A-La-Carte

A húsról leválók (2022/2)

A húsmentes étkezés egyre inkább elterjed
a gasztronómiában, különböző dimenziókban: a peszketáriánustól a vegánig.
Mit jelent, ha a zöldségek veszik át a főszerepet, hogyan lesz a zellerből sonka, és miért kaphatnak mégis szerepet a csirkecsontok?


Világos volt, hogy mindazok után, amit tavaly átéltünk, nem nyithatjuk meg ugyanazt az éttermet.” Hogy tudtunk vagy akartunk volna-e, Daniel Humm többek között ezzel a kijelentéssel terelte 2021 májusának elején a Manhattanben található, egykor a „World’s 50 Best Restaurants” listáján az első helyen álló Eleven Madison Parkot új vizekre. Az átéltek alatt a világjárványt értette, az új vizek viszont egy állatmentes zónát jelentenek: függöny fel a sült hagyma alaplé, a borókával és Meyer-citrommal készült édeskömény-rizs kása vagy a koji-erjesztett sárgarépából és tormából készült torta előtt. A vegetáriánus Humm megőrizte a „table side action” (az asztalnál történő szervírozás) iránti hajlamát, hasonlóan a sültekhez, itt most már kizárólag növényi főszereplők kerülnek reflektorfénybe. Vagyis: agyagkéregben sült cékla a levendulás kacsasült helyett. A New York Times kritikusa, Pete Wells a csak a cukrászrészleget kihagyó, lesújtó kritikájában megjegyezte: a kacsa szerepét egy répa játssza, „amely olyan dolgokat tesz, amelyeket egyetlen gyökérzöldségtől sem szabadna elvárni”. Majd lakonikusan hozzátette: „A répák nem különösebben jók a hús utánzásában, de az a képességük, hogy répának ízleljenek, felülmúlhatatlan.”

Pete Wells ezzel azok oldalára áll, akik szívesen kritizálnak valamit a Michelin-csillagos közelségben egyre szaporodó vegetáriánus vagy vegán éttermeknél: azt, hogy nem hagyják a zöldséget zöldségnek lenni, hanem újra meg újra megpróbálják húsnak álcázni. Legyen szó a tálalás formájáról, például vasárnapi sültként, nagy „center piece”-ként, ahogy az angol olyan találóan fogalmaz, olyan szószokkal, amelyek, bár növényi alapúak, fűszerezésük révén kísértetiesen emlékeztetnek a hús alapú pecsenyelére. Vagy legyen szó a húsfeldolgozás módszereivel történő átalakításról: pácolás, füstölés, nemespenésszel való bevonás, levegőn szárítás.

Hogy milyen „wow-élményt” lehet elérni éppen ilyen újszerű termékekkel, zöldség-charcuterie-vel, mint a zellersonka vagy a céklapastrami, azt a svájci vegetáriánus Oz étterem mutatja meg: egy kis Chef’s Table étterem Andreas Caminada Schloss Schauensteinjének területén. Az Oz (rétorománul „ma”) megnyitását egyébként 2021 áprilisának végén jelentették be. Tehát éppen az USA-ból az óceánon át áthallatszó bombahír előtt, miszerint az Eleven Madison Park a jövőben lemond az állati termékekről. Caminada, aki jól ismeri a svájci születésű Daniel Hummot, így emlékszik: „Daniel ott volt a feleségével, és nagyon rejtélyesen annyit mondott, valami újat csinál. Azt mondtam: ,Haha, biztos vegetáriánus!‘” Daniel Humm csak megdöbbenve nézett rá, de nem válaszolt. „Akkor már biztos voltam benne” – mondja Caminada.

Számára az Oz logikus kiegészítése a piciny graubündeni Fürstenau városkában található éttermeinek (közvetlenül a kastélyban lévő háromcsillagos étteremmel szemben található a modern-rusztikus Casa Caminada). Már régóta működtetnek egy permakultúrás kertet pár száz méterrel lejjebb a falu főutcáján. A diplomás természetgyógyász Thomas Monn hosszú ideig gyakorlatilag fizetetlen gyakornokként gondozta, meséli Andreas Caminada, valamikor pedig alkalmazták felelős kertészként. „És azt mondtam, alakítsuk át a Remisát, amit eddig főzőtanfolyamokhoz és privát vacsorákhoz használtunk, de ami se hús, se hal nem volt, egy vegetáriánus étteremmé.” Egy étterem tehát, ahol sem hal, sem hús nincs. Thomas Monn kertész nélkül ez nem lett volna lehetséges; ő nemcsak a giliszták élénk tevékenységéről gondoskodik a talajban, hanem a kastélykomplexum éttermeit is grandiózus választékkal látja el paradicsomból, káposztafélékből és részben egzotikus gyümölcsökből „Grown in Graubünden” címkével. Az Oz konyhafőnöke, Timo Fritsche, a saját sorokból származó szakács, úgy tűnik, abszolút elemében van a vegetáriánus játszótéren. A körülbelül tízfogásos menüje aromákban csengő frissítő fogásokat (kimchi-gazpacho erjesztett karalábéval) éppúgy tartalmaz, mint bátran gyümölcsösöket (sárga paradicsomból készült infúzió, szárított physalisból készült sorbet-tal, grillezett datolyaszilvával, mézes lében áztatott physalisszal és chiliolaj-cseppekkel), és másokat, amelyek bársonyos gazdagságukkal ragyognak: párolt cikória sáfrányos-mogyoróvajas szósszal és fekete fokhagymás majonézzel. A kenyérfogás részeként Timo Fritsche egy összeaszott, ökölnyi lényt mutat be, amely optikailag semmiben sem hasonlít az elődjére: ez egy zellersonka, amelyet hajszálvékonyra szeletelve tálalnak, ami a húsos-rugalmas állagát a legjobb fénybe helyezi. A zellergumókat ehhez pácoló pácban főzik meg, és hetekig állandó melegben szárítják. Céklából az Ozban pastrami készül, a tipikus fűszerekkel kezelve, olyan elemekkel kombinálva, amelyek a New York-i Reuben-szendvicset idézik: mustárral és savanyú uborkával.

Andreas Caminada szemében az Oz nemcsak egy vegetáriánus fine-dining lehetőség az étkezés céljából Fürstenauba utazó vendégek számára, hanem minden vállalkozása (így az IGNIV éttermek Zürichben, St. Moritzban és Bad Ragazban) számára egy „kulináris hajtóerő”.

Andreas Caminada profitál abból a hatalmas változatosságból, amely a házon belüli permakultúrás kertben terem.

Hasonlóan írják le a koppenhágai Geraniumban – az első skandináv háromcsillagos, jelenleg a Noma után a világ második legjobbja a „World’s 50 Best” listáján – a vegán leányétterem, az Angelika koncepcióját. A koppenhágaiaknak szánt lezárás-projektként indult, mára egyfajta raktárként szolgál a csapat állati termékektől mentes ötletei számára – a vegán életmódot folytató és gyermekeit is vegánként nevelő Rasmus Kofoed séftől kezdve. Jelenleg persze az Angelika egy csipkerózsika-álmot alvó étterem, magyarázza Sören Ledet, a Geranium társtulajdonosa – a hely nincs rendszeresen nyitva. „Jelenleg még nem tudjuk pontosan, mikor, de biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan felébresztjük.” Korábban a vegán fiókintézmény a vendégtérként is kialakított kísérleti konyhában (inspirációs konyhának nevezve) volt megtalálható, de mindenkinek kényelmesebb lenne egy egyértelmű térbeli elválasztás. Rasmus Kofoed például azon gondolkodik, hogy az Angelikát vegán pop-upként telepítse értelmes helyeken, mint például az Aarstiderne zöldségszállító udvarán. Az Angelika portfóliójában szereplő ételek, néhány kivételtől eltekintve, mint például a szarvasgombás zeller-tempura és Vin-jaune ecet, viszonylag egyszerűek. Részben az az állatmentes házias koszt volt az inspiráció, amelyet a maratonőrült Rasmus Kofoed a családjának is felszolgál: céklasteak, alias „Beetroot Bœuf”, lencsecurry főtt eperrel, paradicsommal és kakukkfűvel, vagy retek-carpaccio mogyorókrémmel és vegán parmezánnal, „kesudióból, hagymából, élesztőből és fűszerpaprikából”, ahogy a szervíz kifejti. Ilyen sajthelyettesítő termékeket, amelyeket csak az asztalnál reszelnek rá egyes ételekre, a csapat – ellentétben azzal, amit a részletes magyarázat alapján feltételezni lehetne – nem maga állít elő.

Miközben az Angelika alszik, a Geranium újrapozicionálta magát: olyan étteremként, amely ezentúl lemond a húsról. És ezt elég nagy pompával és hírveréssel kommunikálja. Az asztalnál elhangzó egyik érv az, hogy a dánok sertéshús-fogyasztása fejenként obszcén módon magas, és alternatív utakat szeretnének mutatni a népnek – egy háromcsillagos étteremként, körülbelül 390 eurós menüárral. A múlt nagy szakítása nem az új, alaposan kikiáltott húsmentesség, hiszen a hús itt sosem játszott nagy szerepet; halat és tenger gyümölcseit továbbra is szolgálnak fel. Ugyanezt az elvet követi a Jordnær is egy Koppenhága előkelő külvárosában, amely jelenleg a gasztrofanatikusok egyik célpontja. Eric Kragh Vildgaard séf számára a húsos főételek gyakran a legérdektelenebbek
egy menüben, ráadásul a hús nemkívánatos telítettségi hatásokkal jár, amelyek egy tengeri állatokon alapuló nagy menü esetén nem jelentkeznének. És ha már Koppenhágában járunk: a Noma a szezonális menü koncepciójával egyharmad részt vegetáriánus, egyharmad részt peszketáriánus, ősszel pedig (vad)húst kínálnak.

Rasmus Kofoed, a Geranium konyhafőnöke

A 2021-ben megnyílt, piemonti Nordelaia luxusszállodában található L’Orto szempontjából a húsmentes, főleg zöldséget és némi tengeri fehérjét felszolgáló, hulladékmentes (zero-waste) étteremként való pozicionálás bátor lépés: Piemont elvégre mindig a húsfogyasztás fellegvára volt – lásd a Fassona marhából készült Carne cruda, Spezzatino al Barolo. Így érvelnek az önbemutatásban, mint kivételes étterem (amely a zöldségeskertet idéző nevét persze számos vegetáriánus versenytárssal osztja meg). Ennél is szokatlanabb e történelem és a húsfüggő szomszédság fényében egy olyan csúcsétterem, amely lemond a húsról. A zöldséget és a halat itt azonban – egy kis odaszúrással a New York Times gasztrokritikusa felé – tudatosan, a hússal analóg módon kezelik.

Figyelemre méltó részlet a L’Orto séfjének, Charles Pearce-nek a hús melléktermékeivel kapcsolatos dogmáktól mentes hozzáállása: a szintén a Nordelaia szállodában található bisztróból származó csirkecsontokból olyan alaplevet készítenek, amely a L’Orto-ban például egy cékla (már megint!), birsalma és kéksajt alapú ételnél ízvilágban a háttérzenét játszhatja. A szokásos mércék szerint tehát az étterem nem tisztán peszketáriánus.

Niko Romito háromcsillagos séf is az Abruzzókból (egyikük azok közül, akikre illik a kivételes séf jelző) idén tavasztól a castel di sangro-i Reale étteremben egy zöldségekkel kikövezett fő utat választ: az ő „Tasting Menu”-je hal- és húsmentes lesz, vöröshagymás, vermutos és rózsaborsos fogásokkal, vagy ánizsos brokkolilevelekkel. Ezt a menüt a klasszikusainak és néhány új ételnek a lapja egészíti ki. Az autodidakta Romito, akinek az átütően egyszerű konyhai vonala soha nem hirdeti a technika iránti rajongását, új zöldségmenüje alkalmából egyfajta kiáltványt fogalmazott meg, amelyben többek között ez áll: „Maga a gasztronómiai irodalom soha nem ismerte el igazán a zöldségeket ízletes vagy gourmet élelmiszerként, sokkal inkább hangsúlyozták szerepüket az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásban.” Egy kulturális örökség, amely mára rég idejétmúlt. És: „Ma minden eddiginél inkább egy konyhafőnök felelőssége új utakat mutatni, nemcsak meglepni.”

Még egy lépéssel tovább ment a svájci Luzern kantonbeli Rickenbachban található kétcsillagos Magdalena étterem, amely újonnan teljesen lemond a halról és a húsról. A hangsúly itt mindig is a zöldségeken volt, 2022 elejétől Dominik Hartmann konyhafőnök teljesen átállt a vegetáriánus étkezésre. A fő ok, ahogy az NZZ-nek adott interjújában mondta: a tisztán zöldséges ételek esetében volt mindig a legjobb a vendégek visszajelzése.

Ha Európa vegetáriánus és vegán csillagairól beszélünk, a milánói úttörő Joia, a franciaországi (vegán) arès-i Ona és a berlini Cookies Cream mellett egy név nem maradhat ki: a bécsi belvárosi Tian, amely immár egy évtizede létezik, és 2014 óta rendelkezik Michelin-csillaggal. Osztrák étkezők számára a vegetáriánus csúcsgasztronómia a Tian jelenléte miatt nem tűnhet szokatlannak, nemzetközileg azonban kevés hasonló létezik.

A 2011 végi nyitás óta a konyha alapvetően megváltozott: míg a kezdetek inkább egyszerűek és szénhidrátdúsak voltak, az utazás egy majdnem kizárólag a zöldségek sokféleségén alapuló, részletgazdag stílushoz vezetett. Szoros együttműködésben a bécsi környéki zöldségtermelőkkel, mint a Krautwerk vagy Michael Bauer, valamint a horizontszélesítő zsákmányt gyűjtő vadnövénygyűjtőkkel, Paul Ivic konyhafőnök csapata még nem letaposott növényi ösvényeken jár. Ott például a nagyon fiatal, apró zöld diókból „kapribogyó” lesz, a napraforgótányérokat rágcsálnivalónak szolgálják fel, zöld- vagy fodros kelből garum készül. Az ilyen fermentációs termékek mára a Tian-ételek nélkülözhetetlen aromás gerincét alkotják, amelyek többnyire három fő komponens variációi: Radicchio Rosa, salátaboglárka, koji. Csicsóka, napraforgó, Red Carpet-hagyma. Csokoládé, kelbimbó, kender. Az étterem mélyében szemtanúi lehetünk a mikrobiális buzgalomnak: osztrigagomba-garumos üvegek állnak a Radicchio-Miso-poros és Emmentaler-Alec-es (egy erőteljes ízű barna por) üvegek mellett. Egy polccal arrébb „Tomatoboshi”, pácolt liliomvirágok, fafülgomba és mezei szegfűgomba, valamint sótermékek, mint a sózott sombimbók vagy dió-só várnak a bevetésre. Nem sikerül minden, „A céklalevelek kipréselését megspórolhattam volna.” Az ilyen kudarcokat Paul Ivic szárazon kommentálja: „Aki sok kitérőt tesz, annak van a legjobb helyismerete.” Ivic, aki maga is eszik húst, vegetáriánus szakácsként végzett pályafutása során soha nem orientálódott ideológiailag motivált útitársakhoz, hangsúlyozza, neki kezdettől fogva a természet megértése, a minőség és az íz volt a fontos. És az egész csapat számára nagyon fontos ösztönző a hulladék elkerülése. Az eredmények például az öreg kenyérből készült kvasz, az alkoholmentes italpár része, vagy egy shrub azokban a makacs gyümölcshús-maradványokban, amelyek a sommagvak passzírozásakor ragadnak ott, ahogy Thomas Scheiblhofer cukrász meséli. André Drechsel sommelier is „mindig a különcök (misfits) keresésében van”.

A piemonti L’Orto szempontjából a húsmentes, főleg zöldséget és némi tengeri fehérjét felszolgáló, hulladékmentes étteremként való pozicionálás bátor lépés: Piemont elvégre mindig a húsfogyasztás fellegvára volt – lásd a Fassona marhából készült Carne cruda, Spezzatino al Barolo.

Hosszú ideig dolgozott a Tianban Jonathan Wittenbrink, aki partnerével, Larissa Andresszel március elején nyitotta meg saját éttermét. A Salzgries-i Jola Bécs első teljesen vegán, komolyan vehető fine-dining igényű étterme: alig 20 ülőhely, egy körülbelül tízfogásos menü, fogások, amelyeken érezhetően sokat dolgoztak. Egy finoman kidolgozott apró hagymatortát egyfajta, mogyoróvajas zellertaco vált fel, az italkíséret olyan dolgokat irányoz elő, mint a lúgos sütemény-kvasz – a Tian köszön.
A rendkívül aromás vegán majonézek ugyanúgy részei a Jola-konyhának, mint a csendes ízfokozók, például az erjesztett tofu szósz-alapként. A kenyérfogás részeként tálalt céklás charcuterie a fiatal bécsi Flora & Rauna márkától származik.

Zöldség, amely húst játszik – ezt nyilván meg kell szokni a vegán vagy vegetáriánus éttermekben. Az USA-ban közben egy háromcsillagos szakács asszony szolgáltat témát az alapvető vitákra való jóval nagyobb potenciállal: Dominique Crenn, aki már 2019-ben felkavarta az állóvizet azzal a bejelentésével, hogy többé nem szolgál fel húst, most visszakozik, és újra húst tesz az étlapjára. Bár a visszakozás rossz kifejezés – sokkal inkább egy teljesen új irányba evez: Dominique Crenn a jövőben sejtkultúrákból nyert laborhúst fog felszolgálni.

A Jolával Bécsnek most már van az első vegán fine-dining étterme.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!