A Rheingau régióban Peter Jakob Kühn már 20 évvel ezelőtt is unortodox rizlingekkel hívta fel magára a figyelmet. Fia ma már hagyományosabb módon közelíti meg a dolgokat.
Oestrich-Winkel állomás, hétfő délelőtt fél tizenegy, egy meleg júniusi napon. Alig száll le valaki a Frankfurtból érkező vonatról. Ha a főút mellett nem nőnének az első szőlőtőkék, az ember el sem hinné, hogy Németország egyik legjelentősebb borvidékének, a Rheingau-nak az epicentrumában jár. A központtól kissé feljebb található a Peter Jakob Kühn borászat. Jelenleg a régió, ha nem az egész Németország egyik legjobb üzeme – ebben az ország kritikusai szinte mind egyetértenek. Egy viszonylag szerény birtok az Oestricher Lenchen-beli szőlőültetvényeik közepén. Nyoma sincs hivalkodásnak, elutasító falaknak, elzárt kapuknak – egy nyitott ház. Illik a Kühn családhoz. Két lábbal állnak a földön. Gyökerezők. Történetüket magaslatok és mélységek jellemzik, ragyogó sikerek, de egzisztenciális bizonytalansággal teli idők is. Néhány éve Peter Bernhard Kühn és felesége, Viktoria vezeti. Úgy tűnik, elérte a zenitet: a borok a világ legjobb éttermeinek listáján szerepelnek, és évről évre elnyerik a legmagasabb díjakat.
Ez nem mindig volt így. Csak az apa, Peter Jakob Kühn merte az 1980-as évek elején megtenni a lépést a biztos eladású mindennapi boroktól a minőségi borok kalandja felé. Ugrás biztonsági háló nélkül – végül azonban ugrás a csúcsra. Innentől kezdve megkezdődött a fáradhatatlan keresés a Szent Grál után, a kérdés után, hogyan lehet még jobb bort készíteni.
Peter Jakob Kühn korán átállt a biotermesztésre, majd a biodinamikus szőlőművelésre, kísérletezett alternatív érlelési módszerekkel, rengeteget kockáztatott és nyert. Egy avantgárd, ha úgy tetszik. Fia, Peter Bernhard ma már nyugodtabb vizeken evez. Nincsenek stiláris kilengések – de a bor éppoly izgalmas. Szokatlan családtörténet egy lázadó apáról és a józan fiáról.
Bármennyire is különbözőek, a boraikat illetően egyetértenek. Kivételeseknek kell lenniük. És azok is: első osztályú, Rajna-menti dűlőkből származó rizlingek, olyan precízek és finomak, amilyenekből csak kevés van. A szerepek mára tisztázottak: a fiú vezeti a boltot és övé a döntés joga – még akkor is, ha az egész család besegít. Az apa szuverén döntése volt ez, még ha valószínűleg nem is esett neki könnyen. Talán Peter Jakob Kühn visszaemlékezett a saját 1970-es évekbeli kezdeteire, amikor 24 évesen beszállt a borászatba, azokra a küzdelmekre, amelyeket megvívott: akkoriban olykor heves viták folytak közte és az apja között. Nem kevesebbről volt szó, mint a borászat jövőjéről, a kérdésről: mennyiség vagy minőség.
Az apa nem tudta megérteni, miért kellene több tőkét ültetni szűkebb helyre, hogy végül kevesebbet szüreteljenek, ahogy azt a fia kitalálta. Az, hogy a kisebb hozam jobb minőséget eredményez, az apa számára másodlagosnak tűnt, akkoriban csak a gazdasági biztonság számított. Olyan szempontok, amelyek az ifjú Kühn számára viszont túl kicsinek, szűknek, kevésbé látnoki erejűnek tűntek. Akkoriban már többet akart, mondja.
Ma már jócskán hatvan felett jár, és még mindig azt a csintalan nevetést hallatja, ami oly jellemző rá. Szokatlan, nyitott ember – olyan, akit az ember azonnal a szívébe zár. Szenvedélyes harcos is egyben. A generációs konfliktus hirtelen ért véget: az apa meghalt, amikor Kühn alig volt 26 éves. Hirtelen ott volt az áhított szabadság, de a teljes felelősség is. Ugyanilyen fiatal feleségével együtt mindent átalakított.
Peter Jakob a pincében és a szőlőben, ahogy a rheingauiak mondják, Angela Kühn az ügyfelekkel és kereskedőkkel, vásárokon és kóstolókon. Nem olyan asszony, aki csak hátteret biztosít férjének, hanem keményen dolgozott – ékesszólóan és szívélyesen. Új borászat, új dűlők, új telepítés – természetesen olyan sűrűn, ahogy csak lehet. Emellett három gyerek és állandó banki határidők. Átálltak a kézi szüretre, és végül lemondtak a herbicidekről is – több munka, nagyobb befektetés. Az egyetlen jutalom: a borok egyre jobbak lettek. Évekbe telt, mire ezt valaki észrevette. Csak az 1991-es Riesling Doosberg borukkal nyerték el először az első díjat egy neves német gasztronómiai magazinban. Ez volt az áttörés, de nem Kühn szüntelen keresésének a vége.
Mivel a gyerekek folyton betegek voltak, megváltoztatták az étrendjüket, ahelyett, hogy minden nátha esetén antibiotikumot adtak volna nekik, ahogy a háziorvos tanácsolta, igazi „teljes kiőrlésű gabona-rajongókká“ váltak, ahogy Angela Kühn mondja.
Ami hat a gyerekeknél, az a szőlőtőkéknek is jót tehet, gondolták. Ettől kezdve lemondtak a szisztémás növényvédő szerekről, biotermesztésre, majd 2004-ben az egyik első német borászatként biodinamikus művelésre álltak át. A teljes program saját komposzttal, házilag készített készítményekkel, gyógyteákkal és tehénszarvakkal. Persze ideológiai makacsság nélkül, mindig azzal a céllal, hogy még jobb borokat készítsenek.
Ebben az időszakban, az ezredforduló táján, Kühn sokat utazott. Tágította látókörét. Kulcsfontosságú élmény volt végül egy friuli kóstolóút. Stanko Radikonnál és Joško Gravnernél, akik a régióban elindították a fehérborok héjon erjesztésének reneszánszát, és végül a natúr borok korszakváltását. Kühnt különösen az amfórás érlelés nyűgözte le. Számára, aki mindig a bor esszenciáját kereste, valami kinyilatkoztatásféle volt. Az eredeti, beavatkozásmentes módszer a borrá válás legfőbb útjának tűnt számára. Hazatérve beszerzett spanyolországi amfórákat, és ő lett az első német borász, aki ezekben az archaikus agyagedényekben érlelt rizlinget. Felháborodás lett a Rheingau-ban, ahol akkoriban mindennek szigorúan az előírások és konvenciók szerint kellett történnie.
Kühn egy új, egy más univerzumot nyitott meg. Finom cserzőanyag-szerkezetű rizlingek, amelyek eltértek a megszokott ízvilágtól. Nem fajta-fetisisztáknak való. Vitatott stílus, különösen a nemes rizling fajta esetében, amely a Rheingau szent tehene. Kühn emlékszik, hogy magának is voltak kétségei, de végül ezek az iható rizlingek örömet okoztak neki. És nem csak neki. Ezzel nemzetközi figyelmet is kivívott. Egy olyan időszakban, amikor a héjon erjesztett fehérborok körüli őrület még el sem kezdődött igazán, épp a konzervatív Rheingau-ból érkezett egy amfórás rizling.
„Nem az volt a célom, hogy mindent másképp csináljak“, mondja ma Kühn. Ez egy önismereti folyamat volt. Ezen borok besorolása az első osztályú és nagy dűlők közé – ami Németországban abszolút minőségi kritérium – természetesen el volt zárva az ő egyéni rizlingjei elől.
Amikor fia beszállt az üzletbe, végül leállította a forradalmi projektet. Peter Bernhardnak egészen más elképzelése volt arról, milyennek kellene ízlelnie a Rheingau-i rizlingnek. Héjon erjesztés és amfórák, ilyen kalandok nem jöhettek nála a pincébe. Fia ebben nagyon határozott volt, emlékszik az idősebb Kühn: egy londoni natúr boros vásáron még teljes lelkesedéssel rendelt amfórákat egy kereskedőtől – csakhogy fia ezt egyáltalán nem találta viccesnek: „Még sosem láttam őt ennyire zavarodottnak“, mondja az idősebb Kühn. Ekkor értette meg, hogy saját elképzeléseivel vissza kell lépnie. Halkan odament a grúz kereskedő standjához, és lemondta a rendelést. A régi, használt amfórák ma a szőlőkben hevernek – mélyen elásva.
Peter Bernhard nem tart sokra az archaikus vinifikációt, egy olyan módszert, amely szerinte megváltoztatja a borok eredeti karakterét. A fehérborok héjon erjesztését csak azért, mert divatos, tévútnak tartja: „Narancsbor mindenáron, ez nem az én világom“, mondja olyan nyugodtan és határozottan, hogy minden további kérdés feleslegessé válik. Szívesebben érleli a rizlingeket nagy fahordókban, ahogy az a Rheingau-ban hagyomány. Precíz, purista rizlingeket akar minden zavaró tényező nélkül.
Apja kísérleteit azért értékeli. Legalább neki már nem kell forradalmat kirobbannia, nem kell más fiatal borászokhoz hasonlóan megszabadulnia kényszerektől, azt a munkát az apja elvégezte. A határok kijelölve. „Alapvetően ugyanaz a célunk“, összegzi, „csak különböző utakon.” Borász fiának és pályamódosítónak nevezi magát. Eredetileg semmit nem akart a borászattal kezdeni, az egyik idősebb nővére volt kinézve erre a szerepre. Peter Bernhard filozófiát és közgazdaságtant tanult, utána sportriporterként kezdett dolgozni egy német csatornán.
Nyugodt, megfontolt típus, határozottan magabiztos. Szüleinek a biodinamikus szőlőművelésre való átállása volt az, ami őt megszólította. Számára ez egy más, mélyebb megközelítés, gondolkodásmód, életmód volt, ami lenyűgözte. Fokozatosan kezdte megérteni, hogyan kapcsolódik minden mindennel a természetben.
„Egyszerűen helyesnek tűnt“, mondja. Annyira helyesnek, hogy tíz éve beszállt a borászatba, és 2018 óta hivatalosan is ő vezeti. Előtte még elvégezte a neves Geisenheim-i borászati főiskolát, plusz gyakornokoskodott Burgundiában és Elzászban. Franciaországban tanulta meg, hogy mindabból, amit a főiskolán tanítottak, mire nincs szüksége. A tőkékkel bizalmi viszonyt ápol, empatikus kapcsolatot, ahogy ő nevezi. Azzal a céllal, hogy egyre kevésbé avatkozzon be a folyamatba, egyre inkább húzódjon vissza. Ennek semmi köze a ma szívesen hangoztatott „Hands Off Winemaking“-hez. Sokkal inkább állandó megfigyelésről van szó, és az ebből fakadó döntésekről: valamit megtenni vagy épp nem megtenni. Megtalálni az egyensúlyt az aktív alkotás és az elengedés, a bizalom között. Peter Bernhard Kühn az egyensúly mestere. Ez megmutatkozik a boraiban is. Az összes összetevő kivételes harmóniája, a finom aromák sokrétegű összefonódása. Soha nem hangos, soha nem tolakodó. Szubsztanciális és egyben lebegő. Visszafogott és mégis határozott. A Jakobus birtokbortól kezdve a nagy dűlőkig: Lenchen, Doosberg, Sankt Nikolaus. A Rheingau pala- vagy kvarcittalajai által meghatározva. Kühn mégsem fecseg a származási karakterről. Nem akar semmit kifejezni. „Ez automatikusan jön“, mondja, „ha hagyjuk.“
Végigsétál a Sankt Nikolaus sorain, amelyet a szőlőbeli kőszoborról neveztek el. A dűlő lágyan ereszkedik le a Rajnáig. Közvetlenül az út mellett, Oestrich Winkel kihalt vasútállomása közelében. Majdnem nem látványos. A Kühnek tudják, hogyan készítsenek belőle rizlingeket, amelyek eléggé látványosak. —

„Narancsbor mindenáron, ez nem az én világom.“
Peter Bernhard Kühn

belőlük extra osztályú, finom borokat.

„Nem az volt a célom, hogy mindent másképp
csináljak, ez egy önismereti folyamat volt.“
Peter Jakob Kühn
Információk
Weingut Peter Jakob Kühn
Mühlstraße 70, D-65375 Oestrich-Winkel, weingutpjkuehn.de
Kapható itt: shop.doellerer.at