Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Michael Reidinger
„Tegnap tipikus kávédaráló-nap volt” – mondja Gerhard Jericha, a „Taste it” tulajdonosa, amely Ausztria egyik legjobban felszerelt otthoni eszpresszógép-szaküzlete. Az időjárás megváltozott, a légnyomás és a páratartalom eltolódott, és aki az előző napokban még kifejezetten elégedett volt az otthon készített eszpresszójával, az adott esetben hirtelen már nem volt az. „Az emberek telefonálnak, kétségbeesettek, és azt mondják, hogy az eszpresszógépük hirtelen nem működik, hogy a kávé olyan gyorsan átfolyik.” Természetesen az eszpresszógép még működik. És valószínűleg a daráló is. Csak ez az alázat egyik olyan tipikus pillanata, amikor fel kell ismerni, hogy a La Scuola dell’Espresso nem egzakt tudomány, hanem sokkal inkább érzés, előrevetítés, tapasztalat, finomhangolás és türelem kérdése. Meg egy kis szerencséé is.
A kávédarálásnál ugyanis nem csak arról van szó, hogy a babot megfelelő formájúra aprítsuk, hogy megtölthessük vele a szűrőtartót. Az őrlés az eszpresszó-alkímia végtelenül lényeges pontja: az őrlési mérettől függően egyrészt meghatározzuk, mennyire bomlanak fel a sejtek és szabadulnak fel az illóolajok, másrészt az őrlemény finomsága és alakja határozza meg azt az ellenállást, amibe a forró, közel tíz barral a kávéporon keresztül préselt víz ütközik – és ezáltal az eszpresszó mennyiségét, aromaintenzitását és krémességét.
Szóval gyakorlatilag mindent.
A barista körökben jelenleg vita zajlik arról, hogy az afrikai kávékat jobb-e kúpos őrlőművel és szabadeséssel, a közép-amerikai kávékat pedig inkább tárcsás őrlővel darálni-e, amit Gerhard Jericha ugyanakkor abszolút kockaságnak tart, „tegyenek csak szakemberek elé három eszpresszót, amelyet három különböző, jól beállított darálóban őröltek...” – az ember határozottan túlzásba is viheti, véli a kávégép-kereskedő.
Ami azonban senkit nem tántoríthat el attól, hogy figyelembe vegye a kávédarálás aranyszabályait, amelyek a következők:
1) Csak jó kávébabot őrölj
Banálisan hangzik, de továbbra is téma, bár a darálónak viszonylag mindegy, hogy a kávé a jamaicai Blue Mountain-ról vagy egy vietnami tömegtermelő ültetvényről származik, de az már nem mindegy neki, hogy az pörkölt kávéban esetleg maradt-e apró kavics vagy fémes idegen test, amely egy precíziós őrlőművet természetesen viszonylag gyorsan károsíthat. Ami a közvetlenül kereskedett és mikro- vagy kisüzemi pörkölőkben feldolgozott babok növekvő népszerűségével egy kicsit valószínűbbé válik, és mindenképpen érv a kerámia őrlőművek ellen, amelyek az ilyen idegen testektől súlyosan megsérülhetnek.
2) Egyenletesen őrölj
Ez sem tűnik különösebben újnak, de pontosan itt érvényesül a mai őrlőművek precizitása. Itt századmilliméterekről van szó, és mindenekelőtt arról, hogy minden egyes őrölt kávébab-darabka ugyanannyi századmilliméter nagyságú legyen. Ellenkező esetben – ami például kopott, szennyezett vagy elhasználódott őrlőműveknél fordul elő – a forró víz nem egyenletesen hatol át a préselt kávéőrleményen, a legkisebb ellenállás útját keresi, megkezdődik az úgynevezett „csatornásodás” (channelling), az eszpresszó pedig híg és íztelen lesz.
3) Hűvösen őrölj
Ez érthető, mert a túl sok hő megégeti a kávét, a jót. Az őrlőművek azonban hatalmas súrlódást fejlesztenek, ez pedig hőt, ezért a félprofesszionális háztartási gépek és természetesen a professzionális vendéglátóipari kávédarálók gyártói, amelyek időnként folyamatos üzemben vannak, különféle módszereket alkalmaznak a hőfejlődés kordában tartására. Az őrlőmű mérete egy szempont: minél nagyobb az őrlőmű, annál lassabban melegszik fel; a háztartási gépek körülbelül 54 mm átmérővel dolgoznak, a félprofesszionális darálók átmérője pedig eléri a 70 mm-t is.
A motor teljesítménye természetesen szintén fontos. Az erős motorok alacsony fordulatszámon biztosítják a szükséges forgatónyomatékot, a gyenge motorok a szükséges energetikai teljesítményt magas fordulatszámon érik el, és ezzel több hőt termelnek; „minél lassabb, annál jobb” – mondja Gerhard Jericha. Egy csúcskategóriás vendéglátóipari daráló például 520 wattal és 350 fordulattal dolgozik, egy jó háztartási gép csak 120 wattal, és ezért 1400 fordulaton fut. Semmi gond, ha naponta egy tucat eszpresszóhoz őrlünk kávét, de folyamatos használatra alkalmatlan.
4) Tisztán őrölj
És ez azt jelenti: a darálót is meg kell időnként tisztítani. Mert a kávébab zsíros, őrléskor olaj lép ki, az olaj pedig megavasodik. Itt is egy jó konstrukció – kevés rés, kis illesztési hézagok, átgondolt szerkezet – oda vezethet, hogy kevés vagy semmi kávépor nem rakódik le vagy marad benne, de a rendszeres tisztítás elől a csúcstechnológia ellenére sincs menekvés.
Nem elhanyagolható szempont itt az adagolás módja – a bab szabadeséssel kerül az őrlőműbe, vagy egy mechanizmus révén kerül be –, valamint a kész por kidobása. A legmodernebb készülékek igyekeznek ott a lehető legkisebb súrlódást generálni, a kávépor lefelé, közvetlenül a szűrőtartóba esik. A szigorúan professzionális csúcsdarálóknál kevesebb mint 0,5 gramm kávé marad a darálóban. A hagyományosabb darálóknál (tehát azoknál a legtöbbnél, amelyek Ausztria vendéglátóiparában használatban vannak) az őrölt kávépor kifelé tolja az előtte lévőt. És ha az embernek nincs szerencséje, a kávépor, amit kinyomnak – a kávé már néhány perc után elveszíti aromás összetevőinek nagy részét, úgymond „kiürül” –, már egy ideje a darálóban pihent...
Sok tényező, nagyon sok tényező. Annyi, hogy az ember – ha igazán komolyan venné a dolgot – „a darálót tulajdonképpen tízpercenként kellene állítani” – rabolja el Gerhard Jericha a tökéletes eszpresszóba vetett minden reményt. „Olaszországban ezt legalább naponta kétszer megteszik, Ausztriában egyszer, mégpedig a vásárláskor.” Jericha mégis óva int attól, hogy most beleessünk a daráló-őrületbe, „olyan ez, mint a főzés, egy bizonyos fokig érzés kérdése”, amit a kávémennyiséggel és a tamper használatával elég jól meg lehet oldani.
Nem utolsósorban azért, mert sok minden ízlés dolga, illetve a gyártó filozófiája, ezért azonban még nem jó vagy rossz. Fokozatmentesen állítható vagy előre megadott rácsok például? A megszállottak értékelik a fokozatmentességet, hogy öt mikronos lépésekben lehet őrölni, de ez is egy olyan pontosságot sugall, amely a valóságban nem létezik. Másik vitatéma az eszpresszó-apostolok körében: kúpos vagy tárcsás őrlőmű? Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, a kúpos a nagyobb felület miatt hűvösebben őröl és könnyebben állítható, de a jó, lapos építésű darálók ezzel simán felveszik a versenyt. Adagoló mechanizmus vagy közvetlen kidobás? Attól függ, a közvetlen kidobás ugyan a tiszta elmélet, de cserébe összepiszkolja a konyhát. Időzítő vagy pusztán mennyiségi megítélés alapján történő őrlés? Az időzítő ma már standard, csökkenti a pazarlást, de egy kicsit érzésből még hozzádarálni sosem hiba.
Azok számára, akiknek a tökéletességre való törekvés nagyon jelenlévő célkitűzés, akik szívesen foglalkoznak egy tizenkét hengeres motor szelephézagának beállításával vagy fodros ingek vasalásával, azoknak a kávédarálók terén mindenképpen hatalmas tevékenységi területek nyílnak meg.
Wollzeile 27, 1010 Bécs
Tel.: 01/512 94 23
H–P 10–18, Szo 10–15 óra
www.tasteit.at