágú, olcsó sörtermékek. A csemegekereskedések és delikátüzletek nehéz helyzetben vannak a sörrel mint termékkel, amely egyszerre rendelkezik korlátozott eltarthatósággal, kényes terméknek számít, és a vásárlók sem feltétlenül ott keresik.
Tehát sörvásárlás kizárólag a sörfőzdében, vagy lopva, csomagtartóban szállítva, mint régen a bornál? Nem egészen. A Wollzeile-n található „Böhle” csemege-guru már 25 éve megkezdte főleg az egzotikus sörök forgalmazását. Kezdetben 60 fajta volt, emlékszik vissza Werner Ruff. „Aztán ez hirtelen 140-re ugrott.” Évtizedeken át a „Böhle” volt az egyetlen cím a különleges sörökért, ha az ember nem akart az illetékes sörözőkbe ellátogatni. Az eredeti ajándékválaszték szempontja mindig előtérben állt, magyarázza Ruff úr, de az idő múlásával egyre több olyan vásárló érkezett, aki kedvet kapott az egyik vagy másik különleges sörhöz, és aztán szívesen vásárolta újra. „A francia gesztenyés sör vagy a különféle belga sörök, vannak olyanok, amiket kifejezetten keresnek.” Az exkluzivitás elvéhez egyébként az osztrák sörök és a házisör esetében is hűek maradtak – ez utóbbi Ausztria legkisebb sörfőzdéjéből, a schottwieni Erich Brettnertől származik.
Szintén elég jól bevezetett ezen a téren a bécsi Speisingben található Ammersin cég. A hagyományos bécsi üzem – amely több mint száz éve foglalkozik szódavíz- és limonádépalackozással, valamint italforgalmazással – már sok éve működtet egy sörkülönlegességeket kínáló üzletet, amelyet az évek során főleg vendéglátósok, de végső fogyasztók is felkerestek különféle tematikus estekhez szükséges sörök beszerzése céljából. A vállalat választéka mára mintegy 200 sört tartalmaz a világ minden tájáról; osztrák kisüzemi sörök vagy nagyobb sörfőzdék ritka különlegességei itt következetesen kaphatók, a nemzetközi sörök Ausztráliától Ciprusig pedig természetesen szintén. Nemrégiben a cég új boltot nyitott a külső Wiedner Hauptstraßén, a „Magazin 5”-öt, amely bőséges teret szentel ezeknek a sörkülönlegességeknek, és a vásárlást érzéki élvezetté teszi. Az ügyfélkör ugyanakkor egyelőre még mindig főleg vendéglátóipari partnerekből áll, magyarázza Christian Dittmar, bár a végső fogyasztók száma hónapról hónapra nő. „De ezen a helyszínen az ember talán nem is számít ilyen kínálatra.”
Karl Schiffner, Ausztria első és legaktívabb sörcsomeliére, valamint az Aigen-Schlägl-i (Mühlviertel) „Biergasthaus” üzemeltetője szintén indított sörkereskedést: egyedileg összeállított, 16 palackos sörcsomagokat küld ki. Listáján 40 belga, tizenegy német sör, néhány rendkívül érdekes skandináv ale és IPA, valamint az orosz Baltika Porter szerepel, ezen kívül természetesen szinte minden, amit a Mühlviertelben főznek, és olyan kultikus szcénasörök, mint a yorkshire-i Black Sheep Brewery Monty Python Holy Grail Ale-je, amelyet 1999-ben a csapat fennállásának 30. évfordulója alkalmából főztek először. Két éve kezdte a postázást, számol be Karl Schiffner, de nem annyira piacnyitási szándékkal, hanem azért, mert olyan sok volt a megkeresés, és nem utolsósorban azért, mert valójában nagyon sok sör áll a rendelkezésére.
A jelenlegi legátfogóbb sörválasztékkal valószínűleg Robert Banach „Biererei”-je rendelkezik. A korábbi projektmenedzser kilenc éve kapott ajándékba egy házi sörfőző könyvet, lelkesedett érte, bosszankodott az osztrák sörfőzési kellékek szűkös kínálata miatt, ezért elkezdte saját maga forgalmazni ezeket. És sörös élelmiszereket is, mint a sörös chutney-k, sörös mustár, sörös csokoládé és hasonlók. És természetesen söröket is: jelenleg nem kevesebb mint 230 különböző töltést hozat belga – itt a választéka valóban lélegzetelállító –, angol és német nagykereskedőktől. Ha valaki először lép be a bécsi Donaustadtban található „Biererei”-be, az elején kissé tanácstalan és megdöbbent, meséli Banach. De a második alkalomtól kezdve a vásárlói már nagyjából tudják, mit akarnak. Nemcsak a sör, hanem a sörkereskedelem változását is érzékeli, még ha nem is megy olyan hirtelen, mint a bor esetében 1985 után: „Lassan halad, de benne van a trendben.” A sör iránti érdeklődés és a sörkultúra tudatosítására Banach például kommentált sörkóstolókat és sörszemináriumokat lát, amelyeket egyre gyakrabban foglalnak cégek. Egy elegáns belvárosi helyszín a sör témája számára biztosan nem lenne érdektelen, véli a pályamódosító. „De egy láda sört cipelni nem vicces. Megközelíthetőség és parkoló nélkül ez eléggé nehézkes.”
Söröket, amelyek egyébként is kaphatók a szupermarketben, egyébként nem találni a „Biererei”-ben. Az osztrák kisüzemi sörök fokozott mértékben és a cseh sörök nagyon érdekesek lennének, mondja Banach. „De valahol nekem is meg kell húznom egy határt.” Bár a belga söreinek eladása miatt alapvetően nem aggódik: „Azok örökké elállnak, és idővel még javulnak is.”