A-La-Carte

Gondolkodom, tehát eszem (2012/1)

Gondolkodom, tehát eszem „Képzelje el egyszerűen, hogy rántott húst eszik, miközben vasárnap hiába keres egy nyitva tartó vendéglőt – ez csökkenti az étvágyat.” Ó, a tudomány! Nemcsak repülőgépeket, antibiotikumokat és multifunkciós okostelefonokat köszönhetünk neki, amelyek mínusz 10 fokban lefagynak, hanem újra meg újra olyan meghökkentő felismeréseket is, amelyekre…


Gondolkodom, tehát eszem

„Képzelje el egyszerűen, hogy rántott húst eszik, miközben vasárnap hiába keres egy nyitva tartó vendéglőt – ez csökkenti az étvágyat.“

Ó, a tudomány!

Nemcsak repülőgépeket, antibiotikumokat és multifunktionális okostelefonokat köszönhetünk neki, amelyek mínusz 10 fokban lefagynak, hanem újra meg újra olyan meghökkentő felismeréseket is, amelyekre az ember magától sosem jött volna rá.

Ez különösen igaz az olyan kutatási területekre, mint a kvantumfizika és a kísérleti pszichológia. Ott az ember rendszeresen tud meg olyan dolgokat, amelyekkel szemben a józan ész tiltakozik. A kvantumfizika esetében az ember még vigasztalódhat azzal, hogy egyszerűen túl buta ahhoz, hogy ezt megértse. A pszichológia viszont újra és újra egyszerűen megdöbbentve hagyja az embert.

Egy példa a neves „Science“ magazintól, amelyre az orf.at hívta fel a figyelmünket: „Az evésre gondolás csökkenti az étvágyat“.

Igen, pontosan.

Nem, nem sajtóhiba. Az evésre gondolás csökkenti az étvágyat. Bizonyítottan, mondja a tudomány.

Minket, akik rajzfilmeken nőttünk fel, ahol a sivatagban éhező különféle Miki egerek vagy Donald kacsák feje körül kolbászok, sütemények és hideg italok vidám körtáncot lejtettek, ez valahogy összezavar.

Mit is jelent ez a mindennapokban?

Már régóta gyanítjuk, hogy a pornográfia intenzív használói előbb-utóbb hajlamosak arra, hogy szexuális életüket alapvetően ne osszák meg semmilyen terhes másodikkal.

De mi a helyzet az evéssel?

Jó, a sok nagy formátumú, gyönyörűen fényképezett szakácskönyv láttán szintén azt feltételeztük, hogy abban van egy párhuzam a pornóüzletággal, hogy nagyobbrészt olyan embereknek készültek, akik szívesebben gondolnak a főzésre, mint hogy ők maguk csinálnák.

De vajon nem az összes jó szándékú gasztronómiai kalauz a valóságban ágazati méreg, mivel mindenki, aki egy ilyen művet mellékesen, érdeklődve végiglapoz, titokban így reagál: „Na, ezt már ettem!“?

Vajon azok a vendéglősök ássák meg a saját gazdasági sírjukat, akik kiakasztott étlapokkal szeretnének étvágyat csinálni a vendégeknek, anélkül, hogy észrevennék, hogy azok, az olvasástól jóllakottan, akkor már legfeljebb csak egy kávét és egy digestifet rendelnek?

Nos, a tanulmány behatóbb elolvasása után kiderül, hogy ez azért mégsem annyira egyszerű.

Idézzük: „Egyszerűen csak egy élelmiszerre gondolni még nem változtat a fogyasztáson. El kell képzelni, hogy beleharapunk, rágjuk és lenyeljük. A leírt kísérletben az embereknek gondolatban 30-szor egymás után el kellett fogyasztaniuk egy sajtkockát vagy egy csokidrazsét, hogy utána ritkábban nyúljanak az élelmiszerekhez.“

Végül is tehát, ha az ember vasárnap Bécsben bolyong egy nyitva tartó vendéglő hiábavaló keresése közben, kihasználhatná az időt arra, hogy elképzelje egy frittatalevesből, hagymás rostélyosból és almás rétesből álló menü 30-szoros elfogyasztását, hogy megszabaduljon az étvágyától. Az éhség ellen azonban még így is megeshet, hogy az ember felfalja a legközelebbi rágógumi-automata tartalmát.

És az éhségsztrájkoknál is hasznos lehet ez a tudás. Ki tudja, talán Mahatma Gandhi sem meditált közben, hanem lélekben egy végtelen sor rizses tálat tüntetett el?

Mindenesetre úgy tűnik, biztos, hogy az emberi elme képes a test megtévesztésére mindenféle dologra. Extra szolgáltatásként most felajánljuk Önnek, hogy olvassa el a következő borleírást 30-szor:

„Mély sötét rubin-gránát, opak mag, ibolya reflexekkel. Fekete bogyós lekvár, egy kis kókusz, füge, mokka, finom éteri-balzsamos árnyalatok, füstös fűszeresség csendül meg, Valrhona-csokoládé árnyalatokkal, fahéj, édesgyökér és egy kis szója jegyeivel alátámasztva. Komplex és tartalmas, érett gyümölcs, apró fekete bogyók, jelenlévő, de selymes tanninok, finom extrakt-édesség, csokoládés lecsengés, ásványos és tartós.“

Gratulálok, éppen megspórolta egy üveg 2006-os Penfolds Grange megvásárlását, és ezzel 250-300 eurót.

Autót vezetnie azonban most már nem szabad.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!