A-La-Carte

Kék-fehér garnélarák (2016/1)

Scampi vagy császárhomár vagy mi?


A tenyésztett garnélarákok környezet- és egészségkárosító hírnévre tettek szert. Azonban a kereskedelemben szigorúan ellenőrzött, kifogástalan áru is található. Újabban még olyan is, amely regionális közép-európai termelésből származik.

Szöveg & fotók Georges Desrues

Nagy volt a médiafelhajtás, amikor tavaly ősszel egy ismert étteremláncról kiderült, hogy megtéveszti a vásárlókat. Scampi helyett közönséges garnélákat szolgáltak fel. Vagy shrimp-et. Vagy gambas-t. Vagy krevettet. Vagy ahogy ezeket az állatokat még nevezni szokták. Mindenesetre nem a Nephrops norvegicus fajhoz tartozó rákfélékről van szó, amely az egyetlen, amit az olasz Scampo néven szabad eladni. És amelynek a helyes német megnevezése császárhomár (Kaisergranat).

Fenséges nevükön kívül a császárhomárok vagy Scampi-k (ami az olasz többes számuk) megjelenésükben is különböznek a közönséges garnéláktól/shrimpektől/gambasoktól/krevettektől. Elsősorban a méretükhöz viszonyított két hatalmas ollójuk miatt. Ezzel szemben a soknevű állatok csak szerény csápokkal, illetve egyszerű tapogatókkal rendelkeznek. Ízvilágukat tekintve a Scampi-k sokkal édesebbnek számítanak. És mivel eddig még nem tenyésztették őket, nemesebbnek és exkluzívabbnak is tartják őket. Természetesen drágábbak is, amiért egyesek csalónak nevezték az étteremlánc üzemeltetőit. Mások viszont megértést mutattak, azzal érvelve, hogy – különösen ha csak a farkukat látjuk – egy laikus számára rendkívül nehéz különbséget tenni a garnélarák és a Scampi között – és egyáltalán eligazodni abban a megnevezés-dzsungelben, amely a német nyelvben a rákfélékre vonatkozik. Nem sok vigasz, hogy a helyzet az angolban még zavarosabb. Az angol nyelvű világ egyes részein ugyanis shrimpet mondanak a Scampira, másutt viszont ugyanez a kifejezés garnélát jelöl.

A megkülönböztetés döntő pontja minden bizonnyal a tenyésztés kérdése. E tekintetben a garnélák igencsak rossz hírnévre tettek szert. A főként trópusi országokban létesített tenyészetekről azt állítják, hogy károsítják a környezetet, többek között azért, mert a medencék kialakításához mangrove-erdőket kell kiirtani. Ezenkívül nagy mennyiségű vegyi védőszert, növekedésgyorsítót, valamint antibiotikumot használnak, amelyeket senki sem szeretne viszontlátni az ételében – és ami ráadásul az állatoknál fertőzött ürülékhez vezet, amely elpusztítja a tengerfeneket és a partvidéket. Végezetül hírek jelentek meg a gazdák embertelen foglalkoztatási politikájáról, sőt, rabszolgaság eseteit is bizonyították. Mindez oda vezetett, hogy sok tájékozott ínyenc, valamint számos séf inkább lemond a garnéláról. De ez csak az igazság egyik fele. A másik az, hogy a rákfélék a fogyasztók nagy tömege körében tartós
népszerűségnek örvendenek – és a tenyésztett garnélákkal Európában továbbra is nagyon jól lehet keresni.

Most már persze vannak olyan cégek is, amelyek fenntarthatóbb módszerekre törekszenek, és megpróbálják a fogyasztók körében oly népszerű tengeri állatokat a felelősségteljesebb vásárlók számára is újra vonzóvá tenni. Az egyik ilyen például a bécsi Yuu’n Mee vállalat, amely már néhány éve kínál kiváló minőségű garnélákat szigorúan ellenőrzött vietnami és ecuadori tenyészetekből. „Kétféle pecséttel dolgozunk” – mondja Klaus Palmetzhofer, a cég minőségügyi menedzsere. – „A garnéláink vagy bio-tanúsítvánnyal rendelkeznek, vagy az Aquaculture Stewardship Council (ASC) pecsétjét viselik, amely egy független szervezet, a World Wide Fund For Nature (WWF) alapította, és a fenntartható módon működő akvakultúra-üzemeket díjazza.” A takarmányozásra és a ketrecekben történő állománysűrűségre vonatkozó szigorúbb előírásokon túl a minőség terén mindenekelőtt az állatok szigorú higiéniai és lehetőleg zökkenőmentes feldolgozásáról van szó. „A logisztika abszolút meghatározó. A betakarítás után a garnélákat azonnal tiszta jégre kell helyezni és elszállítani, anélkül, hogy a hűtőlánc megszakadna, és a mélyhűtésig egyetlen szakaszban sem telhet el túl sok idő. Magának a mélyhűtésnek is a lehető leggyorsabban kell végbemennie, mert túl lassú fagyasztásnál túl nagy kristályok keletkeznének a garnéla húsában, ami miatt főzés közben túl sok vizet adnak le” – mondja Palmetzhofer. Ezenkívül a cég kizárólag olyan állatokkal kereskedik, amelyeket betakarítás után nem mártanak foszfátos medencébe. Ezt ugyanis azért teszik, hogy magukba szívják a vizet és így súlyt nyerjenek. Bár ez a módszer a bio-garnéláknál is engedélyezett, a Yuu’n Mee számára semmilyen körülmények között sem jöhet szóba.

Egy legalábbis Európában teljesen újszerű koncepciót eszelt ki két fiatal bajor. Egy éppen kialakuló ipari területen, a bajor táj közepén és körülbelül negyven percnyi autóútra Münchentől északkeletre áll a CrustaNova cég csillogóan új csarnoka. Előtte egy elegáns, müncheni rendszámú Mini áll. Kiszáll belőle egy fiatalember kék blézerben, hajában pomádéval. Fabian Riedel a társalapítója ennek a startupnak, amely fel akarja kavarni a garnélapiacot. Partnerével, Maximilian Assmann élelmiszer-technológussal, valamint Gerrit Quantz tengerbiológussal együtt Riedel, aki eredetileg jogász, 2012-ben vetette fel az ötletet, hogy garnélákat medencékben, zárt rendszerben tenyésszenek.

„Maximilian már korábban is dolgozott az élelmiszeriparban, és Gerrit is szerzett már tapasztalatokat kisebb tenyésztőrendszerekkel” – meséli Riedel, és kinyitja a csarnok bejáratát –, „de ekkora méretben ilyesmi eddig még nem létezett.” A cél az volt, hogy kiváló minőségű garnélákat tenyésszenek a csúcsgasztronómia és az igényes végfelhasználók számára. Tehát olyan garnélákat, amelyeket teljesen a környezetkárosítás, a kizsákmányolás és a kémiai maradványok híre nélkül lehet forgalmazni. És amelyek ráadásul nem tesznek meg hosszú szállítási utakat – mondhatni, helyi tenger gyümölcsei Bajorországból. A projekt megvalósításához a szintén bajor Ponnath húsipari üzemet is sikerült tőkeerős befektetőként a fedélzetre hozni. Bár ők elsősorban a kevésbé egzotikus fehér- és sült kolbászokra specializálódtak, ettől eltekintve tökéletes partnerek, mert hozzák a hiányzó tőkét és a szükséges szakértelmet is az értékesítésben, könyvelésben és hasonlókban. „Ezenkívül természetesen más szemmel látja a nagyobb egészet, és átfogóbb elképzelése van, ezért is tervezték a csarnokot úgy, hogy szükség esetén könnyen bővíthető legyen” – mondja Riedel, és kinyitja az ajtót a sósvizű medencék termébe, ahonnan számtalan garnéla szempár kukucskál ki szemtelenül.

A levegő a csarnokban párás és forró. Az állatoknak a lehető legnagyobb mértékben ugyanazokat a körülményeket szeretnék biztosítani, mint a trópusokon – magyarázza a fiatal vállalkozó. A medencék a garnélákon kívül csak helyi vizet és tengeri sót tartalmaznak. Semmi mást. Nincs antibiotikum, nincs hormon, nincs kémia, biztosít róla. „Higiéniai szabványaink rendkívül magasak, a tenyésztőrendszer négy különálló körfolyamatra van osztva, ami minimálisra csökkenti a kockázatot” – mondja Riedel. Ezenkívül Európában nem léteznek azok a kórokozók, amelyek Ázsiában járványokhoz vezetnek. Végezetül a CrustaNova cég az Egyesült Államokból szerzi be a garnélalárvákat, ahol a beltéri garnélatenyésztés már előrébb tart, mint Európában. Így a Floridából származó, keltetőből (hatchery) érkező lárvák már tíz generáció óta járványmentesek. „Ennek ellenére középtávon ezt is mi akarjuk átvenni, és a tojástól kezdve tenyészteni, hogy egy nap teljesen függetlenek legyünk” – hangsúlyozza Riedel.

A kékes árnyalatú rákfélék az úgynevezett White Tiger garnélák, tehát az a fajta, amely világszerte a legkeresettebb és a leginkább tenyésztett. Szóval ebből a szempontból semmi különleges. „Dehogynem” – veti közbe Riedel –, „mert a Németországban vagy Ausztriában kapható összes garnélával ellentétben a mieink nem mélyhűtve, hanem frissen kerülnek piacra. És ez bizony nagyon is különleges.” Ezt erősíti meg Christian Horaczek, a Frischeparadies cég értékesítési igazgatója is, amely márciustól nálunk is forgalmazza a bajor rákféléket. „A friss garnéla olyan termék, amelyet a fogyasztó Németországban és Ausztriában egyáltalán nem ismer, mert ezekben az országokban már jó ideje nem kapható” – mondja Horaczek. Az, hogy nem mélyhűtöttek, az állatokat valóban egyedülálló csemegévé teszi. A szájban szokatlan frissességgel és intenzív édességgel, lágy harapással és kellemes roppanóssággal lepnek meg – ideálisak akár nyersen fogyasztva is. „Ezek rendkívül magas minőségű garnélák, amelyek az előkelő szusi bárokban, a csúcsgasztronómiában és az igényes fogyasztók körében biztosan jól fognak szerepelni” – mondja Horaczek. A garnélák 20-25 cm-es mérettől, fejjel együtt kerülnek majd értékesítésre. Ez az a méret, amelyet körülbelül négy-hat hónap alatt érnek el a bajor medencékben. Akkor viszont 69 euróba fognak kerülni kilónként, ami legalább négyszerese a legmagasabb minőségű kapható mélyhűtött garnélák árának.

A Scampi vagy császárhomár olyan rákfélék, amelyek a jóval nagyobb homárhoz hasonlóan két ollóval rendelkeznek. Ezidáig még nem tenyésztik őket, tehát mindig vadászatból származnak, és édeskés ízük miatt nagyon kedveltek.

A Carabineros név alatt meglehetősen nagy méretű, élénkvörös testű garnélákat értünk, amelyek manapság gyakran Marokkóból származnak, vadon fogottak, és ennek megfelelően drágák.

Az argentin vörös garnéla egy kiváló minőségű garnéla, amelyet Argentína partjainál fognak ki, és általában közvetlenül a fedélzeten mélyhűtenek. Körülbelül 22 centiméter hosszú, tehát lényegesen kisebb, mint egy Carabinero.

A garnélák olyan rákfélék, amelyekből mintegy 3000 alfaj létezik. Mindenféle méretben előfordulnak. Ausztriában a kereskedelemben szinte kizárólag tenyésztett garnélák kaphatók – és ezek szinte kivétel nélkül mélyhűtött vagy felolvasztott formában.

Két csoportra oszthatók:
• Édesvízi vagy Freshwater garnélák, amelyeket folyókban vagy torkolatvidékeken lévő akvakultúrákban tenyésztenek, és a csomagoláson az FW (Freshwater) rövidítést viselik.

• Sós- vagy Seawater garnélák, amelyeket sós vizű medencékben tenyésztenek, és SW jelöléssel látják el őket. A White Tiger és a Black Tiger a leggyakrabban előforduló alfajok.

A garnélákat fejjel vagy fej nélkül, héjjal vagy héj nélkül kínálják. Különösen bonyolult a kalibrálás. Fejes áru esetében a darabszámot kilogrammonként adják meg. Ha tehát 13/15-tel van jelölve, egy kilogramm 13-15 darabból áll. 4/6-os garnéla esetében ugyanezt a súlyt már 4-6 darab eléri.

Fej nélküli áru esetében ugyanezt a rendszert alkalmazzák, de nem kilogrammra, hanem angol fontra. És így az átszámítva 0,454 kg-ra vonatkozik. Ami viszont azt jelenti, hogy 13/15 fej nélküli garnéla esetén 13-15 darab tesz ki egy fontot – vagyis körülbelül 28-34 darab egy kilogrammot.

A kevéssé használt Granat (többes számban: Granate) kifejezés egyébként nem gyűjtőnév a garnélákra, hanem csak egy nagyon konkrét fajtára vonatkozik, mégpedig az Északi-tengeren halászott, kis termetű garnélára, amelyet a kereskedelemben gyakran északi-tengeri rákként (Nordseekrabbe) kínálnak, és ugyanott kézzel vagy géppel tisztítva (hámozva) kapható.

Yuu’n Mee
www.yuu-n-mee.at

Frischeparadies
Sagedergasse 18–22, 1120 Wien
Tel.: 01/803 01 70 50

Josef-Wilberger-Straße 19, 6020 Innsbruck
Tel.: 0512/26 26 64
www.frischeparadies.eu

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!