A-La-Carte

Folyékony kenyér (2018/4)

A hatalmas mennyiségű kenyér, amelyet naponta kidobnak, társadalmunk élelmiszer-pazarlásának egyik legszomorúbb példája. Éppen ezért örvendetes, hogy egyre több sörfőző használ fel maradék kenyeret a saját céljaira. Tobias Judmaier valamivel egyszerűbbnek képzelte el a partnerek keresését. „Több bécsi felkapott pékséget is megkerestünk már, és ők…"


A hatalmas mennyiségű kenyér, amelyet naponta kidobnak, társadalmunk élelmiszer-pazarlásának egyik legszomorúbb példája
. Éppen ezért örvendetes, hogy egyre több sörfőző használ fel maradék kenyeret a saját céljaira.

Tobias Judmaier valamivel egyszerűbbnek képzelte el a partnerek keresését. „Több bécsi felkapott pékséget is megkerestünk már, és megkérdeztük őket, hajlandóak-e velünk együttműködni és átadni nekünk a maradék kenyerüket, de eddig mindegyik elutasított” – mondja a vállalkozó. A maradék kenyérre Judmaiernek egy wasted nevű sör főzéséhez van szüksége, amely néhány hónapja kapható, és amelyben a maláta egy részét éppen ezzel a maradék kenyérrel helyettesítik.

„A megközelítés egyáltalán nem új, már az ókori babilóniaiak is főztek így sört” – mondja az Iss Mich bio-vendéglátóipari vállalkozás üzemeltetője, amely a fel nem használt élelmiszerek hasznosítására szakosodott. „Azért vettük fel a fonalat, mert úgy gondoljuk, ez egy jó módja annak, hogy a naponta kidobott hatalmas mennyiségű kenyeret legalább egy kicsit csökkentsük. És azért, mert állást akartunk foglalni az élelmiszer-pazarlás ellen.”

Ehhez összefogtak Rainer Mraz sörfőzővel, aki Bruck an der Leitha-ban vezeti az egyik jelenleg oly népszerű kézműves sörfőzdét, a Brau Haus Prugg-ot. „Eddig az apósom pékségéből származó maradék kenyeret használtuk” – meséli a sörfőző –, „de ő most abbahagyja és nyugdíjba vonul, ezért új partnert keresünk.”

Bár maradék kenyérből bőven akad, hiszen csak Bécsben naponta annyit dobnak ki belőle, mint amennyit egész Grazban egy nap alatt megesznek, hangsúlyozza Judmaier. Ám a zsemlék és a kiflik, amelyeket Mraz sörré dolgoz fel, biominősítésűek. Ami jelentősen szűkíti a beszállítói kört.
„Nekem tulajdonképpen mindegy lenne, hogy egy bio- vagy egy hagyományos eljárással készült zsemlét mentek meg” – hangsúlyozza a sörfőző –, „de az értékesítés szempontjából előnyös, ha a sört bioboltokban és hasonló csatornákon keresztül is eladhatjuk, ahol a vásárlóközönség feltehetően érzékenyebb a fenntarthatóságra törekvő termékek iránt.”
Ez láthatóan annál is fontosabb, mivel a vásárlókat más értékesítési csatornákon nehéz elérni. A kézműves söröket árusító üzletekben például általában túl nagy a választék ahhoz, hogy a kenyérsört megfelelően be lehessen mutatni. A szupermarketek viszont nehezen birkóznak meg egy olyan sörrel, amely már csak a bonyolult kézműves előállítás miatt is jóval drágább a polcokon kínált többi márkánál – mondja a sörfőző. Ráadásul néhány kereskedelmi lánc időközben már a saját projektjén dolgozik, amelyet nyilvánvalóan a wasted inspirált.

Bécs felkapott pékségeit főként azért keresték meg, mert arra gondoltak, hogy velük könnyebb lenne egy érdekvédelmi közösséget alkotni, mint másokkal. Ez azonban nyilvánvalóan tévedés volt. „Az az érzésem, hogy ez egy tabutéma. Néhány sztárpék pedig valószínűleg el akarja kerülni, hogy a nevét a maradék kenyérrel hozzák összefüggésbe, pedig természetesen ők is keresnének vele valamit” – sajnálkozik Judmaier.

Így aztán egyelőre, amíg nem találnak mást, a sörfőző apósától érkező pékáruval dolgoznak. Ebből kétféle sör készül: egy világos lager a zsemlékből és egy úgynevezett Cream Ale a kiflikből. Ízvilágukat tekintve a laikus számára nehéz őket megkülönböztetni azoktól a söröktől, amelyek kenyér hozzáadása nélkül készülnek. Mraz azonban hangsúlyozza, hogy van különbség. „Mivel a zsemlék és kiflik már egyszer meg voltak sütve, a sör az intenzívebb búzaaromák mellett határozottabb pörkölt és karamellás jegyeket is tartalmaz” – mondja a sörfőző.

A kenyeret úgy teszik a sörbe, hogy felaprítják, és a maláta egy részét helyettesítik vele. Az arány jelenleg körülbelül tizenöt százalék, de a jövőben akár húszra is emelkedhet. „Ennél sokkal több azonban valószínűleg nem fér bele” – hangsúlyozza Mraz –, „mert meg kell próbálnunk megtartani az egyensúlyt, és olyan sört főzni, amely jól iható, kellemes ízű, és nem terheli meg túlságosan a sörfogyasztót.”

Máshol is gyorsan terjed az az ötlet, hogy a maradék kenyeret sörön keresztül vezessék vissza a táplálékláncba. Az egyik első sörfőzdeként, amely felkarolta a témát, a belga Brussels Beer Projectet tartják számon, amely már évek óta forgalmaz egy olyan sört, amelynek a neve, a Babylone, az ősrégi sörfőzési módszerre utal. Nagy-Britanniából, a World Top sörfőzdéből származik az úgynevezett Toast Ale. Ezt pirított kenyér héjából készítik, amelyet, mint ismeretes, a britek szívesebben fogyasztanak héj nélkül. Jelen esetben tehát ipari hulladékról van szó.

A brit projektet a fáradhatatlan élelmiszer-pazarlási szakértő, Tristram Stuart hívta életre, aki Feedback nevű egyesületével már évek óta harcol az élelmiszerpazarlás ellen. Így a Toast Ale teljes nyeresége Stuart egyesületéhez kerül, amely a pénzt további, világszerte folytatott hasonló projektekre fordítja.

De függetlenül attól, hogy bio- vagy ipari kenyérről van-e szó: a kenyérsör-főzőknek, amennyiben komolyan gondolják a fenntarthatóságot, paradox módon mindenekelőtt egy dologban kell reménykedniük, mégpedig abban, hogy a termékükhöz szükséges alapanyag egy szép napon azért fogy el, mert remélhetőleg végre túl kevés kenyeret dobunk ki. De addig még feltehetően hosszú az út, és még néhány korsó kenyérsört meg lehet inni.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!