Amióta a terror véres nyomot hagyott Európában, a turizmusban újraosztják a kártyákat. Franciaország, Törökország, Észak-Afrika Tunéziától Egyiptomig veszített vonzerejéből – a „régi” úti célok újra divatosak: Spanyolország, Olaszország, Görögország. Aki pedig a felkapott szigeteket kedveli, annak eleve csak két alternatívája van: a Baleár-szigetek vagy a görög szigetek.
Hans Mahr szövege
Két úti cél különösen divatos ezen a nyáron: Mallorca a nyugati és Mükonosz a keleti Földközi-tengeren. De vége azoknak az időknek, amikor dundi üvegekből vagy vödrökből itták a sangriát, és ugyanígy az ouzóval és retsinával való kemény italozásoknak is. Mert Mallorca és Mükonosz nemcsak divatos, hanem gasztronómiailag is szintet lépett. Az idegenforgalmi szakemberek célkeresztjében már nem a csomagturisták állnak, hanem a tehetős egyéni utazók, vagy a trendérzékeny fiatalok és fiatalos gondolkodásúak.
A „Ballermann” Mallorca hirtelen hip lett? Nehéz elhinni, de igaz. A rendőrség és a civil ruhás járőrök nagy létszáma felszámolta a Ballermann-on az eszméletvesztésig tartó ivászatokat. A mallorcai politikusok hathatós támogatásával pedig hihetetlen gasztro-szcéna alakult ki a szigeten. Ez köszönhető a fizetőképes németeknek és osztrákoknak is, akik letelepedtek a Baleár-szigeten.
Az első prominens osztrák betelepülő már 40 éve érkezett Mallorcára. Bruno Kreisky, aki 1970 és 1983 között abszolút többséggel kormányzó szövetségi kancellár volt, azért húzott a szigetre, mert „Karintia és a Wörthi-tó túl drága volt neki”. Emiatt az idézet miatt a „Napkirállyal” rendesen elbántak, de ez nem vette el a kedvét Mallorca iránti lelkesedésétől. A PLO-vezér Arafattól a líbiai diktátor Kadhafiig mindenkit fogadott ott, és János Károly király jachtján is mindig szívesen látott vendég volt.
Azok az újságírók, akik akkoriban repültek a szigetre Kreisky-interjúk miatt, emlékezhetnek az akkori szegényes gasztronómiai kínálatra. Zsíros tapaszok, fokhagymás olajban sült garnélarák és a túlzott grillezési idő miatt kiszáradt halak voltak napirenden. Hosszú, hosszú idő telt el azóta. Ma Palma és környéke minden korlátozás nélkül nevezhető ínyencszigetnek. Egyetlen más mediterrán szigeten sem olyan magas minőségű és széleskörű a gasztronómiai kínálat, mint Mallorcán.
Ennek a fejlődésnek az oroszlánrésze egy angolhoz köthető. Marc Fosh, aki három évtizede van a szigeten, kis ínyencbirodalmat épített fel. A mai napig a csillaggal kitüntetett Fosh Palma óvárosában az ínyencek eldorádója. A falakon modern művészet a legjavából, az asztalokon pedig modern konyha a legkiválóbbakból: fésűkagyló tengeri édesköménnyel, tőkehal hínárral, malacsült füstölt rebarbarával és még sorolhatnánk – a kilencfogásos kóstolómenü 89 euróba kerül. Nem olcsó, de kiváló.
Egy osztrák támogatta Fosht ebben. „Marcnál dolgozni valami különleges dolog, ő egy nagyszerű szakember, aki modernizálta a szigeti konyhát és új szintre emelte” – mondja Simon Petutschnig, aki 14 éve, az althofeni gyógyfürdőben végzett tanulóévei után hátizsákkal érkezett Spanyolországba. „Megőrültél?” – kérdezték a barátaim, emlékszik vissza a kezdetekre, „még spanyolul sem tudsz, és ott akarsz karriert csinálni?” De a karintiai megtanult spanyolul és karriert csinált. A Costa Braváról Barcelonába, majd tovább Mallorcára, éppen Marc Foshhoz. Két további ínyencéttermet nyitott neki, amelyek ma már függetlenek és virágzanak: The Lab – ahol minden hónapban más nemzeti konyha van (jelenleg Mexikó), amelyet spanyol klasszikusokkal házasítanak. A nyitott konyhában és videón keresztül a vendégek figyelhetik, hogyan sülnek a különlegességek. Ezenkívül Simon Petutschnig a The Kitchen-ről is gondoskodik, szintén az óvárosban, ahol kicsit egyszerűbben – a garnélától a malacsültig –, de mégis magas színvonalon folynak a dolgok.
A Mallorcán tevékenykedő séfek új szupersztárja is a crossoverre esküszik. Emilio Castrejón Mexikóból származik, és spanyol-japán-mexikói fúziós konyhát visz. Elismerem, ez egy kicsit merésznek hangzik, de nagyszerű az íze, még a gasztronómia iránt nem túlságosan nyitott Spiegel is saját sztorit szentelt neki. Aranydurbincs tataki, languszta ceviche, csirke tempura és japán módra készített marhabélszín – nem csoda, hogy az Emilio Innobar hetekre előre teltházas. Aki ezen a nyáron helyet akar kapni, annak már most foglalnia kellene.
De nemcsak Palmában találhatjuk meg a modern mallorcai konyhát. A feltörekvők csillaga Santi Taura, aki feladatának tekintette az eredeti szigeti konyha újraértelmezését – sokkal könnyedebb formában. Három előétel, hal, hús és desszert 40 euróért igazán kedvező ár. A hozzá tartozó Dins ínyencétteremben mindössze tizenkét vendég számára még exkluzívabb az élmény, ahol Santi Taura megmutatja, hogy bár tévészakácsként tevékenykedett, nemcsak a tömegek ízlésére, hanem a finom konyhára összpontosít. A 30 perces utazás Llosetába biztosan megéri.
Két étteremért érdemes vállalni a félórás autózást Palmából észak felé:
A Joan Marc Incában a szardíniát Xeixa-tésztával (ősi mallorcai gabona) és nyúllal kombinálja pisztáciával. Néhány kilométerrel arrébb, Pollenca irányában fekszik Caimari kisvárosa, ahol Maria Solivellas, egykori színházi producer, biokertjében régi mallorcai zöldségeket termeszt, és a húst, valamint a halat is csak a környékről szerzi be. „Nálunk minden a szigetről származik, csak a sajt jön Menorcáról.” Mert ott a tehenek, amelyek a tenger közelében legelnek, enyhén sós ízű tejet adnak, amiből a tipikus menorcai sajt készül.
Mindazoknak, akik délen nyaralnak, ajánlott ellátogatni a Sal de Cocóba
Colònia de Sant Jordi strandján. Marta Rosselló ott eredeti módon kombinálja a mallorcai konyhát – a hallal és spenóttal töltött raviolitól kezdve a cseresznyés-tintahalas gazpachón át a dekonstruált paelláig.
De mi lenne egy spanyol szigeti tartózkodás tapaszok nélkül (bár ez a hagyomány nem Mallorcáról, hanem a spanyol szárazföldről származik)? „Biztosan háromszáz tapaszbár van a szigeten” – becsüli Matthias Kühn német ingatlanügynök, akinek 30 év Mallorca után tudnia kell. „De csak kevés igazán jó.”
Igazán tipikus a Tast, közvetlenül a Carrer de la Unió utcában, az El Corte Inglés áruház és a Plaza Mayor között. A fekete krétatáblán mindent kínálnak, amitől egy tapasz-kedvelő szíve gyorsabban ver. Serrano sonka, véres hurka, Patatas Bravas, tőkehal krokett, mini hamburgerek, disznóláb tükörtojással...
Christian Baqués Forn de Sant Joan éttermében a tapaszok modernizáción estek át. Ínyenc tapaszok közül lehet választani: kis tányérokon tálalják a finomra szeletelt libamájat, a tintahalat fekete rizzsel, a fiatal galamb körtepürével érkezik, a halaknál pedig legalább négy különböző fajta közül választhatunk.
Egy mallorcai gyenge pont sajnos változatlan marad: a különféle strandbárokat a gasztronómiai forradalom nem érte el a Baleár-szigeten. Ott, sajnos, még mindig örülnek, ha a tészta nem pépes és a hal nem túl száraz.
Teljesen más a helyzet a keleti Földközi-tengeren. Míg Mallorca ápolt éttermeivel dicsekszik, Mükonoszon az igazi ínyenc élet a strandon zajlik. Hangos és egyszerű napközben, amikor a lebarnult ínyencek a nyugágytól a tengerparti ebédhez érkeznek. Sokkal kifinomultabb és minőségibb este, amikor a strandolók és sétálók bevetik magukat a főváros, Chora szűk utcáinak éjszakai életébe.
A strandéttermek első számú képviselője a viszonylag új Spilia az Agia Anna Beachen. A „Spilia” tulajdonképpen barlangot jelent, és így is van kialakítva – teraszok és kis barlangok között, különböző szinteken. És mindenhonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, ennél romantikusabb nem is lehetne. De a romantikának ára van, ami egyébként az egész Mükonoszra érvényes. Amióta a sziget a „Földközi-tenger leghipibb helyévé” avanzsált és a forgalmi adót drasztikusan megemelték, Mükonoszon bár jól lehet nyaralni, de az megfelelően drága is.
A Spiliában a homáros spagetti 50 euróba, egy egészben sült hal két főre könnyen 100 euróba is kerülhet. Még a borok is, amelyek nagyrészt a környékről (Szantorini!) származnak, lyukat ütnek a pénztárcán, mert a szigeti vendéglátósok a beszerzési árat bizony tízszeresére is emelik. Azzal a felkiáltással, hogy valamiből élni kell és az adósságokat visszafizetni. Eredmény: egy teljesen tisztességes, de egyszerű bor 80 euróért szerepel az itallapon.
De vissza a strandra. Kicsit kellemesebb az árakat tekintve a Scorpios a Paraga Beachen, délnyugaton. Onassis magánszigetéről nevezték el, aki Jackie Kennedyvel együtt feltette Mükonoszt a gazdagok és szépek térképére. A Scorpiosban kiváló mezéket, görög előételeket a humusztól a tzatzikiig, legfrissebb aznapi fogásból készült ceviche-t, sügér- vagy tonhalfilét, valamint mindenféle grillezett húst kínálnak a nyílt tűzön.
Aki este is hangosabbat szeretne a strandon, az vagy a Jacky O’-nál (szintén egy emlék az Onassis- és az első elnökfeleségről) foglal közvetlenül a híres Paradise Beachen, vagy a legtöbbször túlzsúfolt Nammosban a szomszédos Psarou Beachen. A Saint-Tropez-i Club 55 görög változata – azzal a különbséggel, hogy a görög klub este is nyitva van. Ugyanis a Nammosban este indul be igazán a vacsora-buli. Múlt nyáron – ez bejárta a nemzetközi sajtót – egy nyilvánvalóan gazdag libanoni csoport 59 000 eurós számlát hozott össze, ahol a hangsúly valószínűleg az italfogyasztáson volt...
Még két hasznos információ mindazoknak, akik egy egyszerűbb, de mégis jó címet keresnek. A Kiki’s, egy kis rusztikus taverna az Agios Sostis strand felett, legendás Mükonoszon. A tulajdonos, Kiki nem fogad el foglalásokat, ott sorban kell állni, és a csúcsszezonban könnyen előfordulhat akár 1,5 órás várakozási idő is. A várakozóknak Kiki asztali bort kínál. „Nem teszek kivételt, akármilyen prominensek is lehetnek” – ezt Kim Kardashiannak is be kellett látnia. Cserébe utána óriási adag görög salátát, fél csirkét, báránysültet vagy egy egészben grillezett halat kapunk. Az egész élmény mindenképpen megéri.
Kicsit civilizáltabb, de mégis autentikus a hangulat délkeleten. A Kalafatis stranddal szemben van Petrino Aquarius saját tavernája. Őszintén: a hal, a tintahal, a garnélarák ugyanolyan jó, mint a strandéttermekben, de csak a felébe kerülnek – és a barátságos kiszolgálás jobb hangulatot teremt, mint a drága menedékhelyeken.
Míg gasztronómiailag a mükonoszi strandokon több öröm ér minket, mint Mallorcán, az ínyenc szektorban még mindig van jelentős lemaradás. Bár egy ideje a Nobu és a Hakkasan is megtelepedett a görög szigeten, a minőség- és árérzékeny nyaralóknak jobb, ha nagy ívben elkerülik őket. Főleg a Matsuhisa (hivatalosan nem hívhatják Nobunak) konyhája van túlterhelve a nyári roham idején – és csaknem 500 euró két főre kissé túlzás.
Chorában, a szimpatikus fővárosban a sok szűk utcával és számtalan étteremmel azt tanácsoljuk, kerüljék el a turistacsapdákat. Ezért három tipp az ínyenceknek a vendéglős forgatagban: Romantikus és stílusos az Interni gyönyörű belső udvarával, amelyet Paola Navone tervező teljesen fehérre alakított ki. A konyha görög-ázsiai, ideális egy szép estéhez kettesben. A M-eating áll a legközelebb egy ínyenc étteremhez, a görög specialitásokat dekonstruálják, új meglepő kombinációk szerepelnek az étlapon. A sous-vide bárány padlizsánpürével, a szárított paradicsommal töltött csirkemell és a halfilé görög ínyencszószban 18 különböző összetevővel. És a főváros legjobb hala a Koursarosban kerül az asztalra, a Little Venice-ben, a régi kikötő közelében. Ott garantáltan a legfrissebb ceviche-t, tatakikat mindenből, ami a tengerben úszik, valamint mindenféle vegyes haltálat szolgálnak fel. Aki szereti a tengeri konyhát, a Koursarosban kiváló helyen jár.
Végezetül még egy tanács azoknak a családoknak, akik egyrészt hangulatos, másrészt kedvező árú helyet keresnek. A híres szélmalmok és a kikötő között tavaly óta megtelepedett az athéni Nice n Easy család egyik fiókja. Garantált biominőség és a legszebb tengerparti terasz várja a vendégeket kényelmes ülőfülkékkel. A gyerekek tudnak egy kicsit szaladgálni, az étel pedig első osztályú, legyen szó halikra-krémről vagy sült tintahalamról, a hűtőkocsiból saját választású friss halról vagy tésztáról a kicsiknek. Minden megfizethető, a fehéret az assyrtiko Szantoriniről vagy a vörös syrah Makedóniából.
Mallorca vagy Mükonosz? Természetesen minden összehasonlítás sántít – főleg, ha két ennyire különböző szigetről van szó a Földközi-tengeren. De talán megállapodhatunk egy közös nevezőben. Mindkettő fejlődik, mindkettőn ma már igazán jól lehet enni – Mükonoszon jobban a strandon, Mallorcán pedig jobban a városban. És mindkettő bizonyítja, hogy a nyaralás élvezetének is van gasztronómiai oldala.
Fosh
www.marcfosh.com
The Lab/The Kitchen
www.abc-mallorca.de
Emilio Innobar
www.emilioinnobar.com
Joan Marc
www.joanmarcrestaurant.com
Ca Na Toneta
www.canatoneta.com
Santi Taura
www.restaurantsantitaura.com
Sal de Cocó
www.restaurantsaldecoco.com
Tast
www.tast.com
Forn de Sant Joan
www.forndesantjoan.com
MÜKONOSZ
Spilia
www.spiliarestaurant.gr
Scorpios
www.scorpiosmykonos.com
Jacky O’
www.jackieomykonos.com
Nammos
www.nammos.gr
Kiki’s Tavern
Agios Sostis strand
Matsuhisa Mykonos
www.belvederehotel.com
Interni
www.interni-restaurant.gr
M-eating
www.m-eating.gr
Koursaros
www.koursarosmykonos.gr
Nice n Easy
www.niceneasy.gr