A hagyomány fejlesztői
Szöveg: Michael Prónay Fotó: Manfred Klimek
A Wachau-n keresztül vezető vasútvonal éppen elkészült (1909), amikor Jochingban elkezdték építeni azt a csinos házat, amely később a Wachau névjegyévé vált. 1912-ben nyílt meg „Gasthof Wachau” néven, és még ugyanazon év őszén a tulajdonos, a jochingi Johann Lehensteiner eladta Anton Jameknek, Josef Jamek apjának.
A bor akkoriban korántsem játszotta azt a szerepet, amit ma játszik. A gazdaságok alapvetően vegyesek voltak, és a szőlő nagyobb része ecetkészítésre ment. „Akkoriban rengeteg ecetgyár volt. Még Hirtzberger is egy ecetüzem volt valamikor” – meséli Hans Altmann. „Akkoriban csak a rossatzi bort tartották ihatónak.”
1959-ben Josef Jamek szőlőültetvényeket vásárol a Klaus dűlőben, a rákövetkező évben pedig először tölt le javítatlan bort – és azonnal bolondnak nézik. Altmann: „Még 20 évvel később is kérdezték tőlem a szomszédok, hogyan tudjuk elhitetni a vásárlóinkkal, hogy a bor nincs javítva. A cukor, illetve az alkohol boldogító voltába vetett hit mélyen beivódott.”
Hans Altmann, aki Franz Hirtzbergerhez és Emmerich Knollhoz hasonlóan 1950-es születésű, 1975-ben szerzi meg közgazdasági diplomáját, és két évvel később feleségül veszi Jutta Jameket. Bár apja sokáig a kremsi szőlészeti iskola igazgatója volt, ő a Raiffeisen Niederösterreich banküzletágánál köt ki. „A feleségem ugyanakkor sosem akart bankárt férjnek, hanem mindig is a borászat és a vendéglő átvételét szerette volna.” Majdnem két évtizeddel később, 1996-ban érvényesítette akaratát, és ketten átvették azt az üzemet, amelyet Josef és Edeltraud Jamek 55 évig vezetett.
A belépés nem volt éppen könnyű: „Nem volt újdonság számunkra, Jutta mindig is benne volt az üzemben, én pedig szombatonként.” – A vasárnap a 70-es évek eleje óta pihenőnap volt. – „De most 13 évet dolgoztunk keményen azon, hogy az éttermet és a borászatot azzá tegyük, aminek az emberek 50 éve hiszik.” Altmann folytatja: „Kő kövön nem maradt, de csak felújítottunk, semmit sem változtattunk meg.” Néhány kivétellel persze, mint a ház mögötti kerthelyiség, öt új vendégszoba és az új borospince.
„Korábban borászatként inkább bérlemény voltunk, most 30 hektár saját szőlőültetvényünk van, a Klaus dűlőben öt, az Achleitenben három hektárra kerekítettük ki a területeket.” Ezzel ők a legnagyobb magántulajdonosok a két neves dűlőben. „Most már van elég bor, és nincs többé a kiosztási és foglalási rendszer, ami mindenki számára kellemetlen volt.” És: „Az új pincével olyan minőségű bort készítünk, amilyet elterveztem.”
Ezt mi is megerősíthetjük. A Jamek-borok természetesen sosem voltak rosszak, de volt egy időszak, amikor mások észrevehetően jobbak voltak. Néhány éve azonban a Jamek-borok ismét a csúcson vannak. Az aktuális A la Carte kalauzban egyetlen bor sem kapott 90 pontnál kevesebbet, ez egy olyan teljesítmény, amit az összesen 28 felvett wachaui borászat közül csak 9 tudott elérni. Végezetül: Hans Altmann hitvallása („Aki hisz a borában, az csavaroz!”), amely a termelés mintegy 70%-ára terjed ki, idén először a Smaragd borokra is kiterjed.