A-La-Carte

Zöld & Slow (2016/2)

2016-ban Írország a Nagy-Britanniától való függetlenségének századik évfordulóját ünnepli. Ez elég idő volt ahhoz, hogy a szigetország olyan kulináris önállóságot fejlesszen ki, amely méltó a sziget kiváló alapanyagaihoz. Szöveg & fotók: Georges Desrues A lázadás 1916 húsvéthétfőjén kezdődött – és mindössze hat nappal később ért véget, miután a brit hadsereg véresen leverte. Mégis, az úgynevezett…


2016-ban Írország a Nagy-Britanniától való függetlenségének századik évfordulóját ünnepli. Ez elég idő volt ahhoz, hogy a szigetország olyan kulináris önállóságot fejlesszen ki, amely méltó a sziget kiváló alapanyagaihoz.

Szöveg & fotók Georges Desrues

A lázadás 1916 húsvéthétfőjén kezdődött – és mindössze hat nappal később ért véget, miután a brit hadsereg véresen leverte. Az úgynevezett Húsvéti Felkelés mégis fordulópontnak számít Írország történelmében és a függetlenségi folyamat kezdetének tekintik. Ennek megfelelően az idei évben nagyszabásúan ünneplik a százéves évfordulót. „Ez egy nagyon különleges, erős szimbolikus nap, amelyet minden ír mélyen a szívében hordoz“ – mondja Darina Allen. Hazájában a szakácsnő maga is egyfajta szimbólum – több könyvet írt a helyi konyháról, gyakran szerepel a televízióban, és sokan az ír konyha anyjának nevezik. Emellett egy főzőiskolát is vezet, és a Slow Food Írország egyik alapítója.

„Valószínűleg alig van nyugat-európai ország, amely az elmúlt harminc évben annyit változott volna, mint Írország“ – mondja Allen. Korábban a zöld szigetet Nyugat-Európa szegényházának tartották, időközben volt egy hatalmas gazdasági fellendülés, amely már régen véget ért, és egy gazdasági válság, amelyből az ország éppen csak kezd kilábalni. „1973-ban csatlakoztunk az Európai Unióhoz“ – meséli Allen –, „néhány évvel később hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy az élelmiszer-termelés terén semmi sem maradt a régiben.“ A szigorú higiéniai és bürokratikus szabályozások éppen azon voltak, hogy tönkretegyék az élelmiszer-előállítás és -forgalmazás évtizedek alatt kialakult rendszerét.

Sok ír bizonytalan volt, hiszen a mezőgazdaság fontos szerepet játszik kollektív emlékezetükben. Ugyanis az ország az európai történelem egyik utolsó nagy éhínségének színhelye volt. 1845 és 1852 között egymillió ember esett áldozatul, további kétmilliót pedig kivándorlásra kényszerített. Az ok a burgonyavész volt, amely elpusztította a vidéki lakosság akkori fő táplálékát. Abban az időben történészek szerint Írországban főként kétfajta burgonyát termesztettek, amelyek mindketten fogékonyak voltak a vészre. Ha több fajta lett volna, néhány ellenállóbb típus valószínűleg túlélte volna, és az éhínséget legalább enyhíteni lehetett volna. A trauma a mai napig mély. „Történelmünk révén mi, írek jobban tudjuk bárki másnál, milyen pusztítóak lehetnek a monokultúrák, és milyen fontos a biológiai sokféleség“ – mondja Darina Allen. Sok ír szemében az angolok is felelősek voltak az éhínségért. Megszerezték a sziget legjobb földjeit, hogy marhákat tenyésszenek rajtuk. A helyiekre pedig csak azokat a földeket hagyták, amelyek semmi másra nem voltak alkalmasak, csak burgonyatermesztésre.

Manapság természetesen minden ír megengedheti magának a hazai marhahúst, amely az ír tejjel és vajjal együtt a világ legjobbjai közé tartozik. „Nincs sok olyan régió Európában, ahol a sok eső miatt olyan csodálatos fű nőne, mint a mi országunkban“ – mondja szintén Allen –, „és ahol ráadásul a marhákat egész évben a legelőn lehet tartani, mert sosem túl hideg és sosem túl meleg.“ Hogy mi minden nő még Írországban, az kiderül egy látogatás alkalmával Allen étterem-hoteljében, a „Ballymaloe House“-ban, amely egy pompás birtok Cork megyében, a sziget déli részén, és ma az ír gasztronómia és gasztrozófia fellegvárának számít. Itt a szakácsnő egy 40 hektáros konyhakertet műveltet, amelyet egykor az anyósa, a ma már 92 éves Myrtle Allen alapított. És amiben még articsóka is terem. „Myrtle volt valószínűleg az első nő a szigeten, aki farm-to-table éttermet működtetett Írországban, és csúcsétteremmé fejlesztette“ – emlékszik vissza Darina, aki mielőtt Myrtle fiához, Ivanhoz ment volna feleségül, itt dolgozott szakácsként.

1983-ban a ma 68 éves szakács egy főzőiskolát alapított, amely mára az egész ország legelismertebb iskolájának számít. 1998-ban követte ezt az első ír Slow Food Convivium megalapítása hasonló gondolkodásúakkal. Köztük volt a környezetvédelmi aktivista és halfüstölő-üzemeltető Sally Barnes, aki füstölt vadhalakkal látja el Darinát. „A halak és a tenger gyümölcsei az ír gasztronómia további névjegyei“ – mondja Darina Allen. „Itt mindenből bőségesen van, csodálatos rákfélék, a csodálatos Galway-osztrigák, és ha füstölt halról van szó, nincs senki jobb Sallynél.“ Ma a főzőiskola és a Slow Food Convivium gyakran dolgozik együtt,
közösen szerveznek kóstolókat, konferenciákat és workshopokat. Sally Barnes füstölője mindössze néhány kilométerre található „Ballymaloe“-tól. Ott többek között a ritka helyi vadlazacot is nemesíti. „Hogy manapság már csak kevés van belőle, az nem a túlhalászatnak, hanem a folyók szennyezettségének és beépítésének köszönhető“ – állítja Barnes. „A lazacot fenntartható módon, kis csónakokkal és kézzel behúzott hálókkal halásszák, ami kíméli az állományokat és erősíti a helyi gazdaságot.“

Amikor Írországban még szegénység uralkodott, a lazac éppúgy, mint az osztriga, a marha- és bárányhús vagy a vaj, tipikus exporttermék volt, amelyet magán a szigeten szinte senki sem engedhetett meg magának. „A gazdasági fellendülés idején, az úgynevezett Kelta Tigris időszakában, a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig, főleg drága importtermékeket engedtek meg maguknak“ – meséli Barnes. „Abban az időben nagy terepjárókkal jártak, pezsgőt, spanyol sonkát, olasz és francia sajtokat fogyasztottak.“ De a súlyos gazdasági válsággal az importoknak hirtelen vége szakadt, és újra a hazai termékek felé fordultak. Köztük egy sor csodálatos nyerstejsajt felé is, amelyek számára időközben egy Slow Food Presidiumot hoztak létre, hogy megvédjék őket az ír hatóságok szigorú higiéniai előírásaitól. Ahhoz, hogy áttekintést kapjunk az ír élelmiszerek sokféleségéről, ajánlott ellátogatni a fedett English Marketbe a regionális központban, Corkban, negyven perc autóútra Allen „Ballymaloe House“-ától. A fedett piac emeletén található „Farmgate“ étteremben ráadásul klasszikus ír ételeket kínálnak, mint például az elmaradhatatlan Irish Stew, amelyet itt példásan szolgálnak fel, vagy a inkább megszokást igénylő „Tripe and Drisheen“, egy pacalból és véres hurkából készült étel, amelyet tejben főznek együtt.

Itt az országban immár számos kisüzemi sörfőzde néhány sörét is meg lehet kóstolni, köztük a sikeres és rohamosan terjeszkedő Galway Bay Brewery söreit. „Saját pubjainkban és az ír pubokban szerte Európában a Guinness kivételével általában csak jelentéktelen ipari sörök kaphatók“ – mondja Niall Walsh sörfőzőmester. „Úgy gondolom, hogy itt piaci rést fedeztünk fel. És ezt megpróbáljuk betölteni.“

A sör az egyik legnépszerűbb téma a Ballymaloe Litfesten is, amelyet minden év májusában rendeznek meg az Allen család farmján, és amely a világ minden tájáról vonzza az írókat. Élelmiszer témájú könyveket mutatnak be, emellett gazdák és termelők mutatják be termékeiket, és konferenciákat tartanak. Idén többek között várják a londoni-jeruzsálemi szakácsot, Yotam Ottolenghit, valamint a híres borszakírókat, Hugh Johnsont és Jancis Robinsont. És természetesen az amerikai szakácsnőt és Slow Food alelnököt, Alice Waterst, aki a fesztivál eddigi kiadásai közül még egyet sem hagyott ki. „A Litfesttel az Allenék nagyon erős jelet adtak“ – mondja Waters –, „itt minden évben újra meggyőződhetünk arról, milyen élő valójában az ír gasztronómiai színtér.“

Hotspotok!

„Ballymaloe House“, az Allen család hotel-étterme, amelyhez gazdaság és főzőiskola is tartozik.
www.ballymaloe.ie

A Ballymaloe Litfest idén május 20. és 22. között kerül megrendezésre. Jelen lesz többek között az izraeli sztárszakács, Yotam Ottolenghi, valamint Jancis Robinson és Hugh Johnson borszakírók.
www.litfest.ie

A Sally Barnes Woodcock Smokery Írország egyik legjobb halfüstölőjének számít. Különböző típusú halakat nemesítenek, kizárólag vadfogásból. Sally országszerte ismert kézműves, valamint Slow Food- és környezetvédelmi aktivista. Rendelésre Ausztriába is szállít halat.
www.woodcocksmokery.com

Diarmuid Kelly a sziget egyik legismertebb osztrigatenyésztője. Különösen ritka európai vadfogású osztrigái a Galway-öbölből élveznek nemzetközi elismerést.
www.kellyoysters.com

Hogy Írországban a Guinnessen kívül is létezik sör, azt a szigeten pezsgő kisüzemi sörfőzde-színtér bizonyítja. Az egyik legsikeresebb közülük a dinamikus Galway sörfőzde az azonos nevű városban.
www.galwaybaybrewery.com

1975-ben bezárt az utolsó is az egykori 36 whiskey-lepárló közül Írország fővárosában. De tavaly óta Dublinban ismét készítenek whiskey-t, egy független, hipermodern lepárlóban a városközpont közelében.
teelingwhiskey.com

A történelmi corki English Marketben meggyőződhetünk az ír élelmiszerek lenyűgöző kínálatáról, és meg is kóstolhatjuk őket az emeleti „Farmgate“-kávézóban.
www.englishmarket.ie

Egykor Írország farmjain számos sajtfajtát állítottak elő, amelyek a második világháború utáni években és a mezőgazdaság iparosodásával fokozatosan eltűntek. Az 1990-es években aztán az ír farm- és nyerstejsajtok reneszánsza következett be, ezt egy Slow Food Presidium támogatja.
www.fondazioneslowfood.com/en/slow-food-presidia/irish-raw-milk-cheeses/

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!