A-La-Carte

Méz az esőerdőből (2018/1)

Etiópiában a méz különleges szerepet tölt be, ezért ott négy termelői közösséget is Slow Food-presidium véd. Közülük egy különösen távol esőt keresett fel szerzőnk. Nem kevesebb mint egy hosszú napra van szükség ahhoz, hogy megtegyük a mindössze 350 kilométeres utat Etiópia fővárosából, Addisz-Abebából a Harenna-erdő mézgyűjtőihez…


Etiópiában a méz különleges szerepet tölt be, ezért ott négy termelői közösséget is Slow Food-presidium véd. Közülük egy különösen távol esőt keresett fel szerzőnk.

Nem kevesebb mint egy hosszú napra van szükség ahhoz, hogy megtegyük a mindössze 350 kilométeres utat Etiópia fővárosából, Addisz-Abebából a Harenna-erdő mézgyűjtőihez. A terepjáróval délkelet felé vezet az út, az etiópiai nagy árokrendszer, más néven a Nagy-hasadékvölgy puszta tájain keresztül, majd fel a Bale-hegység nemzeti parkjába, több mint 4000 méter tengerszint feletti magasságba, poros murvás utakon, kopár holdbéli tájakon át, egyenesen a felhők közé.

Egészen addig, amíg a növényzet hirtelen meg nem változik, az út újra lefelé vezet, és szerpentineken, valamint éles hajtűkanyarokon keresztül bele nem merül a dzsungel ködös sűrűjébe. A Harenna-erdő egy őserdő, mintha egy képeskönyvből lépett volna elő, hatalmas fákkal, liánokkal és zord sziklákkal, amelyek újra és újra kiemelkednek a sűrű smaragdzöld növénytengerből. Az erdő többek között a vörösfarkú farkas, az anubisz pávián, a veszélyeztetett Bale-hegységi cerkóf és a tollas turákó otthona. És számtalan növényfajé is.

„Méheink akár húsz különböző növényt is beporoznak, ami mézünket olyan komplex ízűvé, egyedivé és híressé teszi” – mondja Ahmad Mako, egy vékony, vöröses kecskeszakállas, fején kendőt viselő férfi, aki a Rira-i helyi méhészszövetkezet elnökeként mutatkozik be.

A forgalmas kis település a Bale-hegység déli lejtőjén és a Harenna-erdő kezdeténél fekszik. A szövetkezet mintegy ötven méhészt számlál, folytatja Ahmad Mako, miközben behív a háza előtti kertbe, ahol egy fiatal, hagyományos ruhát viselő nő az etióp kávé elkészítésének minden szabálya szerint készítette el az erős kávét, és önti kis csészékbe.

Hogy Etiópia a kávécserje származási helye, és néha a világ legjobb babjai innen érkeznek, az széles körben ismert. Az is gyakran előfordult már, hogy beszámoltak arról, hogyan tartják fenn az etiópok kávékultúrájukat, minden alkalommal nyílt tűzön pörkölik a babot, és kínálják az italt vendégeiknek. Kevésbé ismert azonban, hogy a méznek az országban legalább ilyen hosszú története és magas rituális jelentősége van.

Ezt mutatja már önmagában is az etióp keresztény ortodox egyház által szentté avatott Lalibela császár legendája, aki a 12. században építtette a lélegzetelállító sziklatemplomokat az ország északi részén, a róla elnevezett városban. Születésekor a császári csecsemőt állítólag méhek rajzották körül anélkül, hogy megcsípték volna. Ez hozta meg számára a nevét, ami lefordítva azt jelenti, hogy „a méhek által kiválasztott”.

Évszázadok óta játssza a méz az etióp őskeresztény egyházban, csakúgy mint a hagyományos gyógyászatban, a maga jelentős szerepét. Hajdanán a helyi mézsört, a Tej-et, kizárólag a császár, udvara és az etióp arisztokrácia fogyaszthatta. Az etiópok mindmáig szeretik a mézüket, szívesen fogyasztják reggelire, használják ételek édesítésére, mézsör készítésére és orvosságként betegségek esetén.

Hogy mennyire fontos a méz az ország számára, az is mutatja, hogy az Etiópiában létrehozott hat Slow Food-presidium közül négy különböző méztermelői közösséghez tartozik. Ezek egyike a Rira-i méhészeké.

„A méztermelés itt még nagyon hagyományosan zajlik, és generációkon keresztül adták tovább” – mondja Kufa Dessal, a helyi Slow Food-projekt egyik kapcsolattartója –, „ezért füstölik be a méhészek például a méheket, hogy megnyugtassák őket. Ez így is van rendjén, mert az afrikai méhek általában sokkal agresszívebbek, mint az európaiak. A probléma csak az, hogy a füsttől a méz minősége is szenved.”

A kaptárak is lényegesen különböznek az Európában használatosaktól. A helyieket Kafo-nak hívják, hengeresek és eukaliptuszból vagy más hajlítható fafajtákból készülnek. Hogy megvédjék értékes tartalmukat a vadállatoktól, a Kafo-kat a fák koronájában helyezik el, magyarázza Ahmad Mako, a szövetkezet főnöke, és átmászik egy kerítésen, hogy eljusson a kaptáraihoz.

Nemcsak a fák magassága, hanem maguknak a kaptáraknak a kialakítása is gondoskodik arról, hogy a mézszüret itt sokkal bonyolultabb folyamat legyen, mint a könnyen nyitható, gyorsan visszazárható és általában könnyen kezelhető európai kaptárakkal.

A Slow Food támogatása több szinten is segít, magyarázza Kufa Dessal. „Elsősorban arról van szó, hogy a méhészeket ellássuk a megfelelő felszereléssel és a szükséges védőruházattal, hogy a lehető legkisebb egészségügyi kockázattal állíthassanak elő kiváló minőségű mézet.”

Fontos továbbá az egyes méz-presidiumok hálózatba kapcsolása is. „Mindig újra találkozunk kollégáinkkal az ország más részeiről, hogy tapasztalatot cseréljünk és tanuljunk egymástól” – erősíti meg Ahmad Mako. Ezenkívül a Slow Food olyan dolgokban is segít, mint a csomagolás, a marketing és a minőségellenőrzés. Valamint a piacokhoz való hozzáférésben, ami a hely távoli fekvése miatt az egyik legnagyobb akadály. Ebben részt vesz az olasz Conapi méhészszövetség is, amely tanácsadással és pénzügyileg is támogatást nyújt.

Visszatérve a faluba, sor kerül a mézkóstolásra is. „Természetesen a mi mézünk biológiai úton készült” – hangsúlyozza az elnök, miközben kinyitja egy raktár ajtaját, amely egy egyszerű fészerben kapott helyet. Vegyszerek és intenzíven művelt földek Rira körül egyáltalán nincsenek. Ezenkívül a méhek kizárólag a teljesen érintetlen Harenna-erdőben dolgoznak.

„Egy nagy előnye a különleges klíma, ami nálunk uralkodik” – mondja Mako –, „itt az esős évszak majdnem kilenc hónapig tart. Ezért tudunk a felföldön az alfölddel ellentétben évente kétszer szüretelni.” Ezenkívül ott van még az őserdő növényeinek rendkívüli sokszínűsége, amely arról gondoskodik, hogy Rirában készüljön az ország legjobb méze.

Azt az ellenvetést, hogy ezt mondjuk nagyjából minden etióp állítja, aki mézet termel, a körülálló urak hangos és gúnyos nevetéssel nyugtázzák. „Nyugodtan állíthatják ezt mindannyian, de valójában pontosan tudják, hogy soha nem fogják megközelíteni a Rira-i méz minőségét” – mondja Mako, és nevetve keni meg a lepénykenyeret a méz mintájával.

Az krémes és sötét borostyánszínű, ízében egyedülállóan gyümölcsös és egyben virágos, a maláta és a karamell intenzív jegyeivel. Tényleg egy költemény. A méhészek elégedetten és büszkén néznek, miközben sorra gyűlnek a mézraktár körül az iskolások, akik mindannyian szeretnének kóstolót kapni.

Érdekes lenne persze megkóstolni a híres mézsört is, amiről olyan sokat beszélnek, mondja óvatosan a látogató. Ismét hangosan nevet mindenki. „Ezt talán majd akkor találja meg, amikor visszatér a fővárosba. Itt sajnos nem tudjuk felszolgálni, mert mindannyian a muszlim kisebbséghez tartozunk” – mondja Mako úr, és elbúcsúzik, hogy mint mindenki más, a legjobb hangulatban visszavonuljon a délutáni imára a mecsetbe.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!