A-La-Carte

Bárcsak csirke lennék (2020/5)

Kelet-Stájerországi Hendlhofjukon Katharina és Patrick Birkl olyan csirkéket tenyésztenek, amelyekért a baromfikedvelők eddig Franciaországba kényszerültek utazni.


Patrick Birklnek egy saját csirkefarmról, a tökéletes csirkefarmról álmodott. Kelet-Stájerországban, ahol a klíma különösen kedvező az idő nagy részét a szabadban töltő baromfik számára, valóra is váltotta álmát. És ő a tökéletes csirkét kereste: a Bresse-Gauloise-t, azt a fajtát, amely egy franciaországi régiót világraszóló kulináris hírnévhez segített. Tavaly nyár óta az osztrák Bresse-rajongók álma is valóra vált: osztrák Bresse csirkék, amelyekért tisztességes árat, de nem annyit kell fizetni, mint a Franciaországból importált áruért.

Élénkzöld szín, rajta fehér pöttyök – egy kép, amely a pointillizmus stílusirányzatát idézi. Ha közelebb megyünk, látjuk: a pöttyök mozognak. Fehér tollú csirkék csipegetnek szüntelenül a zöld fűben. Ismerős kép mindenkinek, aki járt már a franciaországi Bresse-ben. Most Kelet-Stájerországban is megtekinthető. Katharina és Patrick Birkl itt váltották valóra álmukat. Ez egy csodálatos parasztgazdaság, amelyet egy nappal fényárban úszó lakóépülettel bővítettek, és egy luxusnak nevezhető tyúkól. Mindezt rétek, dombok és gyümölcsfák veszik körül, amelyek élőhelyül szolgálnak Katharina és Patrick kedvencei, a Bresse-Gauloise számára, ami a legjobb dolog a csirke feltalálása óta.

A pompás fehér tollaitól megfosztott Bresse-Gauloise teste a „Déesse” (franciául: istennő) néven tisztelt Citroën D19 fizikumát idézi. A mell része megnyúlt, mégis húsos, sütés közben csodálatosan szaftos marad. A lábak erősek, húsuk inkább sötétebb. A lábfejek rendkívül nagyok, erősek és kékes-szürke árnyalatúak. Az Ausztriában és Németországban kapható hibrid csirkék a Bresse-Gauloise előkelő eleganciájához képest zömöknek és kerekdednek tűnnek, mondhatnánk úgy is: mint a VW Bogarak.

Aki egy megfelelő sütési idő után kiveszi a sütőből a Bresse-Gauloise-t – miközben fontos, hogy az erőteljes bőrt folyamatosan vajjal vagy szafttal locsolgassuk –, az hirtelen megérti, milyen ízű is lehet egy jó csirke, és hogy nincs túl nagy ünnep vagy túl fontos jeles nap, amelyet ne lehetne egy ilyen csültsülttel megkoronázni. Sőt éppen ellenkezőleg. Alapjában véve két módszer kínálkozik a pompás csirke méltó elkészítésére. Az említett sütőben sütés az egyik, de Patrick és Katharina azt is ajánlják, hogy daraboljuk fel a csirkét, majd a melleket, combokat és más részeket főzzük meg hagymával, gombával, fűszerekkel, citrommal, borral, csirkealaplével és créme fraiche-sel. Így teszik Burgundban is, ahol a finom baromfi a Beaune-i bisztrók felének repertoárjába tartozik. Mellé szívesen tálalnak rizst, még a háromcsillagos Georges Blanc templomában is ez a szokás, bár ott a mártás bonyolultabb.

Egy Albufera mártásról van szó, amely többek között fehérbort, Madeirát, portóit, csirkealaplevet, glace-t (sötét mártás), fűszereket, libamájat, Espelette-i paprikát és vajat tartalmaz. A mártás Auguste Escoffier örökségéhez tartozik. Amióta Franciaországban a fehér szarvasgomba divatba jött, a francia szakácsok elitje a Piemontból származó gumót gyalulja az Albufera mártással szervírozott csirkére. Párizsban ezért fejenként 150 eurót fizetnek. Ezt csak tájékozódásképpen, a Bresse-Gauloise megbecsülésével kapcsolatban.

De bizonyára nem a pénz volt az, ami Katharinát és Patricket a Bresse-Gauloise felé terelte. „Szeretjük a csirkéket”, mondja Katharina, „és szívesen etetjük őket.” A csirkék azonban főleg magukat etetik: lelegelik a domboldalt, ahol élnek, emellett olyan rovarokat is fogyasztanak, mint a szöcskék és giliszták, amelyek főleg a nedves őszben jönnek elő a földből. Ezenkívül szeretik a lehullott gyümölcsöket, amelyeket a réten találnak. Mert csak ritkán sikerül egy csirkének úgy aktiválnia repülési képességeit, hogy almát vagy szilvát szedjen a fáról. Ehhez jön még egy biogabona-keverék baromfiknak. Ha szomjasak, a Bresse-Gauloise a tyúkólban friss vízzel oltja szomját. Bort vagy sört nem kapnak.

Amikor meglátnak, arra számítanak, hogy kapnak enni. Katharina Birkl

Patrick Birkl a kanadai Guelph Egyetemen doktorált baromfitartás témában (téma: tollcsipkedés a tojótyúkoknál), és némi sajnálattal mondja: „Nálunk a csirke mint minőségi élelmiszer kihalt.” Katharina korábban ápolónő volt, és jelenleg is a radkersburgi kórházban dolgozik. Tavaly novemberben körülbelül 500 csirkét szállítottak le, főleg magánszemélyeknek, akiknek a kilónkénti 28 eurós ár (ami a Bresse-i tenyésztőktől származó csirkékhez képest egyébként nagyon kedvező) nem okoz gondot. Az üzem bővítése, a méretgazdaságosság elve, amelyet a mezőgazdaságban gyakran és pusztító módon alkalmaznak, a kettőjük számára szóba sem jöhet. Bár a kereslet mára messze meghaladja a kínálatot. Gazdagodni nem lehet ebből, teszi hozzá Patrick Birkl: „De egy ember meg tud élni a csirkefarmunk jövedelméből.” Patrick Birkl dolgozott a Négy Mancsnál is, és jelenleg biogazdaságok ellenőreként járja az országot, amikor épp nem a Bresse-Gauloise csirkéivel foglalkozik a farmon. A család csak ritkán enged meg magának egy csirkesültet. Eddig kettőt ettek, amióta tavaly elkezdték a csirkefarmot.

Látogatás a csirkéknél a réten. Örömteli izgalom a baromfiaknál. „Amikor meglátnak, arra számítanak, hogy kapnak enni”, mondja Katharina. Egy kakas hátulról lábszáron csípi, és behúzza a nyakát, amikor felé fordul. Az impozáns tarajú urak harciasan agresszívek, de csak addig, amíg az ember nem néz a szemükbe. Katharina elmondja: „Nálunk öt hím Bresse csirke van, közöttük megvan a hierarchia.” És még ha a kakasok időnként rendkívül határozottnak tűnnek is, Katharina hozzáteszi: „A tyúkok jobban csipkedik egymást, mint a kakasok.” A csirkékkel ez pont olyan, mint az emberekkel.

A kakasok és a tenyésztyúkok a csirkefarm állandó személyzetéhez tartoznak, és néhányan még nevet is kaptak. Érdekes: a csirkék egyébként nagyon öregek tudnak lenni, ha hagyják őket békén. Patrick szüleinek tiroli, Sankt Anton-i farmján, meséli, olyan csirkék éltek, amelyek már hét évet is megéltek. Míg az ipari csirkék szó szerint addig tojnak, amíg ki nem égnek és össze nem esnek, a Birkl család csirkéivel jobban bánnak. Patrick azt mondja: „Néhányan még ezután is tojnak néha-néha egy tojást.” A csirkefarm fiatal csirkéinek nincs más dolguk, mint eleget mozogni a friss levegőn és jól enni. Négy héttel a mészárszék előtti finálé előtt a csirkék tört kukoricából és savóból álló finom keveréket kapnak, amit szívesen fogyasztanak, mert a naiv csirkék nem tudják, hogy ez a táplálás kizárólag arra szolgál, hogy röviddel a vágás előtt zsírosabbá és ízletesebbé tegye a húsukat. Este a csirkék telt hassal alszanak el, reggelre pedig újra éhesek.

A régió enyhe klímája, mint már említettük, tökéletes. A reggeli nap átvált az egész napos napsütésbe, ami jót tesz a kedélynek és jót tesz a fűnek. A ragadozó madarak, ha egyáltalán, inkább bizonytalanul keringenek a fehér tollú zsákmány felett a zöld dombon.

Ugyanis rögtön a csirkék szomszédságában legelnek Katharina és Patrick rackajuhai. A juhok szarvai mind a rókákra, mind a ragadozó madarakra étvágycsökkentő hatással vannak. Este irány a szállás, egy ragyogóan tiszta, mindig szénaillatú istálló, ahol mindenki számára elegendő hely van. Miért meséljük ezt el? Nemcsak a fajta számít, hanem az is, ahogy a csirkék felnőnek. Ezt Patrick és Katharina az utazásaik során és a baromfitudományi tanulmányaik során tanulták meg. Nem csak a fajta a lényeg, de nem is csak a tartás.

„A legtöbb bio csirke egy egységes fajtától, az úgynevezett ipari fajtától származik”, mondja Patrick. „A megnevezése JA757, míg a legtöbb hagyományos tartású hízócsirke ROSS 308.” Nevek, amelyek pontosan úgy hangzanak, ahogy ezek a baromfik általában ízlenek. A csirkefarm vásárlói mind boldogok és elégedettek, és örülnek a látogatásuknak, amikor személyesen szállítják ki a csirkéket (a máj, zúza és lábak külön csomagolva kérhetők extraként). „Postával és más szállító cégekkel nyáron nem volt jó tapasztalatunk”, meséli Patrick. A környékbeli szakácsok körében a nyáron kiszállított kóstolók azonnal kultusszá váltak. „Hans Peter Fink és Harald Irka például el voltak ragadtatva”, meséli Katharina Birkl. Lukas Mraz volt az egyetlen gasztronómus a csirkefarm vásárlói közül, aki a novemberi vágás alkalmával ötven darabot rendelt.

Néhány Bresse-Gauloise újoncot kellemesen sokkol a csirke íze, meséli Katharina. „Az osztrákok nem is akarnak olyan csirkét, ami csirke ízű”, mondja. Az íz témájához még egy gondolat: „Rántott csirkének ezek a csirkék teljességgel alkalmatlanok”, mondja Katharina. A forró zsír hőhatására rágós hússal válaszolnának.

K & P Hendlhof
Petersdorf Nr. 80, 8350 Fehring
Tel.: 0664/467 70 64
www.hendlhof.farm

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!